Binjomin rabbi: „Aki hisz, az nem fél? Akkor mi a helyzet Jákobbal?"

– Hogyan félhetett Jákob Észávtól? Miért nem bízott a Teremtő védelmében vagy ígéretében? Lehet a félelem egyáltalán konstruktív? Mit kell tudnunk a most kezdődő „esőkérésről" az imáinkban? – többek között e kérdésekre keresi a választ Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin e heti számában.

Logikusan hangzik: ha eléggé erősen hiszünk abban, hogy mindenről a Teremtő gondoskodik, akkor nincsen okunk félni semmitől. 

„Az Örökkévaló velem van, nem félek – mit árthat nekem ember?” (Zsoltárok 118:6) 

Így mondja Dávid király a Hálél imában is gyakran mondott zsoltárjában (melyet most Chanuka alkalmából többször is el fogunk mondani a zsinagógákban). 

Ennek fényében a hetiszakaszunk nagy kérdése: hogyan lehetséges az, hogy Jákob félt Észávtól? 

„És visszatértek a követek Jákobhoz, és mondták neki: eljöttünk testvéredhez, Észávhoz, és ő is jön eléd, és négyszáz ember van vele. És félt Jákob nagyon, és bajban érezte magát.” (Mózes 1., 32:7-8) 

Vajon lehetséges, hogy a félelemnek van helye az istenszolgálatban? Vagy ez mindig rámutat a bitáchon, vagyis Gondviselésbe vetett bizalom hiányába, és így eredendően rossz? 

Egy klasszikus forrásban a Talmud azt bizonyítja, szintén a Zsoltárok könyvére támaszkodva, hogy a félelem hiánya és a Teremtőbe vetett bizalom erős összefüggésben van: 

„Tanították mestereink: történt az idős Hilléllel, hogy az úton ment, és kiáltást hallott a városban. Azt mondta: biztos vagyok benne, hogy nem az én házamból jön. Róla mondja az Írás: »a rossz hallottaktól nem fél, erős a szíve, bízik az Örökkévalóban«. Rává mondta: ez a mondat mindkét irányba magyarázható. »A rossz hallottaktól nem fél« – mi az oka? Az, hogy »erős a szíve, bízik az Örökkévalóban«. Fordítva: »erős a szíve, bízik az Örökkévalóban, a rossz hallottaktól nem fél«.” (Beráchot 60a, Zsoltárok 112:7 alapján)

Pontosan mit is akar ezzel mondani Rává? Akinek erős a szíve, az nem fél a rossz hírektől – ezt az irányt értjük. De mit jelent fordítva? 

Talán azt, hogy a félelmet könnyebben tudjuk értelmezni, mint a bizalmat. A félelem nagyon valóságos, mindennapi élményünk, a bizalom azonban absztrakt és filozófiai, nehezen tudjuk pontosan megfogni, körülírni. 

Ezért az a jó tanács, hogy ha valaki erős és bizalommal teli szívet akar szerezni, akkor a félelem tulajdonságát figyelje. Amikor érzi magában, hogy felébred, akkor gondoljon a Teremtő Gondviselésére, és ezáltal megerősíti, gyakorolja a bizalom képességét. Ebből pedig máris megtanultuk, hogy 

a félelemnek igenis nagy a jelentősége a Teremtő szolgálatában: éppen ez segíthet minket abban, hogy megerősödjünk a hitben.

Binjomin rabbi okfejtését teljes terjedelmében az Omek magazin legfrissebb számában olvashatják.