– Ha az ember szellemileg lecsúszik és érzelmileg gyengévé lesz, akkor a büntetés eszközévé válik a Gondviselés szemében, és amikor eljön a maga ideje, ő is megkapja méltó büntetését mindazért, amivé saját magát formálta – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija az Omek magazin legújabb számában.
A vallásos zsidó ember hétköznapjának egyik legfontosabb pillanata, amikor elmondja a Smá Jiszráélt, minden reggel és este, ahogyan a Tórában áll:
„Ezekről beszélj, amikor otthonodban ülsz, és amikor jársz az úton, amikor lefekszel, és amikor felkelsz.” (Mózes 5., 6:7)
A Smá mondása nemcsak a mindenki által ismert mondatból áll („Halld, Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy” (6:4)), hanem még három további szakaszból is.
Ezek közül az első szakasz az, ami közvetlenül a fenti mondat után áll (6:5-9). A második szakasz az elsőnek a „párja”, tematikájában azzal erősen átfed, valamint a tórai szövegben is kis kihagyás után követi az első szakaszt1 (11:1320). Az elsőt két hete, a másodikat egy hete olvastuk fel a tórai hetiszakaszból.
Számos közös téma jelzi, hogy ez a két rész összetartozik (annak ellenére, hogy különböző helyeken szerepelnek). Például az Örökkévaló szeretete, szolgálata teljes szívvel és lélekkel, az ehhez kapcsolódó fizikai szimbólumok (tefilin és mezuzá), valamint a Tóra tanulmányozása és továbbadása gyermekeinknek.
Jelentős eltérés azonban a második részben szereplő jutalom és büntetés témája. Mózes 5. könyvében igen gyakran visszatérő téma, hogy milyen jutalom jár a Tóra törvényeinek betartásáért és milyen büntetés a megszegés miatt.
Míg az első szakasz az egyénhez szól, addig a második a közösséghez.
Csodákat és csodálatos gondviselést csak a közösség kaphat. Az egyén viszont kizárólag akkor, ha különlegesen kiemelkedő– akár pozitív, akár negatív irányba.
A jutalom és büntetés, a közvetlen, azonnali gondviselés, amiről a Smá második szakasza ír, nem képzelhető el úgy, hogy amikor betartunk valamit, azonnali jutalmat kapunk érte, vagy ha megszegünk egy törvényt, lesújt ránk a csapás.
Viszont egy csónakban evezünk: mindannyiunk közös érdeke, hogy népként a Tóra útján haladjunk. Ha nem ezt tesszük, akkor bőven akadnak „önként jelentkezők” más népekben, akik készek arra, hogy ártsanak nekünk.
A Tóra büntetés-jutalom koncepciójának elfogadása által mindkét kérdésre kapunk választ: az ember valóban képes a gonoszra. Ha szellemileg lecsúszik és érzelmileg gyengévé lesz, akkor a büntetés eszközévé válik a Gondviselés szemében, és amikor eljön a maga ideje, ő is megkapja méltó büntetését mindazért, amivé saját magát formálta.
A büntetés-jutalom fogalmának megkérdőjelezői azt is gyakran felvetik, hogy miért van az, hogy láthatunk rossz embereket, akiknek jól megy a sora és jó embereket, akiknek rossz? A Smá két szakaszának összehasonlítása erre is ad egy lehetséges választ: az azonnali megítélés elsősorban nem az egyénre, hanem a közösségre vonatkozik.
Binjomin rabbi írását teljes terjedelmében az Orti.hu oldalon, az Omek magazin legújabb számában olvashatják el.
