A Zsidónegyed Éjszakáján jártunk, s habár bőrig áztunk, nagyon jól szórakoztunk.
A szakadó eső ellenére nagyon sokan voltak kíváncsiak a Múzeumok Éjszakáján arra a programsorozatra, amelyet a Mazsihisz által fönntartott Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban, valamint a BZSH Dohány utcai zsinagógájában tartottak a kései látogatók számára. Az immár tizedik alkalommal megrendezett „Zsidónegyed Éjszakáján” koncertek is szórakoztatták a közönséget, miközben a velünk éjszakázók a múzeumban tárlatvezetéseken vehettek részt, a zsinagógában szakértők tolmácsolásában bővíthették tudásukat a zsidó vallásról és hagyományról, a zsidónegyedben pedig szervezett sétákat szerveztek.
A templom férfikórusának előadását Frölich Róbert főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga vallási vezetője vezette föl, aki a liturgikus zsidó dallamokról szólva azt mondta: az imák sem egysíkúak, ugyanígy az Istentiszteleteken fölhangzó dallamok, zsoltárok is sokszínűek lehetnek, és a régiek példájából okulva kijelenthetjük, hogy a szakrális térben igenis van helye hangszeres zenének. A zene nem csak kíséri a liturgiában az éneket, de ha kell, a szívet vidámabbá teszi, s ha kell, melankolikusabbá. A főrabbi így fogalmazta meg a zene szerepét a zsinagógában: „ami szép, ami jó, ami a lelket fölüdíti, az mind belefér”.
A múzeum bejárata előtti téren Teszter Nelli zongorán kísérte a Bálint Ház kórusának rövid produkcióját, a kórust Zucker Imáneul kántor vezényelte. Majd a vízben ázott színpadon az ország legrégebben fennálló, legismertebb és legelismertebb, nem fővárosi jazz-formációja, a szegedi Molnár Dixieland Band adott vérpezsdítő koncertet. S habár nem csak a tömeg, de az eső is kitartóan tapsolt nekik, a zenészek becsületesen lejátszották a repertoárjukat. Igaz, a dixie-re vágyóknak meg kellett hozniuk azt az áldozatot, hogy az árkád alá szorultak be zenét hallgatni, de ott legalább lehetőség volt táncolni is – számomra egy hatvan év körüli házaspár volt az éjszaka sztárja, az asszony és a férfi ugyanis lenge nyári öltözetben, a hideggel mit sem törődve ropta a dixieland dallamára.
A múzeumban a látogatók kérdéseire Verő Tamás, a város népszerű „szuperrabbija” válaszolt. Amint azt Toronyi Zsuzsanna, a múzeum igazgatója a közösségi oldalán megjegyezte, a rabbit egy hét év körüli kislány is kérdezte, akivel aztán megbeszélték a királyokat, a tórát, Élijáhu prófétát –, aki a gonosz boszorkánytól, Lilittől óvja a csecsemőket –, majd a kislány közölte: ahol ennyi korona van, ott királynőnek is kell lennie! Milyen igaza volt. S hogy mit lehet még ehhez hozzátenni? Toronyi Zsuzsi szerint csak annyit, hogy a hét éves múzeumlátogató annak a bizonyos királynőnek még a trónját is megtalálta...