„A legnagyobb jótett boldognak lenni” – Örömteli purimot kívánunk!

Ma este kezdődik Purim a legvidámabb zsidó ünnep, amely az öröm és boldogság üzenetét hordozza. Egy híres hászid rabbi szerint „a legnagyobb jótett boldognak lenni”, és ez az üzenet különösen igaz erre az ünnepre. A Talmudban az áll, hogy annyit kell ma innunk, hogy ne tudjuk megkülönböztetni a purimi történet két szereplőjét, az átkozott Hámánt és az áldott Mordehájt egymástól.

Kicsit részegen úgy látjuk a világot, mint Isten, amikor megteremtette: látjuk, hogy amit teremtett, az teljes egészében jó, mert a szeretet kiáradása. Ez a bölcsesség érződik a barátságos részegek kedvességében.

Istenhez a zsidó vallás szerint nem csak a böjt, a test legyőzése emelhet fel, de a boldogság felszabadulása is. 

A legokosabb zsidók egyike (Einstein és Howard Wolowitz anyukája mellett) az volt, aki észrevette, hogy a nagy bűnbánó nap, az engesztelés napja héberül jom (ha) kipurim, vagyis a nap (jom), amely olyan, mint (ke) purim. A legmélyebb bűnbánat és a leggáttalanabbul áradó boldogság mélységesen összetartozik az ünnepekben.

A purim története szerint a száműzetésben, Perzsiában egy árva zsidólány, Eszter bekerült Ahasvéros király udvarába, miután addigi felesége, Vasti fellázadt. Megtagadta a király parancsát és nem ment be hozzá szépségével szórakoztatni a bulizó férfiakat. Eszter azért került a palotába, hogy száműzött árvalányként engedelmes legyen. Hogy eszébe ne jusson szembeszállni a király és az udvar kényurainak, főispánjainak, járási párttitkárainak hatalmával.

A nagybátyja, Mordeháj azonban nem hajolt meg egy befolyásos játszótéri kötekedő, Hámán előtt és ez elérte a királynál, hogy tegye lehetővé a zsidók lemészárlását. Eszter királyné, aki mindeddig mások akaratának engedelmes, zsidóságát félelemből titkoló eszköze volt, most fel kellett nőjön népe megmentőjévé. A purim egy bátor és önfeláldozó zsidó női vezető születésének meséje.

Vasti még úgy lázadt fel, hogy nem ment be a királyhoz, amikor hívták: megtagadta  az engedelmességet, de nem fogott új, önálló cselekvésbe. Eszter viszont, épp fordítva, anélkül is bement a királyhoz az életét kockáztatva, hogy hívták volna. Vasti kivonult, Eszter új helyzetet teremtett. Vasti saját méltóságát védte, Eszter a többiekért vállalt kockázatot. Azért válhatott öntudatos nővé, mert felszabadulását összekapcsolta népe felszabadításával és meggyőzte a királyt, hogy nem az hűséges hozzá, aki hajbókol előtte. Eszter nem utasította el a hatalmat királynéként, mint Vasti, inkább a gyengéket is felruházta vele.

Mordeháj nagybácsi maga is tervei eszközeként számolt vele, miután királyné lett, de a bajban Eszter vette át az irányítást. Ahogy Mózest Egyiptomban, úgy Perzsiában az egész népet egy nő mentette meg, akit hosszú időn át mindenki tárgyként kezelt.

Mordeháj nem hajolt meg Hámán előtt, Eszter erőt adott az önvédelemhez. Az elnyomás elveszi, a gyengék megerősítése helyreállítja az ember Istenképmásiságát. Ez az a felszabadulás, amely kötelesség és boldogság egyszerre (és példa, amely lehetővé teszi a nőkkel szembeni vétkek mélységes, életen át tartó, tevékeny megbánását).

Ezért mondta a hászid tanító, hogy „a legnagyobb jótett boldognak lenni”: elérni a valódi szabadsághoz. A boldogság és szabadság Istene azért adta nekünk Purim ünnepét, hogy emlékezzünk erre.

Szép ünnepet, jó bulizást!