A kétségbeesésről: a szorongás áldása – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 19 óra 51 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 21 óra 06 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten az Behár-Behukotáj (Mózes 3. 25:1-27:34.) páros hetiszakaszt olvassuk.

A Tóra harmadik könyvének utolsó része arról beszél, mi történik velünk, ha eltérünk saját belső törvényeink útjától, ha elveszítjük mindig ideiglenes és átmeneti időbeli otthonunkat.

Az Örökkévaló békét ígér Izraelnek itt, a harmadik könyv zárlatában, ha megtartja a törvényt, amelyet a Szinájon önként magára vett, illetve azt is elmondja, hogy mi fog történni, ha magunk mögött hagyjuk.

Az ijesztő, fokozásos felsorolás elején az áll, a hagyomány egy része legalábbis így magyarázza, hogy rémületet fogok Rád küldeni, hirtelen, elementáris kétségbeesést, még azelőtt, hogy a külvilágban bármi rossz történne. Tárgy nélküli félelmet, vagyis szorongást. Annak homályos tudatát, hogy eltévedtél a saját életedben. Ez az első és legnagyobb büntetés, ez a dezorientáltság, jelentésvesztés, amelyből az összes többi már szinte magától következik.

Alighanem egyikünknek sem világítják be földi életútját az ég csillagai eleve, ahogyan Lukács György remélte híres fiatalkori műve, A regény elmélete nyitósorában. Képességeket, lehetőségeket kapunk és, ahogy az Atyák tanításában áll, mindenkinek eljön egyszer a maga órája, alighanem többször is. Sok lehetőségünk van önmagunkká lenni, de ez nem jelenti azt, hogy bármi megteszi, hogy rosszul választani nem is lehet. Aki pedig nem a szólítást követi, nem azzal foglalkozik, amiről felismerhette vagy felismerhette volna, hogy az ő dolga, mindvégig érezni fogja ezt a homályos szorongást, amelynek éppen ennyi a tartalma: nem hiszek az életemben, nem az enyém. És, ahogy telnek az évek, ez a felismerés egyre kevésbé lesz elviselhető.

És ez a szorongás vagy kétségbeesés, ahogy a protestáns Sören Kierkegaard nevezi, esély, esély a visszatalálásra, áldás, mindent összevéve. És éppen ez a lényege ennek a hetiszakasznak is. Minden újabb bajra figyelmeztetve elmondja a Tóra, hogy mindez akkor következik csak be, ha még mindig nem hallgattok a szavamra. A tsuvá, a megtérés, a megfordulás esélye mindig fennáll, ha mindig egyre nehezebb is. Újra és újra, a makacs meg nem térés minden fázisa után szól a hang: ha még most sem hallgattok a hangomra, akkor. A szorongás, a kétségbeesés visszahív bennünket a Tóra szerint az igazi életünkbe. Tulajdonképpen az Örökkévaló kemény ajándéka számunkra.

A szombati jókedv tetőfokán, éppen a dal felénél a szombatköszöntő ének, a Lehá Dodi is azt kéri tőlünk: ébredjetek. A szombat nem a leengedés napja, hanem a mély, nyugodt, koncentrált befelé figyelés ideje. A hívás pedig szól, végig, a legutolsó percig.

Békés szombatot kívánunk!