Szerdócz Ervin: A tízparancsolatban miért nincs benne a hazugság tilalma?

Ha a Tanach számos szöveghelye figyelmeztet minket az igazságmondás és az igazság fontosságára, akkor a hazugság tilalma vajon miért nem szerepel a Jitro hetiszakaszból ismert tízparancsolat között? Aktuális tórai olvasnivalónk, a Mispátim (Mevárhim) kapcsán Szerdócz Ervin újpesti főrabbi azt a kérdést járja körbe. 

„Tartsd távol magad a hazugság szavától…”
(II.M. 23/7.)  

„Igazság és jog trónod alapja” – fogalmazza meg a 89. zsoltár. „Igazságot, igazságot kövess…” – szól a felhívás! (V. M.16/20.) „Az igazság tartós patak!” – állítja a próféta. (Ámos 5/24.) „Jaj, akik a rosszat jónak mondják, és a jót  rossznak!” – hangzik a figyelmeztetés (Jesájá 5/20).  

Ha ilyen fontos a kiejtett szó igazságtartalma, miért nem szerepel a tízparancsolatban a hazugság tilalma? 

A Talmud bölcsei megerősítették, hogy az élet produkál helyzeteket, amikor nem bűn hazudni.  Ha valaki – miután kimerített minden más lehetőséget – a békesség megtartása vagy helyreállítása érdekében nem mond igazat, akkor a hazugsága akár érdemnek is tekinthető. 

Talmud Jevámot 63.a.: Rává felesége  állandóan bosszantotta a férjét. Ha Rává lencsét kért ebédre, babot tett elé. Ha babot szeretett volna enni, felesége lencsét főzött. Hijjá, Rává fia, mit tett, miután felnőtt? Fordítva mondta azt anyjának, amit apja ebédre kért.  Ezután már azt kapta az apja, amit enni szeretett volna. Apja megjegyezte: anyád jó útra tért! Fia azt válaszolta: én voltam, aki megváltoztattam szavaidat. Az apja azt válaszolta: ahogy a mondás tartja, utódod tanít bölcsességre. De ne tegyél így, mert írva van: לִמְּדוּ לְשׁוֹנָם דַּבֶּר-שֶׁקֶר  ” „...hozzászoktatják nyelvüket a hazugsághoz” (Jeremiás 9.4)”.  

A narbonne-i Talmudiskola vezetője, rabbi Mose Jichak ben Jekuti'el (XI. század) erős kritikát fogalmaz meg a hazug emberről: „a hazug rosszabb a tolvajnál és rablónál. A tolvaj éjjel »dolgozik«, láthatatlan marad. A rabló nappal és éjjel is egyaránt  »dolgozik«, általában egy embert rabol ki. A hazug ezzel szemben éjjel és nappal, egyetlen személyt, de akár egész embercsoportot is meglop és megrabol hazug beszédével”. 

A „Parparot L’Torah” című Tóramagyarázat-gyűjteményben Rabbi Avraham Jisszahar, a radomszki rabbi kérdezi: miért mondta a tanaita bölcs, Rabbi Jehosuá ben Chánánjá: „Nem másért jön Elijáhu HáNávi (Illés próféta), mint hogy eltávolítsa a közelieket és hogy közel hozza a távoliakat?”.

Ismert tény – magyarázza a rabbi –, hogy az אמת „igazság” héber betűi távol vannak egymástól. Ezzel szemben a שקר „hazugság” betűi egymás után következnek. Nem véletlen! Napjainkban a hazugság inkább közel, az igazság viszont távol került az emberektől. Könnyebb az anyagi világot választani, mert annak javai könnyebben elérhetők. Ezzel szemben a több fáradtságot és elmélyülést igénylő szellemi világ javai távolabb kerülnek az emberektől. Azért, mert nehezebben elérhetők. Illés próféta eljövetelekor közel hozza majd a távollévőket, vagyis az igazságot, melynek betűi messze vannak egymástól. Eltávolítja a hazugságot, melynek betűi szomszédok egymással. Ekkor ér véget a hazugság világa, és az igazság világa köszönt ránk. 

* * *

Máramarosszigeten, a Kígyó utca sarkán lakott a Wiesel család. Szemben, az utca másik oldalán volt Dov Ber Heller rabbinak, a rabbi bíróság fejének a háza. A kisfiú Ellie Wiesel édesanyja gyereket várt. Az egyik forró nyári este megindult a szülés. Az asszony hosszú órákon keresztül vajúdott. A gyereket a sok fájdalom ellenére nem tudta megszülni. Mindenki aggódott. A bábaasszony tehetetlenül nézte a vajúdó nő szenvedését. Ekkor a nagymama szólt a fiúnak: „Menj, gyermekem! Ébreszd fel a rabbit! Kérd meg imádkozzon, hogy legyen vége Édesanyád szenvedésének és megszülethessen testvéred”.

Mit volt, mit tenni. A kis Ellie szedte magát és ment a rabbihoz. Kopogtatott az ablakon. Semmi válasz. Több kitartó kopogtatás után végre a rabbi megjelent az ablakban gyertyával a kezében. „Mit akarsz. fiam?” – kérdezte. „Édesanyám szül” – válaszolta a fiú. „Nagy fájdalmai vannak és nem tudja megszülni a testvéremet. Nagymamám kéri, tessék imádkozni Édesanyámért és testvéremért.”

A rabbi behívta a fiút szobájába. „Gyere, fiam! Ülj ide mellém! Ketten fogunk imádkozni. Te még kisfiú vagy. Te még nem tudsz hazudni. Ahhoz még túl fiatal vagy. Én meg öreg vagyok. Nekem már nincs miért hazudnom. Ha ketten imádkozunk, az Egek Ura meghallgatja imánkat”. 

És elkezdték az imát: „Jehi Rucojn Milfunechu…..” 

És abban a pillanatban a szomszéd házban felhangzott az újszülött kislány sírása! „Látod, fiam? Népünk gazdagabb lett egy lélekkel. I-ten meghallgatta imánkat!”