Miért temette el Mózest „saját kezével” az Örökkévaló? – Jó szombatot!

2022. Október 14. / 17:07


Miért temette el Mózest „saját kezével” az Örökkévaló? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 17 óra 40 perckor köszönt be, a királynő holnap este 18 óra 42 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. Aktuális hetiszakaszunk a Vözot háböráhá (Mózes 5. 33:1-34:12.), melyet majd Szimhát Tóra ünnepének idején, kedden olvasunk fel a zsinagógákban. Jó szombatot és további szép ünnepet kívánunk minden kedves hittestvérünknek.

Ha az Örökkévalóról elképzelhetetlen, méltatlan hozzá, hogy fizikai értelemben gondoskodjon az emberről, akkor mit jelentene és mit érne irántunk érzett szeretete?

Az Örökkévalót abszolút transzcendensnek, minden emberitől tökéletesen idegennek elgondoló világlátás semmilyen kapcsolatot sem tud elgondolni Közte és az emberek között, miközben a Tóra épp erről a kapcsolatról mesél.

A hagyományos értelmezések egyike szerint maga a Seregek Ura temette el Izrael legnagyobb prófétáját, miután megmutatta neki az országot. A racionalista kommentátorok idegenkednek ettől a magyarázattól, Ismar Schorsch rabbi azonban felidéz a hetiszakaszról szóló írásában két midrás, rabbinikus kommentárt is, amelyek indokolni próbálják az Örökkévaló különleges figyelmét, hogy Ő maga gondoskodott Mózes elhantolásáról.

Az egyik arra hivatkozik, hogy Egyiptom elhagyásakor szintén maga Mózes járt el József csontjainak kihantolásánál, gondoskodott arról, hogy az ősapát a honfoglalás után szülőföldjén temethessék újra, helyezzék immár valóban végső nyugalomba. Ha neki nem volt rangján aluli József kihantolása, az Örökkévaló hálából szintén „önkezével” helyezte ismeretlen helyen végső nyugalomra Mózest.

A másik midrás szerint a gesztus összeköti a történet elejét a végével, az emberiség útjának első lépéseit a Tóra elején Mózes utolsó lépéseinek vigyázásával. Az Örökkévaló ugyanis, mielőtt elzavarta volna Ádámot és Évát az Édenkertből, ruhát készített számukra, felöltöztette őket (Brésit, 3, 21). Az Édenkerttől búcsúzni kényszeríti őket, de gondoskodik első, tétova lépéseikről a világban, ahol nemsokára egyedül kell majd boldogulniuk. Hasonlóképpen, Mózest nem engedi ugyan belépni a Kánaán földjére, de elkíséri utolsó útján. Az ember nem Örökkévaló, lehetőségei és ideje végesek ugyan, Isten gyengéd figyelme azonban mindvégig vele marad.

A midrások az Örökkévaló feltétel nélküli, önzetlen szeretetéről beszélnek, a feltétel nélküli szeretet gyakorlásában pedig mi is hasonlóvá válhatunk Hozzá, a Misna híres traktátusa, az Atyák vagy Bölcsek Tanításai szerint nem utolsósorban épp ezek jelentik a világ fundamentumát. Az Örökkévaló gyöngédsége, amely az ember iránt megnyilvánul, egymás közötti kapcsolataink mintája is, ahogy Martin Buber hiszi, egymás szólításában hallhassuk meg az Örökkévaló nekünk címzett szólítását.

Békés szombatot és további szép ünnepet kívánunk!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek