Jön a purim, cukrozzuk meg az ünnepet!

Humentás, lékoh, ejerkihli, kindli és smálcbájgli. Aki ismeri ezeket a purimi készítményeket, azokat csak figyelmeztetni akarjuk, hogy ideje beszerezni a hozzávalókat. De aki nem ismeri ezeket a sütiket, az olvassa el ezt a cikket, és álljon neki sütni. Ha kész, küldjön belőle nekünk is!

A héten beköszönt a zsidó közösség egyik legörömtelibb ünnepe, a purim, és ebből az alkalomból degeszre fogjuk tömni a hasunkat édességgel. Természetesen csak hagyományos zsidó sütemények kerülhetnek szóba, ezért szeretnénk megosztani önökkel szerkesztőségünk kedvenceit. Természetesen nagyon szeretjük purimkor is a flódnit, a különböző piskótákat és zsidó habcsókokat, de lássák be, hogy nem maradhatunk humentás, lékoh, ejerkihli és kindli nélkül. 

A humentás (vagy Hámán-táska) az ünnep legismertebb édessége, igen egyszerűen elkészíthető, az egyetlen (és nem is kicsi) gond vele az, hogy rengeteget kell belőle csinálni, mert gyorsan fogy. Ezért nem is adjuk meg a hozzávalók mennyiségét, dolgozzanak érzés szerint. Tényleg egyszerű: simára dolgozunk lisztet, cukrot, tojást, margarint és reszelt citromhéjat, hozzáadjuk a megfuttatott élesztőt, összegyúrjuk, fél óráig pihentetjük. Miután megkelt, kinyújtjuk, négyszög alakúra vágjuk, szilvalekvárral vagy cukros mákkal megtöltjük, összehajtogatjuk, megsütjük és gyorsan eszünk belőle egyet, mielőtt a többiek fölfalják.

A lékoh sem egy nagy ördöngösség: cukrot olvasztunk, mézet és olajat csurgatunk bele, hozzáadjuk a lisztet, és jól elkeverjük. Adunk hozzá tojássárgáját, kevés szódabikarbónát és sok mazsolát. Ezután a tojásfehérjék keményre vert habját hozzáóvatoskodjuk a masszához, és az egészet egy kiolajozott tepsibe öntjük. A tetejére diót hintünk, megsütjük, és ha jól sikerült, purimi szokás szerint küldünk belőle másoknak is. Ha nem sikerült jól, akkor is, csak kicsit többet.

Az ejerkihli őshonos a jiddis tájon, ahol ismerik más néven is: ejerkuhen, ejerkuhni. Szóval több fajtája van, lehet velük kísérletezgetni. Az ejerkihli úgy indul, mint a humentás: simára dolgozunk lisztet, tojást, margarint, de cukor helyett sót teszünk bele, meg csöppnyi szódabikarbónát. Olyan lágy tésztát készítünk, mint egy pihi-puhi babapárna, de ha a pihi-puhinál kicsit keményebbnek érezzük, spricceljünk bele szódavizet, az segít. Gyúródeszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, margarinnal kikent tepsibe fektetjük, és kisütjük. Vannak olyanok, akik a tésztához gyúrás közben egy kis kóser bort is hozzáadnak, nem árt meg neki, de ha megártana, ne sajnálkozzunk, purimkor ez megbocsátható.

A bor jó kis végszót adott a kindli nevű finomsághoz, hiszen az is kell hozzá. A lisztet, tojást, bort jól eldolgozzuk, vékonyra és keményre nyújtjuk, mézzel megkenjük, ami lecsöpögött, lenyaljuk, aztán ezt az érdekesnek tűnő tésztát még fölmelegített libazsírral is meglocsoljuk, de ezt el ne áruljuk azoknak, akik fogyókúráznak. Hintünk a tésztára diót, cukrot, mazsolát, mézet, aztán még egy kis libazsírt (figyelem, ez továbbra is titok!), majd ezt a szépséges jelenséget óvatosan felgöngyöljük, újra megkenjük mézzel (és persze a titokzsírral), majd kisütjük. Mondanunk sem kell, hogy mielőtt megsül, érdemes megkenni valamivel (ha mézre és libazsírra gondolak, akkor jó nyomon járnak). A kindlinek is többféle variációja van, egyesek tesznek hozzá reszelt citromhéjat, a tésztát pedig élesztővel kelesztik, ezek lényeges dolgok ugyan, de a fontos mégis csak az, hogy az eredmény legyen édes, továbbá: másokkal megosztható.

A megosztást hagyományosan a smálcbájgli segítségével végezhetjük el, eléggé egyszerű tésztaféle, s habár kell hozzá kiolvasztott tyúkhasháj is, minket ez ne riasszon el. Bátran gyúrjuk össze a lisztet tojással, cukorral, meg tyúkhashájjal (ha véletlenül nem volna otthon, használjunk más zsiradékot), sodorjunk egy vastag hurkát a masszából, alakítsuk koszorú alakúra, és süssük meg. Hagyományos zsidó szokás szerint erre a smálcbájglira kell pakolni mindazt a purimi finomságot, amit a fönti receptek szerint készítettünk. Jó étvágyat!