Heisler András: A felelősség teremtése: köszöntő az őszi ünnepekre

A zsidó Biblia-kommentár, a midrás szerint valójában nem a zsidó új év napján, nem Ros HáSánákor teremtette Isten a világot. Ros haSáná az ember születésnapja, az egyetlen felelős lényé az egész Teremtésben.

Legyen világosság és lőn, ahogy a régi magyar Biblia-fordítás írja. A mondatban szereplő „legyen” ige héber eredetijének számértéke 25, ebből vezeti le a rabbinikus tanítás, hogy a kezdet, a Teremtés kezdete valójában Elul 25-én volt. 

De valójában miért oly’ fontos ez számunkra?

Kezdetben a világító testek, a bolygók, a növények és állatok teremtése volt soron. Ők mind nagyszerűek, mint a természet minden alkotása, de van valami, amiben alapvetően különböznek az embertől. A kőzet nem tud másmilyen lenni, mint amilyen és a muskátli, a tölgyfa, a macska és a nyúl sem. Másmilyenné lenni egyedül az ember képes. Önismeretre, számvetésre, bűnbánatra, megtérésre csak nekünk adatott esély. Talán azért, mert az élőlények közül mi vagyunk az egyedüliek, akik tisztában vagyunk azzal, hogy egyszer meg fogunk halni.

Ros HáSáná az ítélet napja és csak az ítéltetik meg, aki legalább elvben képes a változásra. 

A héber Biblia első könyvének, az ősapák és ősanyák korának záró története Józsefé és a testvéreié. Önző, félárva, elkényeztetett és puhány papa kedvencéből vált József egy akkori szuperhatalom második emberévé - a történet szerint, bátyjai pedig féltékeny, dühödt testvérekből érett, súlyos bűnükért felelősséget vállaló és viselő emberekké váltak Júda vezetésével. A Tórából kiolvasható: az ember olyan lény, amely azért él, hogy túllépve önmagán megtalálja igazibb önmagát. Az ember múltjával számolni kész teremtmény, amely ismeri és vállalja a felelősséget. Az Ítélet Napja, Ros HáSáná ezért nem a világ, hanem az ember teremtésének napja.

Van min gondolkodnunk, ha a magunk mögött hagyott, különlegesen nehéz és viharos zsinagógai évre visszanézünk. 

Fontos számot vetni vele, mert nem várható, hogy a következő év könnyebb lenne. Az egyetlen, amiben bízhatunk, az év, az ismétlődést és változást hordozó idő. Az esély bennünk rejlik: legyünk képesek a felelősségvállalásra, önmagunkért, gyermekeinkért és egymásért.

Boldog, édes, nyitott, találkozásokban gazdag és biztonságos 5781. zsinagógai évet kívánok Mindannyiuknak.

A szerző a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke