A Tóra gyógyszere – Jó Szombatot

2019. Május 31. / 14:39


A Tóra gyógyszere – Jó Szombatot

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.


A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 20:13 óra, a Szombat királynője 21:32 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Behukotáj” (Mózes 3. 26:3–27:34.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

A szorongás átka – és a Tóra gyógyszere

A Mózes harmadik könyvét záró hetiszakasz, mint egy megállapodás megpecsételése, áldásokkal és átokformulákkal zárul. Mi lesz, ha betartod Isten törvényét és mi lesz, ha nem. Az első csapás a szorongás, minden más ebből következik. Isten jól ismert már előre bennünket, a 21. század embereit.

„Rettegést bocsátok rátok” – olvassuk a zsinagógákban is csak halkan elsuttogott átkok legelső mondatában. Minden baj a szorongással kezdődik a Jóisten szerint. Elveszítjük a világba vetett bizalmunkat, a kezdeményezőkészségünket és legfőképpen az átlátás képességét. Kiismerhetetlen hellyé válik körülöttünk a saját életünk minden tartozéka. Idegen lesz és ellenséges, amit tegnap még megbízhatónak és otthonosnak találtunk. A kinyílt világ, a szabadság egyik veszélye ez.

Gyakran érezzük úgy, amikor nem tudjuk, mi a feladatunk, mi a dolgunk tulajdonképpen, hogy valamit elmulasztunk, csak nem tudjuk pontosan, mi az. Hogy elveszünk a saját teendőinkben, hogy túl sok igénynek kell megfelelnünk. Szétszakadunk anélkül, hogy úgy éreznénk, azt csináljuk, ami tényleg a dolgunk lenne. A túlhajszoltság és a szorongás az elveszettség biztos jelei, a kései modernitás emberét, minket, pedig mindig fenyeget az elveszettség.

A szabadság esély és csak akkor tudjuk kihasználni, ha belső iránytűnk mutatja nekünk, merre menjünk. Különben minden szabadság káosszá válik és az első átok, a szorongás végül elborít mindenkit és mindent. Csak akkor lehetünk jól szabadok, ha feltesszük a kérdést: mi az, ami tényleg az én dolgom. Különben csak az átkok sora követi majd egymást, a szorongás ránt bele minket a többibe.

Noah Arnow konzervatív rabbi idézi a híres viccet a zsidó táviratról: „Kezdj aggódni. A részleteket majd később”. Igen, így kezdődik. Csak akkor ér véget, ha teremtünk időt magunknak leülni, elcsendesedni és végiggondolni, hogy mi az, amit tényleg nekem kell megtennem, amire az én életem való és amit elmulasztok, ha nem veszem észre. Mi az, amit tényleg az én dolgom. Amíg nincsenek világos prioritásaink, amíg nem tudjuk, kik vagyunk mi és miért küldött ide minket a Jóisten, addig ahelyett szorongunk majd, hogy élnénk.

A modern ember maga döntheti el, mit kezd az életével, szabadabb és szorongásnak inkább kitett lény, mint az ősei voltak. Viszont több esélye van megtalálnia és leélnie a saját életét. A szorongás segít, mert figyelmeztet: hiába vagy képzett és magabiztos, rendelkezel jó munkaerőpiaci pozíciókkal, keresel sokat, ha nem tudod, mindezt miért csinálod. Hiába futsz nagyon gyorsan, ha nem tudod, merre tartasz.

Kezdetben van a szorongás, azután lehet megtalálni az utat. Ha sikerül, az áldássá változtatja az átkot.

Jó szombatot kívánunk!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek