Könyvajánló: Hagyománymentés és útkeresés – Zsidó vonatkozású magyar regények

Könyvajánló rovatunkban ezúttal Szalai Anna: Hagyománymentés és útkeresés – Zsidó vonatkozású magyar regények című kiadványát ajánljuk figyelmükbe. A kiadvány 2018-ban jelent meg a Gondolat kiadó gondozásában. 

Szalai Anna irodalomtörténész a magyar zsidó irodalom jeles kutatója, akinek kutatómunkája és szerkesztői tevékenysége nemcsak az irodalomtörténetre terjed ki. Nevéhez fűződik olyan kötetek szerkesztése, mint a magyar zsidó történelmet bemutató, először angolul majd magyarul is megjelent Hágár országa című kötet, vagy olyan impozáns vállalkozások, mint az Izraelben megjelent, magyar-héber/héber-magyar szótár. Szalai Anna fő kutatási területe azonban a magyar zsidó próza és a magyar prózairodalom zsidó vonatkozásai, amelynek kezdeteit, 2002-ben publikált Házalók, árendások, kocsmárosok, uzsorások (Osiris Kiadó) című könyvében írta meg. A reformkori magyar zsidó novellairodalmat, tehát az első magyarul író zsidó írónemzedékek munkásságát és a zsidóság korabeli irodalmi reprezentációját feldolgozó kötet nemcsak úttörő vállalkozás volt, de a mai napig is egyedülálló és nélkülözhetetlen forrása, szöveggyűjteménye és alapműve nemcsak a korszak magyarországi zsidó irodalmának, kultúrájának és történelmének kutatói számára, de a téma iránt érdeklődő nagyközönség számára is.

Szalai Anna új kötete az előző könyv folytatásának is tekinthető. A Hagyománymentés és útkeresés a huszadik század első fele regényirodalmának zsidó vonatkozásait vizsgálja zsidó és nem zsidó írók műveiben. Az emancipációs törvényt követő évtizedek társadalmi, politikai és gazdasági fejleményei, az asszimiláció, az integráció és a hagyományhoz fűződő viszony vagy éppen a hagyományoktól való eltávolodás kérdése nemcsak a közélet vagy a nagypolitika, de a mindennapok és a magánélet szintjén is újabb és újabb kérdéseket vetettek fel. A zsidó és nem zsidó szerzőket egyaránt foglalkoztatták ezek a kérdések, és a különböző útkereséseket és megközelítéseket a könyv a hagyománymentő irodalom, a családstratégia, a találkozás útközben, a visszatérő utak és az identitásváltás kontextusában vizsgálja. A gyakran fájdalmas, kegyetlen és gyötrő kérdések és válaszok szépirodalmi eredménye egy jelentős szövegkorpusszal rendelkező regényirodalom, amelynek átfogó elemzésére eddig még senki nem vállalkozott. Szalai Anna elmélyült regényelemzései nem állnak meg a szigorú értelemben vett irodalmi elemzéseknél, tehát az elbeszélés, a motívumok vagy a szerkezet vizsgálatánál, hanem az értelmezésbe bevonja a történelmi, művelődéstörténeti és vallástörténeti szempontokat is. Az általa választott módszer azért is indokolt, mert maguk az elemzett regények is, miként a fülszöveg is rámutat: „a folklór, a nyelvészet és a zene kutatói számára is izgalmas ismereteket őriztek meg”, és ekként különböző tudományterületek kutatói számára is forrásanyagként is olvashatóak. Az elemzett regények között ismert és kevésbé ismert, és az irodalomtörténet által kevéssé feldolgozott regényeket egyaránt találunk. Az előbbiek közül érdemes megemlíteni olyan klasszikus, kanonizált szövegeket, mint Kosztolányi Aranysárkánya, Móricz Kivilágos kivirradtig című kisregénye vagy Babits három regénye – a Kártyavár, a Timár Virgil fia és a Halálfiai. Ezek olvasatát a zsidó vonatkozások elemezése további jelentésrétegekkel bővíti. A kevésbé ismert szövegek közül pedig néhány regény joggal tarthatna számot a felfedezésre, mint például Kóbor Tamás regényei (Ki a gettóból, Hamupipőke őnagysága), vagy az elsődlegesen színpadi munkái és A Pál utcai fiúk szerzőjeként ismert Molnár Ferenc Budapest-regényei. Szalai Anna elemzései a jól ismert vagy a kevésbé ismert regények esetében is újfent megerősítik azt a tényt, hogy a szépirodalmi szövegek a maguk síkján sokban hozzásegíthetnek a múlt, a történelem és a sorsfordító események és folyamatok mélyebb megismeréséhez is.