Könyvajánló: A magyar-zsidó irodalom története. Kivirágzás és kiszántás

Dr. Peremiczky Szilvai / MAZSIHISZ

Könyvajánló rovatunkban ezúttal Kőbányai, János (2012), A magyar-zsidó irodalom története. Kivirágzás és kiszántás című munkájával folytatjuk, amely Múlt és Jövő: Budapest kiadó gondozásában jelent meg.

A könyvajánló rovatunk célja, hogy a zsidó történelem és kultúra iránt érdeklődő látogatók számára olyan szakirodalom jegyzéket állítson össze, amely megfelelő tudományos igényességgel és magas szinten megírt ismeretterjesztő könyveket ajánl az érdeklődőknek, a zsidó történelem, kultúra különböző területeihez.

Egy modern szemléletű magyar zsidó irodalomtörténet (és általában egy zsidó irodalomtörténet) megírása a magyar irodalomtörténetírás egyik legnagyobb hiányossága. A magyar zsidó történelemről még születtek összefoglaló munkák, de különböző okokból, gyakorlatilag egyetlen átfogó magyar zsidó irodalomtörténet sem jelent meg.

Egyedül Komlós Aladár próbálta megírni a magyar zsidó írásbeliség történetét a Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig című eszmetörténeti monográfiájában, ez azonban csak a rendszerváltást követően jelent meg.

A mulasztás oka egyfelől a magyar zsidó irodalom fogalmi meghatározásának bonyolultsága, másfelől a hivatalos irodalmi kánon történelmileg kialakult félelme-idegenkedése a zsidó témáktól. Kőbányai János irodalomtörténete ezért hiánypótló és úttörő vállalkozás, noha nem a megszokott, irodalmi szakzsargonban írt irodalomtörténet. Kőbányai vállaltan Komlós Aladár nyomdokain halad, nézőpontja inkább eszmetörténeti. Nyelvezete szintén vállaltan személyes, és nem az irodalmár fogalomkészletével dolgozik. Ezt az irodalomtörténetet egy nagyműveltségű, sokat gondolkodó és tépelődő szerző írta, aki koherens, átfogó irodalomképpel és irodalomtörténeti tudással rendelkezik, és érvényes mondandója van témájáról. A zsidóságról, a magyar zsidó identitásról tett megállapításai vitákat válthatnak ki, mert miközben elmeséli a magyar-zsidó irodalom történetét, magyarság és zsidóság megélésének gyötrő kérdéseire próbál makacsul választ találni.

Talán keveset tudunk meg Kiss József költészetéről, Pap Károly regénytechnikájáról vagy Bródy Sándor zsidó tematikájú drámáiról, és talán hiányoljuk Makai Emil és Ormódi Bertalan munkásságának bemutatását és a kortárs magyar zsidó irodalom részletes elemzését; talán többet szeretnénk látni az irodalmibb szempontú megközelítésből, és néha személyes megállapításai kissé sommásak. Ugyanakkor Kőbányai integrálja a magyar (magyar-zsidó) irodalomtörténetbe az Ady-tanítvány Avigdor Hameirit, komoly figyelmet szentel Szomory Dezső regényeinek, és (a Héber Egyetemen írt doktori disszertációját felhasználva) képet ad a magyar-zsidó irodalom, kultúra közegeiről, intézményeiről és fórumairól, ami elengedhetetlen egy irodalom történetének megírásához – és ha csak ezt a három feladatot vállalta volna fel, a könyv érdemei már akkor is elévülhetetlenek lennének.

Azonban Kőbányai elmélyült tárgyismerete és téma iránti szenvedélyessége, a válaszokért folytatott küzdelme is ajánlott olvasmánnyá teszi ezt a rendhagyó irodalomtörténetet.

Korábbi ajánlónk:
Zsidó történelem, kultúra –folyamatosan bővülő könyvajánló rovatot indítunk honlapunkon