1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE
(Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita
Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető
levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az
akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Az a gyanúm, hogy sokan
az olvasóim közül nem tudják, estleg csak sejtik, hogy ki az az „operett
buffó”. Nos, ez az a komikus karakter az operettben, akié nem főszerep, akinek
a párja a komika, aki énekel, táncol, viccel és mindenképp egyéniség. Ilyen
szerepekben játszott Békeffi Róbert
1888. július 10-én
született Budapesten. Nevét a korabeli újságok meglehetősen sokféle módon írták
le. Az OMIKE Művészakcióban is használták a Békeffy írásmódot, ezen kívül sűrűn
előfordult a Békefi és a Békefy leírás. (Az idézeteket az ott megjelent írásmód
szerint közlöm.)
Az Angyal-féle táncintézet „sikerült” hangversenyt
rendezett – számolt be erről a Pesti
Hírlap 1906 februárjában-, amelyben a „kiváltak” között említette Békeffy
Róbert nevét. Ez volt az első újsághír róla.
Pályája során rengeteg társulatban és ennek
megfelelően rengeteg városban lépett színpadra. Neve leggyakrabban csak a
társulati tagok, illetve az adott darab szereplőinek sorában került valamely
újság oldalára. Néhány mondatot azért sikerült ezeken az említéseken kívül is
fellelni.
1907-ben Békeffi felvételi vizsgát tett a
Színészegyesület tanácsa előtt, ahol egy évi gyakorlatra utasították. 1910-ben
Székesfehérváron volt segédszínész. Az
Újság, 1911 decemberében így emelte ki játékát: „Külön dicséret illeti Békefi Róbertet Náczi pompás
epizód szerepének sikerült megjátszásáért.”
Majd később a Székesfehérvári
Hírlap 1913 januárjában: „Békefi Róbertről egyáltalán el lehet mondani, hogy
szerepeit mindig nagy ambícióval játssza meg és ez dicséretére válik.”
1916-ban az orosz fronton megsebesült. Itthon a háború
alatt játszott az Újpesti Népszínházban, majd Komáromban. 1918-ban újra katona
volt.
1919 elejétől Hódmezővásárhelyen lépett fel, majd 1923
tavaszától a Somogyi féle színtársulathoz szerződött. Még ebben az évben
Budapestre került a Renaissance Színház új gárdájába. 1925-ben az új színhely:
Kaposvár. Az Új-Somogy 1925
szeptemberében így írt róla a színészek bemutatkozásáról cikkezve: „Békefi Róbert is igen hamar a közönség kedvence lesz,
finom, diszkrét humorában tehetségét csillogtatja.”
Egy évvel később megint az Új-Somogy írta Kálmán Imre: Tatárjárás című operettjének felújításakor: „Az egész előadás legjobb szereplője Békefi Róbert
volt. Annyi humort vitt szerepébe, hogy azzal állandó derültségben tartotta a
közönséget. Aktuális strófái sikerültek voltak máskor is operálhat hasonlókkal.”
1927-ben Faragó Sándor társulatában dolgozott. A Pápa és Vidéke 1927 szeptemberében írta
a „Mozitündér” operett kapcsán: „Az est hőse Békeffy Róbert volt, kinek annyit
kacagott a közönség, amennyit ritka színházi estén.”
1928-tól Budapesten az Új Színházban játszott, azután
a Komédia Orfeumban (1930), majd a Komédia Kabaréban (1934), ezt követően a
Terézkörúti Színpadnál (1935).
1936-tól Salamon Béla társulata a következő
„munkahelye”.
1938 decemberében a Színészkamara megalakulásakor
tagja lett a Kamarának, ahonnan csak a numerus nullus bevezetésekor, 1944-ben
zárták ki. Színházi szerződést persze nem kapott addig sem. Pódiumra lépett még
1940-ben is a Komédia Orfeumban (Komlós Vilmossal együtt), amelynek előadásaira
nem vonatkoztak a Színészkamara intézkedései.
Az OMIKE Művészakcióban 1942-1943-ban folyamatosan
színpadon volt a kabaréelőadáson, kisebb egyfelvonásos darabok állandó
szereplőjeként.
1944/45-ben (pontos dátum nem ismert) a holokauszt
áldozata lett.
Képek:
1.) Színházi Élet
1934. 23. A Salamon társulat. balról a második Békeffy.
2.) Színházi Élet
1936. 6.
3.) Színházi Élet
1937. 20. Békeffy a jobb oldalon
4.) Színházi Élet
1937. 35. A magyar kabaré-történelem híres „Kalabriász parti” jelenete. 50 év
alatt több mint négyezerszer került színpadra. balról jobbra: Bellák, Kmochné,
Rott Sándor, Békefi, László Imre, Steinhardt.
