1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE
(Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita
Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az
akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
1909-ben született Szegeden Hütter Pál csellista.
A Délmagyarországban
1915 májusában jelent meg róla a következő hír „Szegedi csodagyermek. A dicsőség bizonyára rövidesen
szárnyára veszi a nevét. Ma még gordonkázás közben úgy nézeget, mintha mi mindannyian,
akik boldog örömmel és ámulva hallgatjuk, gazdagon terített asztalnál
falatoznánk és őt meg nem invitáltuk. A neve Hütter Pál, decemberben lesz hatéves
és ez idő szerint több mint 115 darabot játszik gordonkán.”
Gyermekművészként viszonylag sokszor hírt adtak
fellépéseiről. Legyen itt példának a Magyarország
1923. márciusi híradása egy gyermekművészeket szerepeltető hangversenyről. Ezt
írta a lap: „Hütter Pál csellója éretten, férfiasan búgott…”. 1924-ben
felsőfokon tudósított a Délmagyarország
„a szegedi humuszból fakadt” Hütter Pál bemutatkozó hangversenyéről.
Egy év múlva Olaszországban lépett fel egy kis
kamaraegyüttes tagjaként. Szintén állandó szereplője volt már ekkor is a
rádiónak.
1926 végén tagja volt a Kertner Jenő zongoraművész
által alapított triónak. Ezt követően Svájcba szerződött, ahonnan 1928 végén
tért haza. Novemberi önálló hangversenyestjéről beszámolva így írt róla a Nemzeti Újság: „… ma, mint kiforrott művész szolgált rá
hallgatóságának melegen ünneplő tapsaira. Széles meleg tónusa, kiegyenlített
szépen ívelő vonóvezetése, kitűnő és erőteljes balkéztechnikája, valamint stílusosan
elmélyülő előadása a legszebb reményekre is feljogosít.”
Itthon megmaradtak, sőt sűrűsödtek rádiószereplései. Ezek
között voltak szólózenei hangversenyfelvételek és kamarazenei estek egyaránt. Nyilvános
fellépésekre (Fészek klub, Fiúárvaházi bál, Kadosa Pál szerzői estje, Mozart
Egyesület, stb.) ritkán hívták meg. Ezekről személyére vonatkozó méltatást vagy
kritikát nemigen kapott. Íme egy kivétel, a Pécsi
Napló beszámolójából, amelyet Hütter Pál fellépéséről jelent meg 1934
márciusában:
„Hütter Pál mestere hangszerének, mely viszont
engedelmes szolgálója teljes értékű művészgazdája akaratának.”
De külön figyelmet szenteltek a lapok 1936 áprilisában
a János-passió bemutatója alkalmából annak, hogy viola de gambán kísérte
Basilides Mária énekszólóját. Néhány évvel később, 1939-ben Tóth Aladár egy
zenei cikkében, amely a Pesti Naplóban
látott napvilágot „a fiatalabb generáció egyik legragyogóbb gordonkásának”
nevezte Hütter Pált.
1934-től tanított a Fodor Zeneiskolában, ahol ezekkel
a titulusokkal mutatták be: a Melles-Hütter vonósnégyes tagja, a
Hangversenyzenekar magángordonkása. 1936 októberében az Operaház szerződtette
le.
1939 decemberében már az OMIKE Művészakció
hangversenypódiumán (a Hollán Ernő utcában) szerepelt. Még többször fellépett –
már a Goldmark-teremben – 1940-ben és 1943-ban. Játszott időnként másutt is, a
Magyar Vonósnégyes tagjaként, amelyet még 1940-ben is az operaházi muzsikusok
együtteseként említettek az újságok. Szerepelt a Zeneakadémián rendezett hangversenyeken,
például 1942-ben megint Bach: János-passiójában, és többször a Hubay-palota
koncertjein.
1943-tól a Pesti Izraelita Hitközség Goldmark Károly
zeneiskolájának tanára.
1944 márciusában a Színészkamara numerus nullus
intézkedése nyomán törölték a Kamara tagjainak sorából.
1946 januárjában a Fényszóró
a róla szóló cikkben azt írta, hogy egy deportáló táborban volt. Majd így
folytatódott a cikk: „Itt maradhatott volna, hiszen svéd barátai készséggel
álltak rendelkezésére, hogy védőlevéllel mentesítsék, de ő nem tudta beleélni
magát, hogy a világ olyan rossz legyen hozzá is, aki maga volt a jóság.”
Majd az utolsó mondat ugyanitt: „Várjuk vissza Hütter
Pált, reménykedve…” Hiába. 1944-ben halt meg.
1990 februárjában, a Muzsika interjút közölt Fischer Sándor karmesterrel, aki maga is
tagja volt az OMIKE Művészakciónak, az akkor és ott fellépőkről:
„Csak jellemzésképpen a zenekarban nem Starker volt az
első csellista, hanem Hütter Pál, egy egészen nagyszerű muzsikus, rövidebb volt
a jobb karja, s ezért úgy belefeküdt a hangszerébe és olyan intenzitással
játszott, hogy én azóta sem hallottam olyan csellóhangot.”
Képek:
1.) Sajtófotó.
Fényszóró 1946. 1. 9.
2.) Színházi élet
1924. 13.
3.) Műsorközló lap,
OMIKE Művészakció, 1943.április
