Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (145. rész) – Szendrő Mária

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Ki is volt Szendrő Mária? Egyértelmű választ adni rá nem is könnyű.

Az OMIKE Művészakcióban 1940 decemberében mutatkozott be egy Mendelssohn-Bartholdy daljátékban, majd 1942 januárjában főszerepet kapott a Szulamit című zenés darabban. Abban az évben végig játszotta ezt a szerepet, majd egy évvel később D’Albert zenedrámájában – Hegyek alján – kapott lehetőséget. De kisebb szerepben ott volt 1942-1943-ban a Goldmark-teremben más színpadi játékokban is, mint például Racine Eszterében.

Az előzmények kicsit bizonytalanok, így a születésének időpontját nem sikerült felderítenem. Újsághírben az első feltalálható adat róla 1937 novemberéből kelteződött. Az Újság adott hírt arról, hogy a Zeneakadémia nagytermében rendeztek estet a magyar klasszikusokból. A prózai és énekes szereplők felsorolásában Szendrő Mária neve is szerepelt. Hasonló volt 1938 januárjában a Holnap Irodalmi Kör rendezte Nyugat-est is.

1938-ban több cikk jelent meg több napilapban egy sorozatról, amelynek címe ez volt: Fiatalok az Operaszínpadon. Az ezekben fellépők között is ott volt Szendrő Mária. Így például 1938 novemberében így értékelte fellépését a Pesti Napló: „A szereplők közül hanganyag és énekkészség dolgában Szendrő Mária koloratúr-szoprán vezet.”

1939-ből még van hír fellépéséről, két diósgyőri, vasgyári rendezvény keretében énekelt dalokat, áriákat Puccinitól, Verditől, Kálmán Imrétől. Ezt követően, némi kihagyás után a Művészakció évei következtek 1941-től.

Túlélve – nem ismert módon – a holokauszt és a háború megpróbáltatásait, 1945 júliusában egy állatkerti hangverseny résztvevőjeként jelent meg először a neve. Év végén Berlinbe hívták, ahol a Színház című lap híre szerint fellépett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság estélyén.

Sokszor szerepelt 1946-1947-ben a rádió műsoraiban.

A Népszava 1947 áprilisában említette a nevét: „A ’Figaró lakodalma’, Mozart halhatatlan vígoperája az Új Operabarátok Egyesülete rendezésében fiatal erőkkel került előadásra, ha nem is az Operaház nagy színpadán, de legalább meghittebb környezetben … a női főszerepekben Szendrő Mária, Tóth Valéria és a széphangú Werner Mária.”

Még egy operaszerep a Vígopera színpadán a Denevérben, majd egyre inkább művészi szempontból jelentéktelenebb események, pártrendezvények következtek.

Elkötelezte magát – sok már sorstársával együtt – a szovjet zeneművészet közvetítése mellett. Ennek illusztrálására két híradás részlete: A Fővárosi Napló írta 1949 áprilisában: „Szendrő Mária a dolgozók ünnepi műsorainak egyik legnépszerűbb szereplője. Orosz népdalainak kiváló tolmácsolásával méltón aratott nagy sikert.”

1950 novemberében az Új Világ -ban az ő nevében jelent meg a „Szovjet zeneművészek a béke szolgálatában” című cikk. Ebből egy mondat, minden utólagos ítélet mellőzésével:

„A szovjet zeneszerzők tudják, hogy a béke ügyének megszilárdításáért harcolnak akkor is, amikor zenéjükben lelkesülten, igazi pátosszal jelenítik meg a dolgozó emberiség nagy vezéreinek, az új demokrácia megalapítóinak, Leninnek és Sztálinnak alakját.”

Még egy kitörési kísérlete volt, amikor 1955-ben részt vett a Liszt Ferenc Operaegyüttes megalakulásában.

A filharmónia énekesnője volt a későbbi években, majd sikeres énektanárként zárult a pályája. Közéleti aktivitása is megmaradt zenei szervezetek keretében; és az 1960-as években egyre sűrűbb szereplője lett zsidó vallási és kulturális rendezvényeknek.

1997 februárjában hunyt el.

Képek:

1.) Zenei Lapok, 1970. 3.
2.) Színházi Élet, 1938. 20.
3.) Színház, 1945.
4.) Színház és Mozi 1952. 2.