Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (140. rész) – Ligeti Dezső

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Ligeti Dezső operaénekes 1908. március 9-én született Budapesten

Az OMIKE főiskolai hallgatóinak kultúrbizottsága kultúrestet rendezett 1927 márciusában. Az erről beszámoló Újság a szereplők között említette Ligeti Dezsőt. A későbbi sikeres énekesnek ez volt az első sajtómegjelenése. Az ezt követő években különböző rendezvényeken lépett fel, mint zeneakadémiai növendék.

1930 elején Händel Saul című oratóriumának egyik szereplője volt a Zeneművészeti Főiskolán. 1931 februárjában a Pesti Hírlap beszámolt a zeneakadémiai növendékek operaestjéről. Ebben volt olvasható:

„A színre került számok között […] a ’Sámson és Delilá’-ból vett részlet […] volt az egyetlen szám, – Schiffer Paula és Ligeti Dezső énekelt benne, – amely feledtetni tudta az előadás viszonylag primitív kereteit és teljes színpadi illúzióba tudott ragadni. A két szereplő föllépésének nagyvonalúsága, játékának természetes ereje, énekének friss lendülete messze kimagaslott.”

Az 1930-as évektől Ligeti Dezső sűrűn szerepelt a rádió operai és hangversenyfelvételein. 1931 végétől a Városi Színházba szerződött. Szaporodtak a fellépései, hangversenyei is, miközben levizsgázott a Zeneművészeti Főiskolán. A fellépések, az ária- és dalestek helyszíne érthetően sokféle volt. Ennek illusztrálására álljon itt egy idézet a Palota-Újpest című lap 1932 októberi számából, amely a Pannonia-kávéház dalestjeiről számolt be:

„Ligeti Dezső helyesen cselekszik, ha ilyen kellemesnek ígérkező estékkel kedveskedik a közönségének, mert ezzel feltétlenül fel tudja lendíteni az üzletmenetét.”

1933 januárjában újból fellépett az OMIKÉ-ben, az ott megrendezett Heine ünnepélyen. Márciusban pedig már a második önálló dalestjén ünnepelhette a közönség. 1933-ban elnyerte a bécsi Nemzetközi Énekverseny első díját. Magánzeneiskolai énektanár volt. 1933-tól pedig tagja lett az Operaháznak.

Dalestjei a bécsi vendégeskedés után itthon folytatódtak. 1934 februárjában az Ojság című vicclap „ismertette” egyik fellépését:

„Ligeti Dezső, a Magy. Kir. Opera tagja, vasárnap este tartotta a Zeneakadémia nagytermében első ária- és dalestjét, a csendrendeletbe ütköző zajos sikerrel. A hideg télben a jóleső meleg baritonját forró tapsokkal jutalmazta a közönség, a pirosra fagyott fülek felüdültek a melegen csengő pompás baritonhangtól.”

1935-ben – az OMIKE rendezésében – a Dohány-utcai zsinagógában bemutatták Bloch Szent Szolgálat című oratóriumát. A hatalmas apparátussal előadott oratórium magánszólamait Érdi Pál és Ligeti Dezső énekelték. Ezt követte a már megszokott önálló dalestje a Zeneakadémián.

1936-ban egy bécsi fellépés után hangversenykörútra indult Egyiptomba, az – akkor éppen zavargásokkal sújtott – Palesztinába és Szíriába. Hazatérte után egy évvel meghívást kapott egy következő körútra: Varsóba, valamint Finn- és Észtországba.1938-ban pedig Nyugat-Európa következett.

1939-ben a zsidótörvények alapján elbocsátották az Operaházból. (Ott egyébként egy kis szerepben fedezhető fel a neve, egy 1937. novemberi Varázsfuvola előadás szereplői között.) Szabálytalan elbocsátása után beperelte társaival az Operaházat. Az állásukat nem nyerték vissza, de a bíróság jelentős kártérítést ítélt meg ezeknek a felpereseknek, amely Ligeti esetében 2225 pengő volt.

1940-ben sorozatosan szerepelt az OMIKE színpadán Offenbach ’A férj kopogtat’ című operettjében.

A háború alatt (1941-től) és az után a Fülöp-szigeti Manilában találjuk, egy korábbi meghívásnak megfelelően. 1946-ban érkezik az Egyesült Államokba.

1948-ban ott lépett fel a Bartók megemlékezésen, ahol – már a San Franciscó-i operaház tagjaként, Desire Ligeti néven – a Kékszakállú herceg vára címszerepét énekelte.

1962-ben fellépett vendégként a budapesti Operaházban.

Az Esti Hírlapnak 1962 májusában nyilatkozott a háború utáni évekről: „A budapesti Operaházban kezdtem. A háború előtt. Brüsszelbe kaptam szerződést, de amikor lerohanták a németek, Olaszországon keresztül elkerültem a Fülöp-szigetekre. Ott működtem még a japán megszállás alatt is. Igaz, eleinte internáltak, de aztán kiengedtek. Amikor az amerikaiak elfoglalták a területet, nem volt más választásom, beálltam haditengerésznek. Leszerelésem után újra kezdtem operai pályafutásom és a semmiből küzdöttem fel magam a Metropolitanig.”

1994. október 6-án hunyt el Tarrantban, Texas.

Képek:

1.) Színházi Élet 1933. 27.
2.) Színházi Élet 1938. 26.
3.) OMIKE Művészakció, Reprezentatív est, 1940. március 23.
4.) Film Színház Muzsika 1962. 1.