Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (137. rész) – Barta Mária és Lázár Éva

2022. November 16. / 16:30


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (137. rész) – Barta Mária és Lázár Éva

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

omike-137-címlap.png

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Barta Mária 1897-ben Budapesten született kispolgári zsidó családban. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Udvary Géza, majd Rippl-Rónai József és Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt. Testvérei, Lajos és István is sikeres képzőművész-pályát futottak be.

Barta Mária Kiállítási katalógus Szombathely 1999.JPG

1921-ben a magyar akvarell- és pasztellfestők kiállításán tűnt fel a neve.1920-1930 között főként Bécs, Párizs, Olaszország, Törökország voltak azok a helyek, ahol alkotott. Persze főként tanult, nagy mesterek alkotásait tanulmányozva. 1930-tól újra Magyarországon dolgozik, a Képzőművészek Új Társasága, a Munkácsy Céh, a MAPE, a Balatoni Festők Társasága tagja.

A KUT tagjaként szerepelt kiállításokon; gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban (1933), részt vett a régi Műcsarnok csoportkiállításain (1946–47), önálló tárlata volt az Ernst Múzeumban (1959) és a Fényes Adolf-teremben (1964). Elsősorban életképeket és csendéleteket festett.

A Magyar Hírlap 1933 áprilisában számolt be a Nemzeti Szalon új csoportos kiállításáról. Barta Máriáról így írt: „…nagy kompozícióiban és kisebb tanulmányaiban mutat erőt, lendületet és nagyon mai festői törekvést.”

A szakirodalom a csendéletek festőjeként tarja számon. Az 1964-es gyűjteményes kiállításáról beszámoló katalógus így írt témaválasztásairól:

„A reá jellemző, halk okkeres színek néha felerősödnek, színpompájuk mellett is megtartva finomságaikat. kimeríthetetlennek találja a virág színeit, formáit, örömmel és gyengédséggel festi a csendélet növénytől idegen elemét a füles cserépkancsót, vagy leheletnyi, karcsú üvegvázát. Képtémái a csendéleten túlra is kiterjednek. Messzire nem megy, mindennapi környezetében marad, enteriőrt, szobasarkot ábrázol egy, esetleg két figurával …”

Barta Mária Fejkendős Öregasszony 1943.JPG

1939 és 1944 között az OMIKE Művészakció négy képzőművészeti kiállításán vett részt, rajzokkal, akvarellekkel.

1969-ben hunyt el.

//

Lázár Éva Lázár Éva 1911-ben született Szamosújváron. Neve először, a dési festőiskola tanulójaként volt olvasható 1927 novemberében a Pásztortűz című kolozsvári folyóiratban.1929 márciusában már gyűjteményes kiállítása megrendezéséről számolt be többek között az akkor szintén kolozsvári Új Kelet: „Lázár Éva rajzai és festményei szokatlan erőtől és eredetiségtől duzzadók, természetábrázolása egy jelentékeny egyéniség színes belső világán szűrődik át.”

Lázár Éva Múlt és Jövő 1930 október 355.p.JPG

1930 októberében a Múlt és Jövő kis cikket szentelt az induló művésznőnek. A cikk figyelemreméltó lelkendezéssel számolt be Lázár Éva indulásáról, például így: „Lázár Éva festményei szuggeráló erejűek. Van egy képe, a „Bocher” amelyről kellene törölni a Lázár Éva nevet és gondolkozom, melyik nagy festő tárlatába tudnám elhelyezni.”

Lázár Éva Talmudista Múlt és Jövő 1931. június.jpg

A következő években sikeres kiállításai voltak Désen, amelyekről az erdélyi lapok beszámoltak. 1934 végén a dési szabadiskola vezetőjévé nevezték ki.

Az Új Kelet szerkesztői 1936-ban látogatást tettek Lázár Éva műtermében. Az erről szól beszámolóban írták ezeket a mondatokat:

„Lázár Éva művészete minden ízében egyéni, erőt sugárzó, néha egész faragatlanságig büszke, mikor felfelé törő útjából minden akadályt el akar hárítani. Főleg szociális problémák érdeklik. Az élet elesettjeinek, a szenvedőknek, nyomorgóknak szenvedései és küzdelmei. Ezt a világot bátor és újszerű formában adja elő, mely sohasem törődik a tárgyi tetszetősségnek a megalkuvásaival.”

A kiállításai Désen folytatódtak 1940-ig, szinte folyamatosan. Néhány napilap beszámolt még az 1944. márciusi kolozsvári kiállításáról is, ahol 48 képpel mutatkozott be. Az OMIKE Művészakció kiállításain 1943-ban vett részt.

Lázár Éva német koncentrációs táborban halt meg, írta Murádin Jenő a Múlt és Jövő 2000. 1. számában

Képek:

1.) Barta Mária fotóportréja. Kiállítási katalógus, Szombathely, 1999.
2.) Barta Mária: Fejkendős öregasszony. 1943. Magyar Nemzeti Galéria
3.) Lázár Éva portréja. Múlt és Jövő, 1935. október, 335.
4.) Lázár Éva: Talmudista (Bocher). Múlt és Jövő 1931. június, 229.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek