Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (130. rész) – Somogyi László

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Somogyi László karmester 1907-ben született Budapesten. Zenei előtanulmányai (hegedű, zongora) után a budapesti Zeneakadémián végzett 1935-ben, Kodály Zoltán növendékeként. 1932-től 1936-ig a Budapesti Hangversenyzenekar hegedűse volt.

Első karmesteri fellépéséről így írt a Budapesti Hírlap 1936 márciusában: „A Budapesti Hangverseny Zenekar hétfői estéjének karmestere rendkívüli tehetséges, fiatal muzsikus, Somogyi László volt. Kétségtelenül rátermett a vezénylésre. Elsősorban azért, mert ösztönös muzikalitása és alapos tudása mellett megvan benne az a képesség, hogy nemcsak a zenekart fegyelmezi, hanem önmagát is.”

Ezt követően holland, belga, olasz városokban és Bécsben vendégszerepelt, nagy sikerrel.

1937-től a Budapesti Hangversenyzenekart dirigálta. Egyik fellépéséről így írt a Nemzeti Újság, 1937 márciusában: „Somogyi László … határozott zenekarvezetői rátermettséggel, gondos művészi körültekintéssel és stílusosan értelmezte Beethoven ’Egmont’ nyitányát és Bartók gyönyörű tánc szvitjét…”

1939-ben megalapította a zsidótörvények miatt állás nélkül maradt muzsikusok számára a megélhetést nyújtó Goldmark Károly Szimfonikus Zenekart, amelynek vezetője is lett. Így írt erről az időről a Magyar Zene 1988 júniusi számában: „… a muzsikusok minden reménytelenségük ellenére sem veszítették el a jövőbe vetett hitüket. A zenészek ügyesek, a leendő karmesterek meg leleményesek. Rövid időn belül sikerült az üldözöttekből zenekart alakítani. Ez volt az úgynevezett OMIKE zenekar, velük kezdődött el folyamatos karmesteri tevékenységem.”

Az OMIKE Művészakció első zenei estjétől, 1939 novemberétől kezdve nagyon sokszor vezényelt a Goldmark-terem opera előadásain és zenekari előadóestjein.

1945 februárjában a Szabadság című lap számolt be egy új budapesti szimfonikus művészzenekar bemutatkozásáról, amelyet Somogyi László vezetett. Kiharcolta ebben az évben Kadosa Pál szimfóniájának bemutatását, fellépett mártír megemlékezésekkor és a baloldali pártok rendezvényein. Programszerűen vezényelt vasárnapi matinéhangversenyeket gyermekek számára, valamint munkáshangversenyeket. Ez utóbbiról vallott 1945 szeptemberében a Dolgozók Világlapjában: „Nagyon jól tudjuk, hogy a munkásság zenei nevelése a legszebb, egyszersmind a legnehezebb feladatok egyike. Mindenekelőtt ki kell nevelnünk a munkásságból azt a bizonyos kisebbségérzetet, amely misztikummal, ’érthetetlenséggel’ vonja be előtte a művészeteket…”

Rengeteget dolgozott. 1945 és 1950 között a Budapest Székesfővárosi Szimfonikus Zenekar karmestereként működött, miközben szerepelt a Filharmóniai Társaság zenekarával is. 1949-ben vette át a Zeneművészeti Főiskolán a karnagyképző vezetését Ferencsik Jánostól. A Zeneakadémián alkalmazott „Somogyi-módszer" a Scherchen által megalapozott pedagógia nagyszerű és inspirált továbbfejlesztése volt. 1951-től 1956-ig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere volt.

A Népszava 1957 januárjában a következőkről tudósított: „Somogyi László az Operaház karnagya rövidesen Olaszországba utazik. A római Operában Mozart ’Szöktetés a szerályból’ című operáját tanítja be. Utána Londonban, Brüsszelben hangversenyez, majd izraeli szerződésének tesz eleget.” De például az Új Kelet 1957 decemberi tudósítása szerint játszott Algériában és Franciaországban is.

Az 1960-as évektől az Egyesült Államokban dolgozott. 1964 és 1970 között a New York Állam-beli Rochester Symphony Orchestra zeneigazgatója volt. Az 1970-es években visszatért Európába és Genfben telepedett le. Tanított a sienai Accademia Musicale Chigianán, valamint 1979 és 1982 között a szombathelyi Bartók Szemináriumon.

1988 május 20-án hunyt el Genfben.

Képek:

1.) Fotóportré, 1937 Kiscelli Múzeum, fényképgyűjtemény
2.) Csoportkép a Varázsfuvola 1941-es előadásáról az OMIKE Művészakcióban. Elől középen Somogyi László. OSZMI Archivum
3.) Fotóportré papagenoarts. photos
4.) Fotóportré Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Központi Könyvtára