1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon
időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító
szereplők közül.
Somogyi László
karmester 1907-ben született Budapesten. Zenei
előtanulmányai (hegedű, zongora) után a budapesti Zeneakadémián végzett
1935-ben, Kodály Zoltán növendékeként. 1932-től 1936-ig a Budapesti
Hangversenyzenekar hegedűse volt.
Első karmesteri
fellépéséről így írt a Budapesti Hírlap 1936 márciusában: „A Budapesti
Hangverseny Zenekar hétfői estéjének karmestere rendkívüli tehetséges, fiatal
muzsikus, Somogyi László volt. Kétségtelenül rátermett a vezénylésre.
Elsősorban azért, mert ösztönös muzikalitása és alapos tudása mellett megvan
benne az a képesség, hogy nemcsak a zenekart fegyelmezi, hanem önmagát is.”
Ezt követően
holland, belga, olasz városokban és Bécsben vendégszerepelt, nagy sikerrel.
1937-től a
Budapesti Hangversenyzenekart dirigálta. Egyik fellépéséről így írt a Nemzeti
Újság, 1937 márciusában: „Somogyi László …
határozott zenekarvezetői rátermettséggel, gondos művészi körültekintéssel és
stílusosan értelmezte Beethoven ’Egmont’ nyitányát és Bartók gyönyörű tánc
szvitjét…”
1939-ben
megalapította a zsidótörvények miatt állás nélkül maradt muzsikusok számára a
megélhetést nyújtó Goldmark Károly Szimfonikus Zenekart, amelynek vezetője is
lett. Így írt erről az időről a Magyar Zene 1988 júniusi számában: „… a muzsikusok
minden reménytelenségük ellenére sem veszítették el a jövőbe vetett hitüket. A
zenészek ügyesek, a leendő karmesterek meg leleményesek. Rövid időn belül
sikerült az üldözöttekből zenekart alakítani. Ez volt az úgynevezett OMIKE
zenekar, velük kezdődött el folyamatos karmesteri tevékenységem.”
Az OMIKE
Művészakció első zenei estjétől, 1939 novemberétől kezdve nagyon sokszor
vezényelt a Goldmark-terem opera előadásain és zenekari előadóestjein.
1945 februárjában
a Szabadság című lap számolt be egy új budapesti szimfonikus művészzenekar
bemutatkozásáról, amelyet Somogyi László vezetett. Kiharcolta ebben az évben
Kadosa Pál szimfóniájának bemutatását, fellépett mártír megemlékezésekkor és a
baloldali pártok rendezvényein. Programszerűen vezényelt vasárnapi
matinéhangversenyeket gyermekek számára, valamint munkáshangversenyeket. Ez
utóbbiról vallott 1945 szeptemberében a Dolgozók Világlapjában: „Nagyon jól
tudjuk, hogy a munkásság zenei nevelése a legszebb, egyszersmind a legnehezebb
feladatok egyike. Mindenekelőtt ki kell nevelnünk a munkásságból azt a bizonyos
kisebbségérzetet, amely misztikummal, ’érthetetlenséggel’ vonja be előtte a
művészeteket…”
Rengeteget
dolgozott. 1945 és 1950 között a Budapest Székesfővárosi Szimfonikus Zenekar
karmestereként működött, miközben szerepelt a Filharmóniai Társaság zenekarával
is. 1949-ben vette át a Zeneművészeti Főiskolán a karnagyképző vezetését
Ferencsik Jánostól. A Zeneakadémián alkalmazott „Somogyi-módszer" a
Scherchen által megalapozott pedagógia nagyszerű és inspirált továbbfejlesztése
volt. 1951-től 1956-ig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere
volt.
A Népszava 1957
januárjában a következőkről tudósított: „Somogyi László az Operaház karnagya
rövidesen Olaszországba utazik. A római Operában Mozart ’Szöktetés a
szerályból’ című operáját tanítja be. Utána Londonban, Brüsszelben
hangversenyez, majd izraeli szerződésének tesz eleget.” De például az Új Kelet
1957 decemberi tudósítása szerint játszott Algériában és Franciaországban is.
Az 1960-as évektől
az Egyesült Államokban dolgozott. 1964 és 1970 között a New York Állam-beli
Rochester Symphony Orchestra zeneigazgatója volt. Az 1970-es években visszatért
Európába és Genfben telepedett le. Tanított a sienai Accademia Musicale
Chigianán, valamint 1979 és 1982 között a szombathelyi Bartók Szemináriumon.
1988 május 20-án
hunyt el Genfben.
Képek:
1.) Fotóportré, 1937
Kiscelli Múzeum, fényképgyűjtemény
2.) Csoportkép a
Varázsfuvola 1941-es előadásáról az OMIKE Művészakcióban. Elől középen Somogyi
László. OSZMI Archivum
3.) Fotóportré
papagenoarts. photos
4.) Fotóportré
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Központi Könyvtára
