Méltóságteljes és
felemelő módon emlékeztünk meg a budapesti gettó felszabadításának 81.
évfordulójáról 2026. január 18-án, vasárnap, a zsúfolásig megtelt Dohány utcai
zsinagógában.
A megemlékezésen
Szinetár Miklós rendező, a magyar színház XX. századi történetének egyik
legnagyobb formátumú alakja felidézte, miként vészelte át álnéven bujkálva a
rettenetes 1944–45-ös esztendőt, és elmondta azt is, hogy abban az időben
kétszer járt a Dohány utcai zsinagógában.
Először akkor,
amikor az óbudai téglagyárból visszatérve egy éjszakát a zsinagógában kellett
töltenie; majd röviddel később ismét, miután a Wesselényi utca 44. szám alatti
házban saját szemével látta azokat a halottakat – lakásonként húsz-harminc
embert –, akik nem élték túl a gettó megpróbáltatásait. Innen egyenesen a
Dohány utcai zsinagógába ment, ahol – nem vallásos emberként – végiggondolta,
hogy míg ő életben maradt, addig azok az emberek meghaltak. Ezt követően
fennhangon elmondta a Smá Jiszráelt…