Budapesten 1909-ben ezen a napon, május 5-én született a huszadik századi magyar líra klasszikusa, Radnóti Miklós, akinek kegyetlenül rövid élet jutott: életének 36. évében magyar keretlegények gyilkolták meg Abda határában. Habár a Borból halálmenetben hajszolt költőt megölték, a munkássága, a verseiből áradó humanizmusa és emlékezete azonban örök érvényű a magyar és egyetemes kultúrában. Emlékezzünk rá szeretettel.
Radnóti Miklós zsidó családban született ugyan, de ő saját magát elsősorban embernek és magyar költőnek tartotta, s azt kívánta, hogy az emberiség is számoljon le a származási megosztottságból fakadó előítéletekkel és megosztottsággal. Mint tragikus sorsából tudjuk: őt, aki humanistaként és emberként és magyar költőként határozta meg saját magát, éppen a származása miatt hurcolták először munkaszolgálatra (többek között Hatvanban és a szerbiai Bor mellett is dolgoztatták), s utolsó útjáról, a Borból indult halálmenetből számára már nem volt visszaút imádott kedveséhez, Fannihoz.
Brilliáns költői-formaművészi tehetsége tragikus módon akkor ért a csúcspontjára, amikor Radnóti már „a halál völgyének árnyékában" járt, megsejtve a rá váró, rettenetes halált: „így végzed hát te is". A legyengült és teljesen kimerült költőt 1944 novemberében gyilkolták meg magyar keretlegények, és testét tömegsírba dobták – e sírből került elő később a bori noteszként elhíresült kézirata, amely a munkaszolgálat alatt és az „erőltetett menetben" írott, mára klasszikussá lett verseit tartalmazta.
Tragikus és hátborzongatóan szimbolikus az is, hogy éppen Radnóti születésnapjához, május ötödikéhez a holokauszt másik két ismert dátuma is kapcsolódik: a magyar országgyűlés 1939. május 5-én fogadta el a második zsidótörvényt, míg 1945. május 5-e a mauthauseni koncentrációs tábor felszabadításának napja.
Radnóti már nem érhette meg, hogy a felszabadító szovjet csapatok őt is megmentsék magyar hóhéraitól. De ránk hagyta verseit, amelyek nemcsak kimagasló művészi alkotások, de a holokauszt rettenetének örök mementói is egyben.
Születése napján emlékezzünk erre a kedves, szerény, jóravaló fiatalemberre szeretettel, akinek más „bűne" nem volt, csak a származása. Legyen neki könnyű a föld.
(Címlapkép: Radnóti a feleségével, Gyarmati Fannival)
