Ma 125 éve született Golda Meir, Izrael „Vaslady"-je

Egy asztalos lányaként ma 125 éve, 1898. május 3-án született Golda Mabovics néven a modern Izrael állam első és eddig egyetlen női miniszterelnöke, Golda Meir. Családja a pogromok elől menekült az Újvilágba, ahol  Wisconsinban lett szocialista cionista, majd Izraelben az alapító atyák és anyák nemzedékének tagja. Védte és építette Izraelt, „vaslady" volt, nagymama és államalapító. 

Mint egy korábbi megemlékezésünkben írtuk: a kis Golda Mabovics életének legelső emléke az volt, hogy az édesapja oahaza beszögelte a bejárati ajtót, hogy egy esetleges pogromtól védje családját. Nem csoda, hogy a zsidó asztalos Amerikában próvált szerencsét, ahová később a családja is követi. 

Golda Meir Milwaukee-ban nevelkedett,  a baloldali cionizmus és a jiddis kultúra fellegvárában: ott szívja magába a világnézetet, amelyhez élete végégi hű marad, akárcsak a többiek az alapítók közül. Tanárnő lesz, korán megházasodik, és alig várja, hogy csatlakozhasson a jisuvhoz, elindulhasson a későbbi Izraelbe. Kibucnyikok lesznek, mikor megérkeznek és Golda született vezetőként villámgyorsan bekapcsolódik a közéletbe. A ’30-as évek elején politikai munkát vállal az Egyesült Államokban, gyermekei vele tartanak, férjével elválnak útjaik.

Izrael megalakulásának idején, a mindent eldöntő időkben hatalmas mennyiségű adományt gyűjt az amerikai zsidóktól a születő állam számára, hogy megvédhesse magát támadóitól. 

Egyike azoknak, akik aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot. A Knesszet tagja a kezdetektől, munkaügyi miniszterként a „jóléti állami” modell híve, nagy infrastrukturális beruházásokat visz végig és kiépíti Izrael állami szociális szolgáltatásait. Külügyminiszterként Afrika gyarmati sorból felszabaduló országai felé fordul, részben azért, mert szövetségeseket keres, részben azért, mert érez némi sorsközösséget a zsidók és a gyarmatosítás áldozatai között. Egy nagyszabású és hosszú politikai pálya lezárulta után, egy nehéz élet terhével, 71 évesen, betegen tér vissza 1969-ben – Lévi Eshkol halála után – hogy az ország első embere és első mői miniszterelnöke legyen.

Ő volt hivatalban a müncheni olimpia idején, ő rendelte le a tömeggyilkosság megtorlását, ő irányította az országot a jom kippuri  háború alatt. Holott a hivatalos vizsgálat teljes mértékben felmentette, ő felelősnek érezte magát a vgül megnyert háború miatt és 1974-ben lemondott. 

1978-ban, amikor meghalt, a zsidó nép a nemzet nagymamáját és az izraeli politika „Vaslady"-jét veszítette el.

Emlékezzünk rá szeretettel születésének 125. évfordulója alkalmából.