Ma 125 éve hunyt el Finály Henrik, korának kiemelkedő filológusa

Az 1825-ben Budapesten született Finály Henrik filológus, egyetemi tanár, akadémikus ma 125 éve, 1898. február 13-án hunyt el Kolozsváron, ahol a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem tanáraként oktatott. Főbb munkái a máig alapműveknek számító Latin-magyar szótár és A latin nyelv szótára című munkák voltak. A nagy tudós oldalági leszármazottja Fináli Gábor, a budapesti Hunyadi téri körzet rabbija.

Finály Henrik az olaszországi eredetű, majd Óbudán megtelepedett, s a főváros zsidó közéletében sok évtizeden át meghatározó Fináli család sarjaként született. A családból számos kiemelkedő tudós és szakember származott, közéjük tartozott Finály Henrik is, aki kezdetben Bécsben tanult mérnöknek, ám fiatalkora óta szenvedélyesen érdekelte az ókortudomány is, nem mérnök lett hát, hanem filológus.

Harcolt az 1848-49-es magyar szabadságharcban, majd az 1850-es évek elején került Kolozsvárra, ahol eleinte a helyi katolikus főgimnázium tanára volt, később az Erdélyi Múzeumi Egylet régiség- és éremtárának őreként dolgozott, majd 47 éves korában, 1872-ben pedig a kolozsvári Magyar Királyi  Ferenc József Tudományegyetemre hívták, ahol a történelem segédtudományai tanszék professzoraként oktatott. 

A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke szerint számos nyelvészeti, történelmi és archeológiai cikket írt hazai és külföldi lapokban. Főbb munkái: Latin–magyar szótár (Kolozsvár, 1858); A magyar ige időformáiról (Pest, 1860); A régi magyar szalagmérték (Kolozsvár, 1868); Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez (Akad. Ért., 1869); A görögök időszámítása és az ősrómai naptár (Erdélyi Múz. Évk., 1882); Az ókori súlyokról és mértékekről (Bp., 1883); A latin nyelv szótára (Bp., 1888); A besztercei szószedet (Bp., 1892).

A latin nyelv szótára című művét ezen az oldalon digitálisan is elérhetik az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményéből.

(Címlapkép: a kolozsvári egyetem 1940-ben)