„Ha nem figyelünk, minden megismétlődhet”

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Izrael állam és Németország magyarországi nagykövetségével közösen emlékezett meg tegnap a Nemzetközi Holokauszt Emléknapról a budapesti Uránia moziban. Beszédet mondott Volkmar Wenzel német nagykövet, Jákov Hadas-Handelsman izraeli nagykövet és Heisler András, a Mazsihisz elnöke. 

A rendezvényen levetítették a 93 éves holokauszttúlélő, Veronica Philips történetet elmesélő, A titkos túlélő című dokumentumfilmet, amelynek rendezője, Johnathan Andrews ugyancsak jelen volt az eseményen (címlapképünkön jobbra). Dél-Afrikából Veronika Philips videóüzenetben köszöntötte az Urániában megjelent vendégeket.

Az 1926-ban Budapesten született, a dél-afrikai Johannesburgban élő Veronica Phillips magyar származású zsidó asszony, akit 1944. decemberében a nyilasok tartóztattak le és deportáltak Budapestről a ravensbrücki koncentrációs táborba. Ravensbrückben a dolgozók közé sorolták be, majd a Penig koncentrációs táborba szállították. Veronica hihetetlen nehézségekkel küzdött meg a táborokban, majd halálmenetbe küldték. Mielőtt elérte volna őt a végzet, a csoportját a szövetséges haderő szabadította fel a johangeorgenstadti koncentrációs táborban. Veronica a II. világháború után mikrobiológus és genetikus lett a Brunel Egyetemen, majd Dél-Afrikába költözött, ahol 20 éven át mikrobiológus előadóként dolgozott a Witwatersrand Egyetemen.

Az ő történetét dolgozza fel Johnathan Andrews A titkos túlélő című dokumentumfilmje, amelyet tegnap kétszer vetíttek le a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az első vetítés egy megemékezés keretében zajlott, amelyen a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Izrael állam és Németország magyarországi nagykövetségével közösen emlékezett meg a Nemzetközi Holokauszt Emléknapról. Beszédet mondott Volkmar Wenzel német nagykövet, Jákov Hadas-Handelsman izraeli nagykövet és Heisler András, a Mazsihisz elnöke. 

A német (balról) és az izraeli nagykövet

Volkmar Wenzel német nagykövet hangsúlyozta, hogy Németország kormánya és a németek folytatják a szembenézést a holokauszt borzalmaival. Mint mondta, ha a jövő nemzedékei nem tanulnak a múlt történéseiből, akkor a sors arra fogja őket ítélni, hogy újra át kelljen élniük. „Felelősek vagyunk azért, hogy a történelemre vonatkozó kérdéseikre őszinte választ adjunk” – fogalmazott. Volkmar Wenzel kijelentette: teljes bizonyossággal megígérhetem önöknek, hogy Németország a jövőben is tiszteletben fogja tartani az áldozatok emlékét, átérzi a túlélők gyászát, osztozni fog a leszármazottak fájdalmában, s őszintén szembenéz a törtémelmével. Majd megismételte a német szövetségi elnök Jeruzsálemben elmondott szavait: harcolunk az antiszemitizmussal, ellenállunk a nacionalizmus mérgének, védjük a zsidó életet és kiállunk Izrael mellett.

Jákov Hadas-Handelsman izraeli nagykövet elmondta, hogy „75 évvel a második világháború lezárását követően az antiszemitizmus sajnálatos módon ismét emelkedik világszerte. A növekvő idegengyűlölet és a gyűlölet az úgynevezett mások iránt együtt jár a holokauszt tagadásával és relativizálásával a beszédekben, írásokban még az iskolákban is. Ez a tény arra késztet minket, hogy biztosítsuk: a Soa emléke soha ne merüljön feledésbe, és a gyűlölet hangjai elhalkuljanak”. 

Heisler András

„A holokauszt Európa múltjának része. Ugyanakkor mindaz, amit tanultunk belőle, Európa, a nyugati civilizáció és a világ jövője kell, hogy legyen” – mondta Heisler András, a Mazsihisz elnöke, aki figyelmeztett rá: a népírtás tragikus módon nem csak a múltban képzelhető el, hiszen lezajlott a kilencvenes években Jugoszláviában, majd később Ruandában is. „Láthatóvá vált, hogy ha nem figyelünk, minden megismétlődhet. Ami elhangzik a most bemutatott dokumentumfilmben, az holnap egy távoli korszak halvány valósága lesz” – mondta. 

* * *

Heisler András beszéde a rendezvényen

Az ENSZ közgyűlési határozata, amely január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította alig huszonöt esztendeje született meg. Az auschwitzi népirtás az emberiség pokoli szimbólumává vált, sokan úgy gondolták, örök tanulságul. Aztán a kilencvenes években a Jugoszláv polgárháború, itt a szomszédban bizonyította, a népirtás – akár itt Európában is – nem csak a múltban képzelhető el. Az ENSZ megkésve ugyan, de talán e miatt is határozott az emléknapról, hiszen láthatóvá vált, ha nem figyelünk, minden megismétlődhet.

Ami elhangzik a ma bemutatandó dokumentumfilmben, az holnap egy távolodó korszak halványuló valósága lesz. Egy magyar lány története, aki a világ másik végén élte le életét a Holokauszt emlékeivel, gyermektelenül, mások miatt. Ma este a film révén hazatér ez a lány. A mi felelősségünk, hogy velünk maradjon története Magyarország emlékezetében. Esély, hogy egységesítsük az emlékezetet és magyar gyászként, magyar fájdalomként érezzük át mindazt, ami több százezer zsidó vallású magyar társunkkal történt. Nem szabad elfelednünk, hogy a holokauszt Európa múltja, de amit megértünk belőle, az Európa jövőjét jelentheti. 

Ma egy közös nagycsaládi emlékezésre gyűltünk össze Németország, Izrael Nagykövetségei és a Mazsihisz hívására. Akik eljöttünk, mindnyájan tudjuk, hogy közös otthonunk a túlélők Európája.  Egy olyan otthon, ahol ember nem lehet embernek farkasa, ahol nem szabad megengedni a ma is jelenlévő egymás iránti gyűlölet bármilyen formáját, s ahol mindenkinek el kell ismernie a másik fájdalmát. Számomra ugyanis a polgármester könnyei ugyanolyan őszinték voltak, mint a zsidó vallási vezető Dohány utcai zsinagóga beszéde közben megjelent könnycseppek az arcon. 

Reménykedjünk, hogy ebben a kicsiny közép-kelet európai országban zsidó és nem zsidó magyar emberek megtalálják egymás kezét és akkor talán nem kell megélnünk olyan traumát, hogy egy zsidó költőóriásról elnevezett téren egy antiszemita szellemiségű embertársának szobra álljon.  A világ azt követően, ami történt, soha többé nem lesz már magától értetődő otthonunk. Ezért vigyázzunk és figyeljünk egymásra. Figyeljünk az emlékezőkre és emlékeink hitelességére. Köszönöm, hogy ma itt lehetek Önökkel.

(Fotók: Szentgyörgyi Ákos)