Gyász: Elhunyt Ungvári Tamás

2019. Június 29. / 21:59


Gyász: Elhunyt Ungvári Tamás

Életének nyolcvankilencedik évében elhunyt Ungvári Tamás Kossuth- és Széchenyi-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, az MTA doktora, Budapest díszpolgára. Emlékéből fakadjon áldás! 


Kevés irodalmárnak adatik meg, hogy egy személyben legyen magasan képzett filosz és sokat látott, bölcs emberismerő, egyetemi hallgatók százainak mestere és az életet minden ízében élvező, sziporkázó társasági ember, világhírű sztárok barátja és több mint ötven könyv írója,  széles horizontú esszék szerzője és finom italpárlatok, minőségi sajtok szakértője, akadémikus és világpolgár, aki még látja Móricz Zsigmondot dedikálni, de az egyik utolsó könyvét már a Facebookról írja – és Ungvári Tamás professzor éppen ilyen ember volt. 

De hagyjuk is a vele kapcsolatos címkéket, mert ha volt valami, amit nem kedvelt, az a címkézés, igaz, ezt meg lehet érteni: zsidó származása miatt abból is megadatott neki bőven.

20160729_0005_REV.jpgUngvári Tamás 2016-ban az otthoni könyvtárában (Fotó: Reviczky Zsolt, Népszabadság)

Gyermekkora minden szenvedéséért azonban kárpótolta őt az Élet, amit kénytelenek vagyunk nagy É-betűvel írni, hiszen ő is úgy élte az Életet, mindig nagy betűvel, mert a szép esztétikáját és élvezetét többre becsülte minden másnál. Nemhiába, nagyon okos ember volt, és tudta, hogy nem láncolhatja magát örök életére az íróasztalához, ha követni akarja egyik példaképe, a francia Villiers de L’Isle-Adam mondását, miszerint „ami pedig az életet illeti, azt bízzuk a szolgáinkra”. Persze, ez is olyan bon mot, ami csak az olyan nagy formátumú személyiségek szájából hangzik jól és szellemesen, mint amilyen Ungvári professzor volt. Aki tudja és másokat is meg tud róla győzni, hogy ki kell használnunk minden percünket, ha magunkhoz méltó életet akarunk élni. 

És ő megtette. 

Hosszú pályája során  volt újságíró, szerkesztő, rovatvezető, dramaturg, televíziós- és rádiós műsorvezető, kritikus, drámafordító, egyetemi oktató Magyarországon és az Egyesült Államokban, s ezalatt – tekintélyes professzorrá és íróvá válva – ontotta magából a könyveket. A Vörösmarty téren, azon a helyen, ahol Ungvári Tamás annak idején a nagy Móricz Zsigmondot látta az olvasói gyűrűjében, évtizedekkel később immár az ő asztala előtt tömörültek a sorok. Az idei volt az első könyvhét, amelyet orvosi tanácsra ki kellett hagynia. Népszerű volt, ami tetszett neki, de nem csinált nagy ügyet belőle. Előkaparok az asztalfiókból valamit, leporolom, és eltartom vele az egész kiadót, jegyezte meg azzal a rá oly jellemző, elementáris humorral, ami megtartotta nekünk nyolcvannyolc éven át. 

Egykori osztálytársaival, a Zsidó Gimnázium volt diákjaival három évvel ezelőtt ünnepelték a hetvenedik érettségi találkozójukat. A gimnázium tanulói közül hatvanat a holokausztban megöltek, de a régi osztály harminchét tagjából azon a találkozón még harmincnégyen éltek erőben és egészségben. 

Egyikük most fölállt az asztaltól, és elment – de az életművét itthagyta nekünk.  

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Mazsihisz hírek
Izrael budapesti nagykövete a Mazsihisz elnökénél
Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi a közelgő peszách-ról