Búcsú Friedmann Tamástól, a szekszárdi hitközség elnökétől: „… a nagy időn se lesz hozzá hasonló…”

Rövid lefolyású, súlyos betegségét követően elhunyt Friedmann Tamás, a Szekszárdi Zsidó Hitközség elnöke és a Szekszárdi Magyar-Izraeli Baráti Társaság vezetője és nélkülözhetetlen alakja. Az ismert gépészmérnök, vízépítési szakmérnök, Szekszárd város társadalmi és kulturális életének a meghatározó személyisége 75 éves volt.

Mióta elért a letaglózó hír, Kosztolányi szavait morzsolom: „… a nagy időn se lesz hozzá hasonló…”

Tudtuk, hogy ősszel komoly operáción esett át, mégis, nagy tervekkel tért haza a szívszanatóriumból. Tavasszal még, irányításával, botlatóköveket avattak városában, amelynek négyszáz polgárát ragadta el nyolcvan éve a holokauszt. Néhány napra rá Hegedűs D. Gézával szavalt Radnótit és Fellegi Balázzsal énekelt Cohent a koncertünkön. Májusban fontos előterjesztését szavazták meg a Mazsihisz közgyűlésén.

Aztán jött a június, egy borzasztó diagnózissal, majd a felfoghatatlanul gyors távozás.

„… a nagy időn se lesz hozzá hasonló…”

Meg kell tanulnunk egy olyan világban létezni, amelyben Tamás már nincs benne. 

Aki felületesen ismerte, a felkészült, lelkiismeretes gépészmérnököt tisztelte barátunkban, Szekszárd város társadalmi és kulturális életének meghatározó személyiségét, megemlékezések, kulturális események fáradhatatlan szervezőjét. Akik közelebb álltunk hozzá, egyszerre szerettük benne az igazság fáradhatatlan zarándokát és a rendíthetetlen pacifistát. Az embert, aki akkor is ragaszkodott az elveihez, ha csöppnyi reménye lehetett csupán azok megvalósulására – s ennek ellenére se mutatkozott soha forrófejűnek vagy indulatosnak.

„… a nagy időn se lesz hozzá hasonló…”

Sokunk számára ő volt a par excellence hitközségi elnök. 

Távol állt tőle a „vízgereblyézés”, beszédeiből hiányzott a hamis pátosz, az általa irányított hitközséget messze elkerülték az egoharcok. Miközben a mai, zűrzavaros világban hajlamosak vagyunk azon keresztül meghatározni magunkat, amink van (vagyon, pénz, külcsín stb.), ő abban mutatkozott meg, amit adott. „Ha próbára akarod tenni egy ember jellemét, akkor adj neki hatalmat!" – tanácsolja Lincoln. Nos, Tamás nem véletlenül volt évtizedek óta a szekszárdi hitközség megbecsült elnöke. Neki nemcsak a vallása volt zsidó. A lelke, a szíve, az agya is.

Persze, nem csupán azért szerettük, mert kitűnő hitközségi elnök volt. 

Vannak remek, és vannak hitvány emberek. A gúnya lényegtelen. Tamás remek ember volt, ép erkölccsel, rendíthetetlen jóakarattal. Pontosan tudta, hogy a becsület olyan, mint a gyufa: csak egyszer lehet elhasználni.

„… a nagy időn se lesz hozzá hasonló…”

A Szekszárdi Magyar Izraeli Baráti Társaság és a Szekszárdi Izraelita Hitközség elnökét szerető felesége, Marika, és gyermekei, Orsi és Péter mellett a magyarországi zsidó közösség egésze gyászolja. „Ki ofor ato vöel ofor tosuv/Mert por vagy és porrá leszel” (Berésit 3.19) – áll a Tórában. Azaz: születésünktől fogva halottak vagyunk. Mégis, ha olyan emberek kortársai lehetünk, amilyen Tamás is volt, világunk és jövőnk tekintetében bátran parafrazeálhatjuk Vörösmartyt: az emberfaj, ugyan, valóban sárkányfog-vetemény, de van remény! Van remény!

Tomikám! Nagyon fogsz nekünk hiányozni!

Dr. Nógrádi Gergely, a Frankel Zsinagóga főkántora