A hatmillió áldozat nem tud felállni, hogy ujjal mutasson és kiáltsa: vádollak

Mártír istentiszteleten emlékeztek meg a holokauszt helyi áldozatairól a Monostorpályi úti temetőben Debrecenben, ahol többek közt Deutsch Péter rabbi mondott beszédet. Mint fogalmazott: „harcolni fogunk, hogy még egyszer ilyen népirtás ne következzen be egy népcsoportban sem”.

A Debreceni Zsidó Hitközség mártír istentiszteleten emlékezett meg a holokauszt debreceni áldozatairól a Monostorpályi úti temetőben múlt vasárnap. Az emelvényen és a felállított sátor alatt számos holokauszt-túlélőt köszönthettek, de sajnos számuk évről-évre csökken.

A megemlékezésen Dickmann Sándor elöljáró, a rendezvény moderátora köszöntötte a megjelenteket, köztük  Bulcsu Lászlót, a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat alelnökét, Komolay Szabolcsot, Debrecen alpolgármesterét, Vantal Zsolt ezredest, a MH 5. Bocskai István Lövészdandár törzsfőnökét, Sajtos Szilárd őrnagyot, református tábori lelkészt, Majoros László nyugalmazott ezredest, a MEASZ debreceni szervezetének elnökét, Deutsch Pétert, a budapesti Bethlen-téri zsinagóga rabbiját, Árvai Gábort, a Budapesti Zsidó Hitközség képviselőjét, Horovitz Tamást, a Debreceni Zsidó Hitközség elnökét és Éliás Viktor debreceni kántort.

Komolay Szabolcs alpolgármester beszédében azt mondta: „olyan környezetet kell teremtenünk, ahol mindenki felekezetre való tekintet nélkül megélheti saját hitét és identitását”. Hangsúlyozta: a Debreceni Zsidó Hitközség az ország második legnagyobb zsidó közössége, a zsidó kultúra és hagyomány szerves része a magyar és a debreceni kultúrának, az itt élő zsidó emberek pedig megbecsült polgárai Debrecen városának. Az alpolgármester felidézte a zsidóság holokauszt előtti időszakát, amikor már nagyon fontos szerepük volt a város életében. „Az összesen mintegy 12 ezer elhurcolt polgártársunkból csupán hatezren térhettek vissza Debrecenbe. Emléküket őrizzük, miközben fejet hajtunk, a túlélőknek pedig megköszönjük, hogy történeteiken keresztül nevelik a felnövekvő generációkat, emlékeztetve bennünket arra, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez soha többet ne fordulhasson elő” – mondta Komolay Szabolcs.

Debreceni képeslap 1908-ból

Deutsch Péter rabbi emlékező beszédében úgy fogalmazott: a hatmillió áldozat nem tud felállni, hogy ujjal mutasson és kiáltsa, vádollak. Hamvaik szétszóródtak Auschwitz lankáin, lemosódtak Lengyelország erdőiben, sírjaik szanaszét domborulnak Európa széltében és hosszában. Vérük kiált, de hangjuk nem hallatszik. A rabbi hozzátette: a bölcseink azt tanítják, hogy becsületesen, lelkiismeretes emberként kell élnünk, és a debreceni zsidók is eszerint alkottak, s gyarapították városuk hírnevét. A XIX-XX. század fordulójára világhírű rabbik, Talmud-tudósok származtak innen, a város fejlesztésében a zsidók oroszlánrészt vállaltak, bankokat vezettek, az ügyvédek és az orvosok közel 70-80 százalékát tették ki a lakosságnak. A debreceni gyökerekkel rendelkező rabbi felidézte nagymamája lágerbeli emlékeit is. Mint mondta, szerencsére Hitler jövendőmondása a nem teljesült be, a zsidóság teljes megsemmisítése mégsem következett be. „Itt vagyunk, itt vagytok és emlékezünk, s harcolni fogunk, hogy még egyszer ilyen népirtás ne következzen be egy népcsoportban sem” – emelte ki Deutsch Péter, aki a kaddis imát Horovitz Tamással, a DZSH elnökével mondta el. 

A szertartáson közreműködött Éliás Viktor kántor.A rendezvényen – amelyre Izraelből és Budapestről is érkeztek vendégek – Majoros László nyugalmazott ezredes megemlékezett a kivégzett munkaszolgálatosokról is, a holokauszt túlélőit pedig egy-egy szál virággal köszöntötték. 

Forrás: www.dzsh.hu, címlapfotó: MTI/Czeglédi Zsolt