Wagneri dramaturg, avagy lépjünk be a „Rombachba”

Évtizedek óta titok ez az épület. Most, mikor lekerültek az állványok, szinte harapni lehet az izgalmat a Rumbach Sebestyén utcában. Bár az átadás időpontja többször kitolódott, most úgy tűnik, 2019 tavaszára mindenki beléphet a főváros egyik legkultikusabb műemlékébe. Az új funkció kulcsszava: Együttélés.

Rekonstrukció: ez hazánk legproblematikusabb kifejezése, ami a hazai építész szakmát illeti. Hivatalosan olyan részben, vagy egészen elpusztult műemlékek újjáépítését értjük alatta, ahol a kivitelezés az eredeti épület alapos vizsgálatán, történetének precíz tanulmányozásán alapul. Ez a mondat becsapós. Attól, hogy ismerjük az épületet, még nem biztos, hogy az eredetivel teljesen azonos részletek, vagy rendeltetések születnek újjá – nem is kell. A lényeg, hogy a műemlék elfoglalja méltó régi helyét, nem megfosztva azt a hitelességtől. A Kőnig és Wagner építésziroda erre törekszik.

Az épület a bécsi szecesszió úttörője, Otto Wagner tervei szerint valósult meg 1870 és 1872 között. Az 1940-es években a gettó része volt, de a tragikus évek után csodálatra méltó, hogy 1947-től már újra zsinagógaként használták. Az 1956 utáni fokozatos kihasználatlanság miatt azonban az épületet végül be kellett zárni, csak az utcafronti bérházban laktak majd további húsz éven át.

rombach_2.jpg

Az idő nem kedvezett a szerkezetnek sem, lassan életveszélyessé vált, így a MAZSIHISZ az eladás mellett döntött. A vevő az Alba Regia Építőipari Vállalat volt, akik irodaházként és rendezvényteremként élesztették volna fel az architektúrát. Mivel e cég később csődbe ment, így az államhoz, utána pedig eredeti birtokosaihoz került vissza a tulajdonjog.

A Kőnig és Wagner iroda tervezői nem csupán a műemlékek terén tapasztaltak, de az épülettípus specifikumai sem ismeretlenek számukra: a szegedi zsinagóga felújítását is ők tervezték. Több mint tíz éve szívügyük, hogy ez az épület is régi fényében tündököljön –meséli a karzaton állva Kőnig Tamás. Az 1860-as évek végén a zsidóság három közösségre tagozódott. A Dohány utcai hosszházas alaprajz a neológ szertartások szellemében született, ám a szakadás előtti állapotok szellemiségét követő hívek szívéhez a „Rombach” centrálisabb hagyományszeretete állt közelebb.

rombach_3.jpg

A korabeliek hívták Rombachnak egyébként az imaházat, mely a Rumbach Sebestyén utca korábbi nevéből, a Rombach útból következett. Bécs nagy „hármasa” közül (Teophil Hansen, Ludwig Förster, Heinrich Ferstel) Förster tervezte a Dohány utcai zsinagógát, de a Rumbachot is egy bécsi álmodhatta meg végül, aki – akkor még – nem számított nagy névnek.

A teljes írás az Építészfórum internetes oldalon olvasható el