A Ynetnews nevű izraeli újság szerkesztőségi cikkének fordítását közöljük az életéért küzdő Simon Pereszről.
Simon Peresz politikai karrierje során végig epedezett népe szeretetéért és mindig azt kellett látnia, hogy ez a szeretet másoknak jut. Azoknak, akiknek az árnyékában felnőtt, azoknak, akik a riválisai voltak: Berl Katznelson, David Ben-Gurion, Moshe Dayan, Golda Meir, Menachem Begin, Jichák Rabin, Ariel Saron.
Izrael történetének minden fontos pillanatánál ott volt az államalapítástól a 2000-es évekig, a függetlenségi háborútól a második libanoni háborúig, mindig kulcspozícióban, némelykor döntési helyzetben és mindeközben soha nem kapta meg a szeretetet, amelyre vágyott.
Egészen a legutóbbi évekig – a megbékélés időszakáig. Amikor 2007-ben elnökké választották, az izraeliek úgy tekintették az elnökségére, mint egy kisiklás korrekciójára, valamiféle jóvátételre. Nem csak az elnöki hivatal imázsának helyreállításaként a Kacav-ügy után (Moshe Kacav egykori izraeli elnök börtönbüntetését tölti nemi erőszakért, de Peresz státuszának helyreállításaként is. Cserébe kaptak Tőle hét sugárzóan jó évet, amelyek során Peresz a világban élvezett tekintélyét arra használta, hogy Izrael államának és kormányának védőpajzsa legyen és visszaadja az elnöki szerep súlyát.
Ugyanezt a vonalat vitte tovább azután is, hogy 2 évvel ezelőtt elhagyta az elnöki hivatalt. A béke-megállapodás lehetőségeinek makacs keresése, amelyet Peresz már a ’80-as évek óta fő feladatának tekint, nem bizonyult gyümölcsöző vállalkozásnak. A közvélemény többsége nem állt mellé ebben a kérdésben. De Peresz maga konszenzust teremtett, nem a béke ügye, hanem saját személye miatt, státusza, tapasztalata, életereje, bölcsessége, kora okán.
Az emberek szemében megszűnt politikusnak lenni. Történelmi figurává vált, a napi politika fölé nőtt, egy másik minőséget képviselt már.
Az izraeliek szeretete elkíséri őt a Tel Hasomer-i Sheba Egészségügyi Központba is, ahol kedd este óta harcol az életéért. Ez a szeretet nem függ többé semmitől – sem világnézettől, sem párttagságtól, sem múltbeli érzelmektől. Csak hallani akarjuk még egyszer, ahogy – mint az előző ittlétei során – Simon Peresz az orvosaival viccelődik.
Az Ynetnews írása alapján
