Mazsihisz: Megvan a jövő évi költségvetés, kiosztották a Zsidóságért díjakat

Közgyűlést tartottak ma a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) küldöttei a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Az ülésen átadták a Zsidóságért díjakat, elnöki tájékoztatót tartott Heisler András, majd a közgyűlés megvitatta és elfogadta a Mazsihisz 2023-as költségvetését. 

A nyitóimát Markovics Zsolt miskolci főrabbi mondta, majd a küldöttek a napirendről szavaztak. Elöljáróban Heisler András, a Mazsihisz elnöke azt mondta: mivel a kiküldött közgyűlési meghívóban nem szerepelt a Nagykállói Zsidó Hitközségnek a Szövetségbe való felvételi kérelméről szóló napirendi pont, ezért most teszi föl a kérdést a küldötteknek arról, hogy napirendre veszik-e az ügyet, vagy sem. Mivel az alapszabály szerint ilyen esetben a közgyűlés napirendjére csak egyhangú döntéssel lehet új napirendi pontot fölvenni, az ügy megtárgyalása nem kerülhetett a küldöttek elé, mert egy ellenszavazat érkezett: méghozzá Deutsch László főrabbi részéről. 

Balról jobbra: Horváth József alelnök, Heisler András elnök, dr. Kunos Péter ügyvezető, Goldmann Tamás alelnök

Ez azért keltett meglepetést, mert a küldötteknek ekkor nem arról kellett szavazniuk, hogy felveszik-e a Mazsihiszbe a Nagykállói Zsidó Hitközséget, hanem csak arról, hogy megvitatják-e ezt a kérdést. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a főrabbi nemleges szavazata később személyeskedéstől sem mentes, éles vitát váltott ki, sőt a nagykállói kérdés az ülés végén az egyebek című napirendi pont keretében is visszatért. 

De haladjunk sorjában.

Átadták a Zsidóságért-díjakat

Az első napirend a Zsidóságért díjak átadása volt, amelyet Kiss Henriett, a Rumbach igazgatója vezetett le. Mint emlékeztetett rá, ezt a rangos díjat Tordai Péter elnöksége alatt, 1999-2002 között alapította a Mazsihisz azzal a céllal, hogy kitüntesse és elismerje a magyarországi zsidóságért különösen sokat dolgozó személyeket. A díjakat Heisler András és dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója adta át. (Az indoklásokat itt olvashatják, míg a laudációk cikkünk végén találhatók.)

Elnöki beszámoló: Tíz év mérlege

A második napirendi pont Heisler András elnöki beszámolója volt, aki – tekintettel arra, hogy megbízatása 2023-ban véget ér – ezúttal az elmúlt tíz év mérlegét vonta meg, kitérve a pozitívumokra és negatívumokra, eredményekre és kudarcokra egyaránt. 

Heisler András, a Mazsihisz elnöke

Mint fogalmazott, fantaszikus kihívás a Mazsihisz elnökének lenni, s bizonyára ugyanígy élték meg ezt elődei is ebben a megtisztelő pozícióban. Egy Mazsihisz-elnöknek lehetősége van különleges emberekkel való találkozásra idehaza és szerte a világban. Mint mondta, neki megadatott olyan jelentős szellemi nagyságokkal barátságot kötnie, mint például Heller Ágnes, Ungvári Tamás vagy Konrád György. Akár elődeinek, Feldmájer Péternek és Tordai Péternek, neki magának is lehetősége volt találkoznia és megbeszélést folytatnia a világpolitika ismert szereplőivel. 

Ez utóbbiak közül Heisler András kiemelte, hogy négyszer találkozott Ferenc pápával, megbeszélést folytatott Angela Merkel német kancellárral, fogadhatta Emmanuel Macron francia államfőt, és a Mazsihisz-székházban beszélhetett Benjamin Netanjahu izraeli és Orbán Viktor magyar miniszterelnök előtt. 

Heisler András kitért arra is, hogy Mazsihisz-elnökként nemcsak emberi nagyságokkal találkozott, de szembesült azzal is, hogy az emberekben az aljasság is ott lakozik. Igaz, szerinte ebből is a pozitívumokat kell levonni, ami ebben az esetben az, hogy az elnöki székben ülve alaposan ki lehet ismerni az emberi természet felső és alsó szintjeit. 

– Minden pozitívumával és negatívumával ez a tíz év számomra fantasztikusan izgalmas volt, s ezért mindenkinek szeretnék most köszönetet mondani – hangsúlyozta Heisler András.

A tíz évvel ezelőtti állapotokat úgy jellemezte, hogy a Mazsihisz gazdasági tevékenysége átláthatatlan volt, centrális volt az ügyvezetői hatalom, a szervezet túl közel került a pártpolitikához, és bezárkózó magatartást folytatott azzal az indokkal, hogy a Mazsihisznak csak a saját híveivel kell törődnie, nem kell foglalkoznia a teljes magyarországi zsidó közösséggel. Az ő vezetése alatt azonban a szervezet meghirdette a változó világra nyitott zsidóság politikáját, a gazdálkodásban átláthatóságot, transzparens működést vezetett be, és nyitott a magyar közélet felé abban a tekintetben, hogy hangsúlyosan képviselte a magyar társadalomban a hiteles történelemszemlélet és hiteles emlékezetkultúra ügyét. 

Mint mondta, elnöksége alatt egy demokratikusan működő, független és autonóm szervezet kiépítése volt a cél, és egy olyan vezetőség felállítása, amely közgyűlési felhatalmazás alapján végzi a munkáját, továbbá átérzi, hogy a Mazsihisznek az egész magyar zsidó közösségért felelősséget kell viselnie, nemcsak a saját tagjaiért. 

A hiteles történelemszemlélet képviseletének jegyében és szellemében történt meg – idézte föl az elnök –, hogy a Mazsihisz 2014-ben visszautalt a magyar kormánynak egy nagy összegű állami támogatást, így tiltakozva az olyan törtémelemtorzító folyamatok ellen, amelyeknek egyik kiteljesedése a budapesti Szabadság téren a Gábriel arkangyal emlékmű felállítása volt, Székesfehérváron pedig Hóman Bálint szobrának felállítása, amit a Szövetség sikeresen meg tudott akadályozni.

– Az Egyesült Államokban van olyan egyetem, ahol a civil kiállás témakörében már tananyag a Mazsihisz sikeres akciója a Hóman-szobor ellen – hangsúlyozta Heisler András. – Felvállaltunk egy konfliktust, végigvittük, sikert arattunk, s mindezek után kiváló együttműködést tudtunk kialakítani Székesfehérvár jelenlegi polgármesterével, Cser-Palkovics Andrással. 

Az elnök ezek után külön kitért a már említett 2017-es találkozásra Netanjahuval és Orbánnal, mert – mint fogalmazott – a két miniszterelnök előtt elmondott beszéde máig érezteti a hatását a Szövetség és a kormány kapcsolatában. 

– Meglátásom szerint udvarias és visszafogott beszédet mondtam, de kritikát fogalmaztam meg a Mazsihisz nevében – közölte Heisler András. – Orbán Viktornak azt mondtam, hogy a Soros-kampány miatt a magyar zsidók félni kezdtek, ezért ez ellen tenni kellene, továbbá ragaszkodni kellene a hiteles történelemszemlélethez. Ennyi volt mindössze az Orbán Viktornak szóló kritikus elem, míg Netanjahu kormányfőnek azt mondtam, hogy a diaszpórában született gyermekeink Izraelben meghalhatnak ugyan Izraelért, ám a zsidóságuk elismerése gyakran kérdéses, s ez a probléma megoldásra vár Izrael és a diaszpóra kapcsolatának erősítésével.

Az elnök emlékeztetett rá: a két kormányfő előtt elmondott 2017-es beszédét a hazai és nemzetközi zsidó közvélemény nagy lelkesedéssel fogadta, és egy-két ellentétes véleményt kivéve a Mazsihiszen belül is pozitív volt a beszéd fogadtatása. 

– Később azonban többen kritizálni kezdték és történelmi hibának nevezték – tette hozzá Heisler András –, és sok esetben azok kritizálták a leghevesebben, akik korábban a leglelkesebben támogatták.

A pozitívumok közé sorolta, hogy a Mazsihisz nyitott a zsidó civil szervezetek, a szekuláris zsidó társadalom és a progresszív zsidóság felé, továbbá élénkítette a nemzetközi kapcsolatait. Helyes döntésnek nevezte, hogy hosszú előkészítés és három közgyűlésen való megvitatás után a Mazsihisz küldöttei kétharmados többséggel megszavazták a progresszív közösségek társult tagként való csatlakozását. 

Beszélt három épületfelújításról is, ami az ő elnöki ciklusára esett: az egyik a Rumbach-zsinagóga teljes körű helyreállítása; a másik a Szeretetkórház folyamatban lévő fejlesztése, amely 75 százalékban már befejeződött; és a harmadik volt a szegedi zsinagóga külső felújítása.

 – De nem sikerpropagandát akarok folytatni, összeírtam a kudarcokat is, amik nagy kudarcok voltak, és a megoldásuk alighanem már az új elnökségre vár majd – tért rá az általa negatívnak ítélt mozzanatokra Heisler András. 

Első helyen a rabbitestület és a világi vezetés között kialakult konfliktust említette, amit szerinte meg kellene szüntetni, ez a feszültség ugyanis hosszú távon rombolja a közösséget. A feszültség egyik fő okának azt nevezte, hogy a rabbitestület – amelyből több főrabbi ki is lépett – olyan elnököt tart tisztségben, aki a sajtóban lejáratta a Mazsihiszt, sőt, az egyházi státuszát is megkérdőjelezte, márpedig – fogalmazott – „aki a Mazsihisz egyházi státuszát kérdőjelezi meg, az a létünket kérdőjelezi meg”. A Mazsihisz világi vezetése kérte a Rabbitestületet, hogy cseréljék le az elnököt, mert vele nem tudnak együttműködni, ez azonban nem történt meg. (A szóban forgó rabbitestületi elnök a Kecskeméten élő Róna Tamás főrabbi – K. Zs.)

A kudarcok között említette Heisler András a szövetségen belüli széthúzást, sőt, árulásokat, ugyanis – mint mondta – „a smúzolós történet belső árulás volt, és sajnos itt ülnek köztünk olyanok, akik ebben részt vettek és továbbítottak belső információkat”. Ez a gyengeségünk jele volt – tette hozzá –, ezért sorolható a kudarcok közé. 

A harmadik fő kudarcnak azt tartja, hogy szerinte a Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) között oktalan versengés folyik, ami szintén rombolja a közösséget.

– Mióta elnök vagyok, legalább három BZSH-elnökkel dolgoztam – fejtette ki –, volt, akivel közeli baráti viszonyban voltam, volt, akivel kevésbé, de az oktalan versengés ekkor is éreztette hatását. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy ez a probléma nem személyfüggő, nem az egyik vagy másik BZSH-elnök hibájából fakad, hanem rendszerprobléma. 

Szerinte a problémát szervezeti összevonásokkal lehetne orvosolni, és a BZSH taghitközségeinek meg kellene adni azt az önállóságot, ami a taghitközségeknek jár, azaz véleménye szerint azonosan kellene kezelni a BZSH-körzeteket a többi taghitközséggel, de ennek a megoldása már nem ennek az elnöki ciklusnak a feladata lesz. 

– Kudarcként éltem meg, hogy ezt a konfliktust  nem sikerült megszüntetni, a versengésnek ugyanis semmi értelme, hiszen más a funkciója a Mazsihisznek, s más a BZSH-nak – fűzte hozzá.

Heisler András végül megemlítette azt is, hogy a pandémia alatt meggyengültek a közösségek, kisebb létszámban látogatják a hívek a zsinagógákat, mint a járvány előtt. Úgy vélte, hogy a pandémia alatt meggyengült közösségek megerősítése és a közéleti fásultság leküzdése fontos feladat, ami még megoldásra vár. 

Reakciók Heisler András beszédére

Tordai Péter volt Mazsihisz-elnök megköszönte Heisler András tevékenységét, és tapsot kért a küldöttgyűléstől az elmúlt tíz év eredményeinek elismeréseként. Ugyanakkor visszautalt – a nagykállói ügy kapcsán – a közgyűlés elején történtekre, pontosabban arra, hogy Deutsch László főrabbi nemleges voksa miatt nem kerülhetett napirendre a Nagykállói Zsidó Hitközség tagfelvételi kérelmének megvitatása. 

Egy szavazat

Ennek kapcsán azt mondta: Deutsch László főrabbi munkájának szerinte semmi eredménye, semmi konkrétuma. „Nem látom a vallási testületben az aktív részvételét” – fogalmazott Tordai Péter. 

Erre reagálva Deutsch László főrabbi azzal indokolta a döntését, hogy manapság szeretik összesmosni a működő hitközséget a nem működő hitközséggel, márpedig Nagykállóban szerinte nincsen zsidó hitközség. Ő maga tehát azért szavazott nemmel – mondotta a főrabbi –, mert szívén viseli azoknak a hitközségeknek a sorsát, amelyek működnek, ő soha nem szavazna egy zsidó hitközség ellen, de – mint fogalmazott – „tudom, hogy Nagykállóban nincs semmi”. 

Radnóti Zoltán, a Rabbiság igazgatója, a Bét Sálom zsinagóga főrabbija Tordai Péterhez csatlakozva nehezményezte Deutsch László nemleges voksát. Véleménye szerint Deutsch főrabbi a demokrácia ellen szavazott, egy másik zsidó ember meghallgatása ellen szavazott, hiszen nemleges szavazatával végül is azt akadályozta meg, hogy a Nagykállóból érkezett Blajer Gábor elmondhassa az érveit. Deutsch László viszontválaszában azt mondta: visszautasítja Radnóti főrabbi gyűlölködő hozzászólását. 

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi azonban  Deutsch László főrabbi védelmére kelt, mondván, hogy Tordai Péter személyeskedő megjegyzése nem volt elegáns. Az országos főrabbi kijelentette: csak azért, mert egy rabbinak van véleménye, s ki is áll a véleménye mellett, ezt a rabbit személyében megtámadni nem elegáns. Hozzátette: a maga részéről Tordai szavaiért bocsánatot kér Deutsch főrabbitól, s reméli, hogy ezt a bocsánatkérést a közgyűlés követi. 

Az elnöki beszámoló kapcsán felszólalt Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, aki azt mondta: annak ellenére, hogy Heisler András az elődeiről szép szavakkal emlékezett meg, a beszédében „jött a hidegzuhany”, hiszen azt fejtegette, hogy a szervezet nem volt átlátható és nem működött a pénzügyi transzparencia. 

– Szóval megkapták a kritikát az urak, de ezt ők majd kikérik maguknak, ha akarják – szögezte le Mester Tamás.

A BZSH elnöke hozzátette: „az égvilágon semmilyen rivalizálás vagy oktalan versengés nincs a BZSH és a Mazsihisz között, legalábbis az én részemről”. Mint mondta, ő maga nagy kudarcnak élte meg az elmúlt négy évben, hogy a BZSH elnökét a Mazsihisz elnöke semmilyen témában nem tekintette partnernek, és ezt bármikor hajlandó átbeszélni Heisler Andrással, ha óhajtja.

– Az én lelkiismeretem tiszta, semmilyen rossz szándékom nem volt a Mazsihisz irányában – fogalmazott Mester Tamás. – De azt nem tartom elegánsnak egy leköszönő elnöktől, hogy ezen a közgyűlésen arról beszéljen, miképpen kellene összeolvasztani a Mazsihiszt és a BZSH-t. 

Heisler András erre úgy reagált: amikor a tíz évvel ezelőtti állapotokat bírálja, akkor a kritika saját magára is kiterjeszthető, hiszen korábban már két évig elnök volt, majd vezetőségi tagként dolgozott, azaz ő maga is részese volt a szervezet vezetésének, mielőtt tíz éve elnökké választották. „Egy állapotot akartam leírni, és nem személyeket bírálni” – mondta.

Az elnöki beszámoló kapcsán felszólalt Grósz Andor a miskolci hitközség képviseletében, s nemtetszésének adott hangot amiatt, hogy a miskolci zsinagóga még mindig áldatlan állapotban van. Hiányolta a felújítási elképzeléseket, terveket és forrásokat, holott elmondása szerint Miskolcon élénk vallási élet folyik, hétfőn, csütörtökön, pénteken és szombaton is mindig megvan a minjen. Grósz Andor – Heislernek címezve a szavait – azt mondta:

– András, tudom, hogy próbáltál lépéseket tenni, de nem fér a fejembe, hogy az elmúlt 25 évben a Mazsihisz mindenkori vezetése miért hagyta sorsára  a miskolci zsinagógát. Nem embereket akarok vádolni, de valamit már tenni kellene. 

Erre reagálva Heisler András nem sok jóval tudta kecsegtetni a miskolciakat. Elmondása szerint az utóbbi két és fél év óta állami forrásokat már nemigen lehet szerezni, holott ő maga a kormány képviselőinek többször említette a miskolci zsinagóga ügyét, mert az az ország utolsó, még működő vidéki ortodox zsinagógája. Mind a Rumbach, mind a Szeretetkórház felújítása egy jóval korábbi kormányzati megállapodás eredménye volt, de az utóbbi időszakban már sokkal nehezebben lehetett elérni bizonyos dolgokat. Ezt azzal magyarázta: ő maga előre megmondta, hogy ha a Szövetség következetesen kiáll saját magáért és megvédi az érdekeit és az elveit, akkor annak negatív anyagi vonzata lehet.

A küldöttek elfogadták a 2023-as költségvetést

A Mazsihisz jövő évi büdzséjét dr. Kunos Péter ügyvezető igazgató és Paszternák Tamás pénzügyi vezető terjesztette elő. Az írásban megküldött szöveges magyarázat szerint a  Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 2023-as költségvetését alapvetően az energiaválság, a koronavírus utóhatásai, a magas infláció és a szomszédban zajló háború hatásai határozzák meg. 

Dr. Kunos Péter szóbeli kiegészítése a büdzséhez

A Mazsihisz vezetői a tervezési munka során valamennyi nagyobb szervezeti egység vezetőjével egyeztetést tartottak, figyelembe vették a jelenleg ismert tényeket, az adózási és egyéb jogszabályi változásokat – elsősorban a minimálbér és a garantált bérminimum jelentős emelkedését –, valamint az Országgyűlés által már elfogadott 2023-as központi költségvetés előirányzatait. 

Mint az anyagból kiderül: 2023-ban nagyberuházásokkal nem számolnak, és a bevételi oldal hangsúlyos eleme a turisztikai bevétel. 

– Figyelembe véve a vírushelyzetet, a háború és a turisztikai tevékenység 2021 júliusa óta tartó újraindításának tapasztalatait, 2023-ra reálisan nettó 1 200 millió Ft-ot tudunk előirányozni. A tervben ez a sor tartalmazza a Dohány utcai, a Rumbach Sebestyén utcai és a három vidéki turisztikai helyszín bevételeit is  – írják. 

A Szeretetkórházban folytatódó beruházás ágyszámot csökkentő hatása miatt továbbra is jelentős mértékű állami támogatás kiesésével kell számolni, ennek pótlására az ideitől magasabb mértékű támogatást irányoztak elő.

A költségvetési beszámoló szerint folytatódnak az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem új vezetésével folytatott tárgyalások, ennek eredményeként – az intézmény biztonságos megújítását megalapozó működése érdekében – szükséges a közösségtől érkező támogatás 243 millióról 273 millió forintra való emelése. A bizonytalan rezsikiadások miatt jelenleg úgy tűnik, hogy a rezsi alapból további 20 millió forintos nagyságrendet kell majd az intézménynek biztosítani.

A költségvetés tervezésének fő elve az volt, hogy valamennyi,  eddig ellátott feladatot a jövő évben is legalább az eddigi színvonalon el lehessen látni. Az anyag összeállításakor számoltak a jelenleg be nem töltött munkahelyek feltöltésével, de új munkakörök létrehozása nem szerepel a tervekben anyagi okok miatt. A tavalyihoz hasonlóan ismét megjelenik a „közösségépítésköltséghely” 50 millió forint összegben.

A Mazsihisz gazdálkodására kedvezően hat az örökjáradék emelkedése, a tervezés során ennek összegét – az eddigi metódust, az óvatosság elvét érvényesítve – a 2022-ben ténylegesen befolyt összeg 106 százalékában határozták meg.  A korábbi években is alkalmazott módszer szerint az előző évek járadékkorrekcióját is figyelembe vették, ez teremtett lehetőséget arra, hogy a Mazsihisz a működését tartalékbevonás nélkül tervezze meg: összességében a 2022-es, kerekítve 1,8 milliárd forinttal szemben 2023-ban kerekítve 2,2 milliárd forint járadékot tudtak felosztani az elvégzendő feladatokra. 

Elhangzott: a JDC támogatásának köszönhetően a Mazsihisz partnereinek segítségével új szociális program elindítására nyílik lehetőség 200 ezer USA-dollár összegben.

A kiadási oldalon a legnagyobb tétel továbbra is a bérköltség és annak járulékai, e tételnél átlagosan 10 százalékos emeléssel számolnak legkésőbb májustól (a dolgozók egy részénél idén két alkalommal is történt bérkorrekció). Jelentősen emelkednek a közüzemi szolgáltatások díjai, elsősorban az elektromos energia ára – ennek 2023-as beszerzése a tervezés időszakában még nem zárult le.

A költségvetést a közgyűlés 71 szavazattal elfogadta.

Az egyebek napirend alatt Radnóti Zoltán főrabbi olvasta fel a nagykállói Blajer Gábor levelét, akinek a családja kétszáz éve gondozza a nagykállói csodarabbi sírját. A levélben a nagykállói zsidó vezető azokat az érveket sorakoztatta fel, hogy hittestvéreivel miért határozták el a nagy múltra visszatekintő, de a vészkorszakban elpusztított helyi zsidó hitközség újraalapítását. Mivel a közgyűlés nem vette napirendre a nagykállói hitközség tagfelvételi kérelmét, így azt Blajer Gábor nem tudta elmondani a plénum előtt, hogy miért tartották volna fontosnak a Mazsihiszhez való csatlakozást.

Dr. Kunos Péter elismerése Szombathelytől

A közgyűlés végén Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség örökös tiszteletbeli elnöke Szombathely Zsidóságáért díjat adott át dr. Kunos Péternek, a Mazsihisz-BZSH ügyvezetőjének. 

A testület előtt bejelentették, hogy Kardi Judit visszavonul, és a helyét Horváth Dávid veszi át a Magyarországi Cionista Szövetség elnöki posztján.

Az ülés Radnóti Zoltán újbudai főrabbi záróimájával ért véget.

* * *

 A ZSIDÓSÁGÉRT-DÍJAK LAUDÁCIÓI

Büchler András dr. Farkas Cipriánról:
A figyelmes intézményépítő

Dr. Farkas Ciprián 2019 óta Sopron Megyei Jogú Város polgármestere. Korábban, a város tanácsnokaként támogatta a Soproni Zsidó Hitközség munkáját. Megválasztása óta szinte páratlan tapintattal, előzékenységgel, ugyanakkor világos vonalvezetéssel, határozott döntések sora révén biztosította a kicsi, de lelkes közösség igényeit, minden várakozáson felüli nagyvonalúsággal, felelősen az élő zsidó polgárok jóllétéért és a meggyilkoltak emléke iránt mélyen elkötelezetten. 

Dr. Farkas Ciprián polgármester átveszi a díjat

A középkori Ó-Zsinagóga lévő Ispotály épületével kapcsolatosan minden jogvita lezárult, hála az ő közreműködésének, az ingatlannal ma a közösség rendelkezhet.  Az ingatlan átadása előtt kifogástalanul felújította, a közösség iránymutatásai szerint, az önkormányzat kizárólagos anyagi támogatásával. Nem várt adományozókat, intézményi, állami támogatásokat, előteremtette a szükséges forrásokat, meghallgatta a közösség minden óhaját és kiépítette a sokszáz éves falak között a régió egyetlen kóser konyháját, működő imatermét, oktatási szobáját és minden kapcsolódó infrastruktúrát. 

Továbbá az elmúlt, kivételesen nehéz években is előteremtette a szükséges forrásokat a Papréti zsinagóga, az egykori ortodoxia központja helyreállításának tervezésére is. A felújítás előkészületei már meg is kezdődtek. Ebben a projektben is messzemenőkig szem előtt tartotta a közösség minden kérését, partnerekként kezelte azokat, akikkel, akikért dolgozott. 

Sopron polgármestere minden évben résztvevője és felszólalója a hagyományos koranyári holokauszt-megemlékezéseknek, beszédei évről-évre meghatják, személyesen szólítják meg a közösség tagjait és bízhatunk benne, hogy a város közvéleményét szintén. 2022 tavaszán, a Holokauszt Emléknapon elhelyezte, természetesen a város első embereként a megemlékezés koszorúját, ezenfelül aztán személyesen állt be azoknak az önkénteseknek a csoportjába, akik ortodox zsinagógánkban minden ismert soproni áldozat nevét felolvasták. 

Dr. Farkas Ciprián talán az ország egyetlen polgármestere, aki Ros Hásáná alkalmából az ünnep előtt személyesen köszönti az általa vezetett település közösségét. Megválasztása óta a zsidó újév beköszönte előtti kulturális eseményen méltatja őszi ünnepeink hagyományát és közösségünk jelenét. 

Munkássága lehetővé tette, hogy egy vidéki kis hitközség újra saját, kóser közösségi központjában működhessen, biztonságban, megbecsülésben, kényelemben és bizonyosak lehetünk benne, hogy a jövőben is tevékeny, hatékony és önzetlen barátja lesz a Soproni Zsidó Hitközségnek, a leghűségesebb magyar város lokálpatrióta, a város minden közössége, sokszínűsége iránt elkötelezett, Sopron múltja, jelene és jövője iránt felelős első polgáraként. 

Heisler András dr. Havas Juditról:
A magyar kultúra egységesítése a humanizmusban 

Dr. Havas Judit a zsidó népiség irodalmát, zenéjét egységben látja a magyar kultúra történetével, annak részeként mutatja be írásaiban és előadóművészetének révén egyaránt. A két pálya egy, a kétféle érdeklődés ugyanaz az érdeklődés. 

Dr. Havas Judit az elismerés átvétele után

Elsősorban a XX. század irodalomtörténete érdekli határon innen és túl, száz alakban, a zsidó és nem zsidó magyar népiség megnyilvánulásaiban és a legvárosibb magaskultúrában, Kányádi Sándortól Márai Sándorig, a holokauszt emlékezetében és Latinovits Adyjában, Adyban, aki a zsidó asszimiláció reményének kifejezője volt, érdeklődése átfogja az elmúlt és a telő századot. 

Figyel és úgy beszél, elemez és megszólaltat, másokra irányítja a figyelmet, az elmúlt bő száz évnek legelősorban a Nyugat ízlésforradalmát követő irodalmára, a magyar magaskultúra száz évére, a magyar és magyar zsidó népművészet ihletésére ebben a magaskultúrában. A humanizmus teremtette, a kultúra iránti elköteleződés, a nyelv, a zene iránti elköteleződés és a szépség iránti elköteleződés teremt egységet számtalan tevékenységében, ez rendezi el őket jelentéses teljességgé. 

A zsidóság hozzájárulását az európai magyar kultúrához ennek a szerves egységnek a részeként kezeli, szokatlan, merész, sokrétű életművében a tudós és az előadóművész tevékenysége azonos színvonalon működik és harmonizál. Hosszú évtizedek óta ugyanazzal a lendülettel, erővel, finomsággal dolgozik, érzékeny és magabiztos művészete elemzőkészségének ugyanolyan élességét és pontosságát mutatja, mint az, ha szaval, úgymond, mindig másokról, közvetítő jelleggel beszél, nekünk, a zsidó közösség ennek a közvetítő tevékenységnek nagyon sokat köszönhet. 

Itt volt az ideje a hála merőben szimbolikus lerovásának, hogy Havas Judit tudja, mennyire várjuk az ezután következő évtizedeket, amelyek lehetővé teszik majd, hogy még továbbra is legyen módunk őt figyelhetni és mindazt, amire felhívja a figyelmünket úgy, ahogy senki más nem tudná rajta kívül. Az átfogó és tágasan értett magyar műveltség szemléltetője, része a magyar zsidóság kulturális integrációs törekvéseinek, jelentékeny művész, akit elismerni megtiszteltetés is.

Goldmann Tamás Márkus Sándorról: Kitartani, ameddig csak kell

 Márkus Sándor Szombathelyen – dacolva a körülményekkel – életben tartott, működtetett egy közösséget, amikor kellett, úgy adta át a stafétát, hogy örökös, tiszteletbeli elnökként tekintsen rá mindenki.

Márkus Sándor (balról a második)

Szolgált, ameddig kellett, aztán tudott, amikor az idő erre is elérkezett, távozni, közmegbecsülés vette és veszi körül mindezekért. Aki hosszú-hosszú évek munkáját fekteti bele egy közösség megtartásába, messze a budapesti központtól, jóformán magára utalva, de aktívan a szövetségesek keresésében, aki mindenkivel szót tud érteni helyen és országosan, annak vigyáznia kell, nehogy nélkülözhetetlenné váljon a közössége életében. Annál önzőbb dolgot, mint ha valaki nélkülözhetetlen lesz, vezető nem követhet el. Hiszen akkor majd mi lesz nélküle? 

Márkus Sándor mindenhol ott volt, mindenen rajta tartotta a kezét, illetve hát mindenre figyelt a szombathelyi zsidó hitközség életében, aki a közösség motorja volt egész pályafutása alatt, nem tette magát nélkülözhetetlenné, helyette olyan erős, önálló közösséget segített, amelyik képes volt, bár szomorúan, de a feladatra készen, elengedni őt és örökös tiszteletbeli elnökévé tette. Szeretik. Aki vezetőként szeretetreméltó, jól érti a Tórát és a legnagyobb dolgot tette, amit tehetett. 

Eredményesnek és közkedveltnek lenni egyszerre, a központtól távol, jórészt magunkra utalva, szövetségeseket szervezve mégis, komoly és tiszteletet érdemlő teljesítmény. Pályája emlékezetes alkalma, elhivatottságának tartós emlékű bizonyítéka lesz, hogy a Kelbert Krisztina történész kutatásai nyomán, a Savaria Múzeum Knebel-gyűjteményére alapozva – a holokauszt 70. évfordulója alkalmából megrendezett iseumi Szemtől szemben-kiállítást kezdeményezte, felkarolta, a tárlat pedig méltán váltott ki nemzetközi visszhangot. A képek az 1944-ben elhurcolt, gyakorlatilag fölszámolt és megsemmisített szombathelyi zsidóság életét mutatták be megrázóan. 

Az, hogy Márkus Sándort most, egy eredményes vezetői pálya végén, teljes művét elismerve köszöntjük, nem jelenti azt, hogy nem lesz jelen, ha más feladatok fogják is nyomni a vállát, hátha kevésbé nyomják majd, adja Isten. Jelen lenni olyan közösségek életében, amelyek múltját és a jelenét a munkája meghatározza, számára bíztatás és öröm, utódai számára biztonság és megerősítés lesz. 

A magyar mondás szerint az igazán elégedett ember úgy viselkedik, mint aki jól végezte dolgát. Erre az elégedettségre minden oka megvan Márkus Sándornak is, úgy távozni és úgy lenni továbbra is jelen, mint aki jól végezte dolgát. Szeretettel gratulálunk hozzá és mondhatjuk, hogy ez minden elismerést megérdemel. 

Gyertyános András Schmidt Orsolyáról:
Aki jövővé tette a múltat, reménnyé az emlékezetet 

Hosszú évek óta szívós, szenvedélyes munkabírással harcol a megváltoztathatatlan múlttal, de nem csak a múlttal, hanem a múltért is, hogy jövővé legyen, hogy Pápa városának egykori zsidósága, eltűnése után is jelen lehessen a város életében. Ez fontos a magyar zsidóság számára, fontos a város számára és fontos személyesen neki is, akit Pápához és a zsidósághoz egyaránt fűz a családtörténete. 

Schmidt Orsolya átveszi az elismerést

Annyit tanult, mint egy rabbi, annyit dolgozik, mintha a városi zsidó közösség múltjának továbbélésén kívül nem is lenne más a világon, annyira elhivatott, mintha az emlékek az ő legszemélyesebb ügyei volnának, mint ahogy azok is. Azok közé tartozik, akiknek a magyar zsidóság jövőjét kell jelenteniük, olyan zsidó családtörténetű ember, akit nem hagy nyugodni a hűség, aki utat keres és talál a közösséghez és a múltat ezért őrzi, csak azért, hogy az emlékezet megőrizze a jövőnek. 

Úgy éleszt hagyományokat, hogy a város tágabb emlékezetébe ülteti el a tudást, hogy az utcákon, amelyeken járnak, az épületekben, amelyekben találkoznak, egykor mások is jelen voltak, akik nélkül egészen másmilyenek lennének ezek az utcák és épületek. Hogy a múlt a talaja jelenbeli lépteinknek és hogy majd mi is eltűnünk, de a fák, a falak némán emlékeznek ránk is majd és talán akad olyan is, aki képes lesz és még szeretné is megszólaltatni ezt a némaságot. 

Schmidt Orsolya egy várost segít megismerkedni a múltjával, példája pedig erősítheti a főváros erős zsidó közösségét is. Bárhol lehet és bármi sikerülhet. Schmidt Orsolya nem „hagyományőrző”, hanem jövőformáló ember, aki munkájában megmutatkozó alázatával tanúsítja, hogy a közösségek, a kapcsolódások, a találkozások a semmiből is létrehozhatóak. Hálásan köszönjük neki, hogy példát mutat és erőt ad számunkra azzal, hogy zsidó életet csinál az emlékezetből, ereje, derűje, kitartása és nyitottsága inspiráció, kitüntetése segíthet, hogy jobban figyeljünk rá és ennél még sokkal többet tanuljunk tőle.

Csillag Barnabás Raáb Andrásról:
Életet teremteni a hűség révén a pusztulásból 

Raáb András a zsidó végvári katonák közül való volt, egykori közösségek emlékének őrzője, aki egykori zsidó bástyákban, utolsóként, az utolsók egyikeként őrizte a lángot.

Raáb András fia, Gábor átveszi a posztumusz díjat (Fotók: Szentgyörgyi Ákos/BZSH)

Az alig hetven év bő harmadában, mert nem egészen hetven évet adatott élnie a földön, a kiskunhalasi zsidó hitközség vezetője volt, a majdnem teljes pusztítás után született és ott, ahol egykor nagy zsidó közösség volt, vigyázott, hogy legyen valami akkor is, amikor már csak a maradék maradékát lehetett vigyázni. 

És volt ereje azokat, akik megmaradtak, közösséggé szervezni és integrálni a város életébe, a városi közélet aktív figurájává lenni és a régióban is elismerést szerezni elsősorban nem is saját magának, hanem a közösségének. 

Felelős ember volt, olyan ember, akinek volt miért élnie, aki hitt valamiben, ami több mint önmaga, tehát boldog ember volt, mert az áldozatkész emberek boldogok csak igazán. Az ő temetése életének és munkájának tanúsága, visszaigazolása, a továbbadott élet ünnepe volt, ahol több száz ember jelenléte tanúsította Kiskunhalasról és a környékéről, a fővárosból, zsidók közül és nem zsidók közül, milyen sokat jelent másoknak, közel és távol egy áldozatos élet. 

Milyen tartóssá tehet olyan közösségeket, amelyeket mások már talán halálraítéletnek láttak, egy ember erős hite, az, ha fontos nekünk valami. Hogyan szólítja meg a felelősség méltósága azokat is, akik nem kiskunhalasiak, nem zsidók, akiknek elvileg nem ügyük az ő ügye, de akinek van ügye, az tiszteletet talál ott is, ahol más ügyek elkötelezettjei gyülekeznek.

Azok, akiknek fontosak mások, fontosak az emberi közösségek, megtalálják egymást. A közösségteremtők a nehéz és újra egyre veszélyesebb élet végső reménységei és Raáb András példája azokban a százakban él tovább, akik elkísérték őt a minden testnek útján, ameddig kísérhették, azokban, akiket inspirált, ezrekben, alighanem, az, hogy volt hite olyasmiben is, amiben mások a józan észre hallgatva nem hittek volna. Addig él a közösségünk, amíg élnek építői és építői élnek, mert él az, amit tanultunk tőlük. (A díjat Raáb András fia, Raáb Gábor vette át.)

(Címlapkép: a közgyűlés szavaz. Fotó: Mazsihisz)