Mai születésnapos: Sherlock Holmes, a detektívlegenda, cionista és zsidómentő

---

„Sir Arthur Conan Doylet, a vasárnap elhunyt híres brit írót zsidó körökben a zsidók barátjaként tartották számon. Különös hálával emlékeznek meg az itt élő zsidók arról, ahogy egy Oscar Slater nevű, 18 évig ártatlanul raboskodó, gyilkosságért elítélt zsidó embert védett, aki jelentős részben neki, a ragyogó Sherlock Holmes-detektívtörténetek írójának köszönhette a szabadulását. Azt sem felejtik el neki, hogy Israel Zangwillnak, a zsidó haza keresőjének önzetlen barátja és támogatója volt” – írta 1930 június 9-én gyászjelentésében a Zsidó Hírügynökség.

Valóban, Conan Doyle támogatta Herzl Tivadar egykori munkatársa, Israel Zangwill erőfeszítéseit, hogy megfelelő területet találjon a zsidók állama számára, ő nem volt benne biztos, hogy ennek épp Izraelnek kell lennie, sok más lehetőség is felmerült a 19-20. században. Vannak, akik kevésbé kegyeletesen emlékeznek Conan Doyle-ra, emlékeztetve arra, hogy nem rajongott különösebben az Angliába tartó zsidó bevándorlásért sem, rosszindulatú összefoglalók szerint azért lelkesedett annyira egy zsidó államért, hogy nevezett zsidók ott legyenek inkább és ne Angliában. Szerette a zsidókat, csak a megfelelő távolságból.

Volt azonban egy nem is különösebben szimpatikus vagy makulátlan zsidó polgár, akiért sok mindenre hajlandó volt. Miatta döntött úgy, hogy saját kitalált hőse bőrébe bújva maga is nyomozónak áll és Sherlock Holmes módszereivel fogja kinyomozni az igazságot.

1908 decemberében saját glasgow-i házában vert agyon valaki egy 83 éves, gazdag idős asszonyt, Marion Gilchristot, alighanem azzal a céllal, hogy kirabolja. A szomszédok azonban megzavarhatták, mert végül csak egy melltűt vitt el.

Oscar Joseph Slater, a Németországban, zsidó családban született, a katonaság elől Angliáig, majd Skóciáig menekülő kisstílű szélhámos épp ezekben a napokban hagyta el Skóciát, miután megkísérelt eladni egy melltűt, akadtak szemtanúk, akik úgy hitték, látták az idős asszony otthona körül felbukkanni.

A rendőrség kérte a kiadatását és noha számtalan ponton nem stimmelt a vád álláspontja vele szemben, mégis bűnösnek találták: halálbüntetését életfogytiglanra változtatták, úgy tűnt, valóban nem hagyhatja el soha többé a börtönt. Azt, hogy Amerikába megy, régóta tudni lehetett, nem a gyilkosság után határozta el, a tanúk szavahihetősége kérdéses volt és a melltűről is kiderült, hogy semmi köze sem volt a gyilkossághoz.

Az esetről könyvet jelentetett meg William Roughead nevű jogász és szétszedte benne a vád állításait, kiderült tulajdonképpen, hogy Slater ártatlanul ül, nem ő volt a gyilkos. A könyv Sir Arthur Conan Doyle kezébe került és az ügy felkeltette az érdeklődését. Úgy döntött, saját kitalált figurája, Sherlock Holmes nyomába ered, magándetektívvé válik és Holmes aprólékos, minden kicsi nyomra figyelő módszerével kibogozza, mi történt valójában. Ő maga is közzétett egy írást Slaterről és a gyilkosságról, amelynek a végső következtetése az, hogy Slater ártatlan, el kell engedni. Sherlock Holmes azért elevenedett meg, hogy kihozzon az életfogytig tartó szabadságvesztésből egy ártatlan zsidó férfit.

A könyv botrányt okozott, követelni kezdték Slater perének újratárgyalását, hiába. Conan Doyle azonban nem adta fel. Visszatért a kérdésre egy idő után ismét, pénzt adott az igazságtalanul elítélt férfi védelmére, befolyásos politikusokat győzött meg az igazáról és végül, 18 év után Slater kiszabadult, még némi kártérítést is kapott. Önbecsülése soha nem állt helyre, a második világháborúban gyanús német elemként még internálták is, noha zsidó volt, aztán 1948-ban meg is halt anélkül, hogy komolyabb elégtételt kapott volna. Ez azonban már nem Conan Doyle-on múlt, aki az ő érdekében vált Sherlock Holmes-szá.

Lehet, hogy csak azért tetszett neki a cionizmus, az új zsidó haza keresése, mert azt szerette volna, hogy a zsidók menjenek el, de ha így volt is, azt nem viselte el, hogy igazságtalanul kelljen szenvedniük. Ha esetleg antiszemita is volt, bizonyos, hogy a legderekabb antiszemiták közül való. Legyen áldás az emléke.

---