Mai születésnapos: Alexander Jeszenyin-Volpin, a zsidó hős, aki megjárt minden szovjet börtön

Szergej Jeszenyin költő gyereke volt, kevéssel a halála után született és később sem volt könnyű élete, mert nehézzé tette magának. Nem volt hajlandó elfogadni „adottságként” a sztálinizmust és egyáltalán a Szovjetuniót. Semmilyen következménytől vissza nem riadó emberi jogi lázadóvá vált és végigjárta a szovjet börtön és elmegyógyintézet-rendszert. Emigrált végül és tavaly, 91 évesen halt meg.

Házasságon kívül született gyerek volt, édesanyja, Nagyezsda Volpin angolból és oroszból fordított szépirodalmat, az édesapja pedig a legnagyobb orosz költők egyike, Szergej Jeszenyin volt.

Ő is költő lett és matematikus, először szovjetellenes versek írásáért tartóztatták le huszonévesen: a kezdő egyetemi matematikatanárt a zsidó történelem fontos városából, Csernovicból vitték vissza Moszkvába, a rettegett Lubjankába Sztálin rémuralmának utolsó éveiben. A munkatábort azzal úszta meg, hogy öngyilkosságot színlelt, így csak a pszichiátria és a kazahsztáni száműzetés várta. Száműzetése évei alatt matektanításból élt.

Sztálin halála után engedték el, az ezt követő években vált ismert matematikussá.

A Sztálin utáni időszakban emberi jogi aktivista lesz, saját hazug alkotmányát kéri számon folyton a Szovjetunión, tüntetéseket szervez, elhallgathatatlan, tántoríthatatlanul merész. Nyugaton egyike lesz a legismertebb ellenállóknak, többek között azt is szóváteszi, hogy zsidóként is elnyomják őt és másokat a Szovjetunióban. Elterjedt taktikája volt, hogy a törvényekre hivatkozott, saját papíron maradó jogszabályait kérte számon a szovjet diktatúrán. Nem bírtak egymással, végül el kellett hagynia az országot, 1972-től az Egyesült Államokban élt, hosszú élete majdnem felét itt töltötte.

Tavaly márciusban halt meg 91 évesen. Története megmutatja, hogy nincs hatalom, amellyel ne szállhatna szembe akár egyetlen ember is: nem kell hozzá más, mint a meggyőződés biztonságában eredő belső szabadság.

Büszkék lehetünk rá, hogy a zsidó történelem számos olyan hőst jegyezhet fel, akikből nem hiányzott ez az elszántság.

Az egyik legkiválóbb közülük az életveszélyt, börtönt, száműzetést habozás nélkül vállaló elvember, Alexander Jeszenyin Volpin volt. Legyen áldás az emléke.