Hercz Dániel: Egy rabbinak a szikár valóságból kiindulva a közösségépítés a legfontosabb

Hercz Dánielt holnap, azaz április 25-én, este 7 órától avatják rabbivá a budapesti Hegedűs Gyula utcai zsinagógában a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) és a Hegedűs Gyula utcai templomkörzet közös rendezvényeként. Ebből az örömteli alkalomból készítettünk interjút Hercz Dániellel.

– Mi vezetett el a döntéshez, hogy diplomás, már egy másik pályán elindult és sikeres emberként beiratkozzon rabbiképzésre?
– Schőner Alfréd volt rektor is kérdezte ezt tőlem a felvételi beszélgetésen. Azt válaszoltam neki, hogy egyszerűen szeretek ezzel foglalkozni: a judaizmussal, a vallásommal, a hagyományommal, szeretek ebben a témában tanulni, vallásos közösséghez tartozni, mert örömet okoz nekem. 

– Mit tart egy mai magyar rabbi legfontosabb feladatának?
– Sok fontos feladata van egy rabbinak, amit a közösségért folyamatosan el kell látnia, de ha egyet kell kiemelnem, akkor a jelen állapotból, a szikár valóságból kiindulva azt mondom, hogy a közösségépítést. Minél több emberben felkelteni az igényt, hogy egy zsidó vallásos közösség tagja, része akarjon lenni. Megértetni az egyénnel a közösség fontosságát és szerepét a hagyományunk fennmaradásában. 

–  Mit jelent az ön számára a neológia?
–  A neológia számomra a hagyományőrzés és a korszerűség ötvözete. A megújuló állandó a változó világban. Egyszerre lehet a múltban élő jelen és a jelenben élő múlt. 

–  Mi volt a legfontosabb pillanata annak a szolgálatnak, amelyet már évek óta végez a Szeretetkórházban?
– A legfelemelőbb momentum? Nehéz választani, de az mindig nagyon felemelő, amikor más közösség tagjai, egyszerű zsidó emberek, önzetlenül, puszta felismerésből, vallási elhivatottságból, megértve ennek a cselekedetnek a fontosságát, jönnek és közösen imádkoznak a kórház idős, beteg tagjaival. 

– Mit szeretett leginkább tanulni az OR-ZSÉ-n?
– Nagyon sok érdekes, a judaizmussal, vallással, hagyománnyal, történelemmel, bibliakritikával kapcsolatos dolgot volt szerencsém tanulni. Nem tudnék egyet kiemelni. 

Inkább ezúton is szeretném megköszönni a fenntartónak, a Mazsihisznek, az egyetemnek, az OR-ZSE tanárainak, a tanulmányi hivatal dolgozóinak, az egyetemi könyvtár munkatársainak, az egyetemen tanító rabbiknak az áldozatos munkát, amit az oktatásunkba fektettek. 

A teljesség igénye nélkül szeretnék köszönetet mondani Balázs Gábornak, Biró Tamásnak, Zima Andrásnak, Zima-Lipthay Juditnak, Komoróczy Szonjának, Szántó Editenek, Schőner Alfréd főrabbinak, Darvas István főrabbinak, Radnóti Zoltán főrabbinak, Verő Tamás főrabbinak, Dov Levy rabbinak, dr. Fényes Balázsnak, Zeév Paskesznek és Vajda Károlynak.

– Mivel lenne elégedett szakmailag a rabbiavatása tizedik évfordulóján, hol szeretne akkor tartani, mit szeretne elérni?
– Önazonos életet szeretnék élni. Ezen kívül nincs konkrét cél, de jó lenne egy pezsgőbb, élettel telibb, önfenntartóbb, a hagyományához szorosabban és tudatosabban kötődő, de mégis modern, haladó, gondolkodó közösségek virágzását látni Magyarországon.