Fritz Zsuzsa: Álljunk meg a hajszában, s mondjuk ki: hm, ez klassz!

A kulcsszó a nyitottság megteremtése, mert a magyar zsidók még mindig nehezen jönnek el zsidó intézményekbe. Vonzó és meleg környezetet kell biztosítanunk, hiszen akkor talán többen be mernek jönni – nyilatkozta honlapunknak Fritz Zsuzsa, a megújult Bálint Ház igazgatója, aki a fővárosi zsidó közösségi élet egyik legnépszerűbb személyisége.

A fővárosi zsidó közösségi életben nincs olyan ember, aki ne ismerné Fritz Zsuzsát. Ha mégis be kellene mutatkoznia, mit tartana a legszükségesebbnek elmondani saját magáról?

Az eredeti végzettségem nyelvtanár, és nagyjából harminc éve a zsidó közösségi életben dolgozom, ezen belül szervezéssel, oktatással, intézményvezetéssel foglalkozom. Amikor az apukám meghalt, tizenhat éves voltam, akkor tudtam meg, hogy zsidó vagyok. Később elkerültem a rabbiképzőbe, majd a barátaimmal nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a zsidó közösségi élet felvirágoztatásába. 1990-ben kezdtem dolgozni az amerikai Joint akkor megnyílt magyarországi irodájában, s a kezdetektől aktívan részt veszek a szarvasi nyári táborok munkájában. 2005-ben, Fischer Miklós távozása után lettem a Bálint Ház igazgatója.

A vezetése alatt az elmúlt 13 évben milyen változásokon ment keresztül a Bálint Ház? Milyen volt 2005-ben, s milyennek tartja most?

Nagyon sok mindent átvettünk mindabból, amit az 1994-es nyitástól kezdve az intézmény előző vezetése megalapozott, számos olyan hagyományt folytattunk tovább, amit Fischer Miklósék kezdtek el. De egyúttal azt is át kellett gondolnunk, hogy milyennek szeretnénk látni egy zsidó közösségi házat a 21. században. Kidolgoztunk egy stratégiát, aminek eredményeként együttműködési ajánlatokat tettünk a különböző zsidó szervezeteknek.

Mi volt a stratégia lényege?

Az, hogy elsősorban a zsidó identitás erősítésére, valamint a zsidó élet pozitív tartalmaira fókuszáljunk. Olyan programokat szerveztünk, amelyek ezeket a célokat szolgálták, továbbá valamifajta befogadó intézményként kezdtünk működni, azaz helyet biztosítottunk olyan szervezeteknek, közösségeknek, csoportoknak, kluboknak, amelyeknek törekvései találkoztak a miénkkel.

A külsőségeket tekintve milyen változásokon ment át az épület?

Nem akartam, hogy a ház rideg irodaépületnek tűnjön, ezért otthonosabbá és nyitottabbá kellett tenni. A kulcsszó a nyitottság megteremtése, mert azt tapasztaltam, hogy a magyar zsidók különböző okok miatt még mindig nehezen jönnek el zsidó intézményekbe. Ezért azt gondoltam, hogy itt vonzó és meleg környezetet kell biztosítanunk, hiszen akkor talán többen be mernek jönni. Ennek érdekében megváltoztattuk az előteret, a kávézót, átalakítottuk a nagytermet. Az álmunk az, hogy a földszinti térből egy beülős, kávézgatós, beszélgetős helyet varázsoljunk, ahová akkor is beugranak az emberek, ha éppen nincsen semmi program. Bejönnek, leülnek, találkoznak egymással, és otthon érzik magukat.

Úgy fogalmazott, hogy a magyar zsidók nehezen mennek el zsidó helyekre. Mi ennek az oka?

Történelmi okok miatt terhelt az identitásunk, ami magyarázható a holokauszttal, a kommunizmussal, a jelenlegi társadalmi klímával. Azt tapasztalom, hogy zsidóként folyamatosan föltesszük magunknak azt a kérdést, hogy mit csinálunk jól, vagy mit csinálunk rosszul. Szerencsére újabb és újabb generációk nőnek fel a zsidóságuk tudatában, de sajnos még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik a gyerekeiknek erről nem akarnak beszélni odahaza. Emiatt sok fiatal nem is ismeri a gyökereit, ahogyan én sem ismertem annak idején. Ezért az a legnagyobb kihívás számunkra, hogy hogyan érhetjük el, s hogyan szólítsuk meg az embereket, többek között azokat a fiatal felnőtteket, akiknek van zsidó identitásuk, de nem tudják, hogyan kell a mindennapok szintjén megélniük.

Milyen módszerek vannak az ilyen emberek elérésére?

Az egyik legfontosabb módszer az olyan közösségi programok elindítása, amelyek egyszerűen csak az együttlétre helyezik a hangsúlyt, azaz bevonódási lehetőségeket teremtünk azoknak, akik azt hiszik, hogy a rendezvényeinken csak „nézőként” tudnak jelen lenni. Hiszen nem az a cél, hogy a programjainknak „nézői” legyenek, hanem aktív résztvevői. Emiatt különösen fontos az élvezetes, szórakoztató tanulás a zsidóság alapjairól, hogy ezt az oktatást az emberek ne feszengve éljék meg, hanem örömmel. Az ilyen alkalmakra sokan azért félnek eljönni, mert azt hiszik, hogy a jelenlévők mindegyike többet tud a zsidóságról, mint ők. Ami persze nem így van, hiszen ki szokott derülni, hogy szinte mindenki olyan félelmekkel küzd, hogy itt mindenki tud mindent, kivéve őket. Úgyhogy meg kell tanulni, hogy mit jelent zsidónak lenni. Pontosabban miket is jelenthet, hiszen sokfélék vagyunk, sokféle háttérrel rendelkezünk. A gyakorlatban a tanulás azt jelenti, hogy most például elkezdünk egy gyorstalpaló sorozatot az ünnepekről, első alkalommal arról lesz szó, hogy otthon hogyan kell levezetni egy széder estét. Még zsidó emberek is azt szokták gondolni, hogy egy széder este levezetéséhez rabbi kell, ami nem igaz. El kell olvasni a Hággádát (pészachi útmutató, a kivonulás széder esti könyve – K. Zs.), és annak alapján otthon megtarthatjuk a széder estét rabbi nélkül. A tevékenységünknek megfelelően válogatjuk meg a stáb tagjait: jelenleg tizenhárman dolgozunk itt, főleg közösségépítésben járatos szakemberek a zsidó közösségi szférából.

Egy darabig zárva volt a ház felújítás miatt, a közelmúltban nyitott meg újra. Mi volt a korszerűsítés lényege?

Ez egy energetikai fejlesztés volt, az épület tulajdonosa, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) újította föl az épületet közbeszerzési pályázat alapján, pályázati pénzből. Az elmúlt hónapokban kémény- és kazáncsere történt, megújult a fűtési rendszer, és led-rendszerű világítást építettek be. Az energetikai fejlesztés eredményeként a rezsiköltségünk várhatóan jelentősen csökkenni fog. A BZSH fizeti a rezsinket, a fenntartónk pedig a Joint.

A Bálint Ház éves rendezvénytervét a nagy zsidó ünnepek határozzák meg?

Igen, részben az ünnepek, részben pedig az állandó, vagyis hosszú évek óta tartó, rendszeres programjaink. Ilyen a nyitó utcabálunk, amit korábban itt, a Révay utcában rendeztünk meg, legutóbb azonban kiköltöztettük a Madách térre, s valószínűleg a következő is ott lesz. Egy másik fő programunk a Zsidó Tanulás Világnapja novemberben, azután a ZSIFI, vagyis a zsidó és izraeli filmek fesztiválja, amelyet az izraeli nagykövetséggel és az Izraeli Kulturális Intézettel közösen szervezünk. Fontos eseményünk a hanuka, amikor átadjuk a Hanukatalizátor-díjunkat, és nem szabad kihagynom a felsorolásból a mimunát sem (tavaszköszöntő mulatság pészach után – K. Zs.), amit egyedül csak mi csinálunk Budapesten.

Amikor a rendezvényeket kitalálják, alapul vesznek nemzetközi modelleket is?

Igen, magának a háznak a megalapítása is külföldi, közelebbről egyesült államokbeli mintára történt, hiszen az USA-ban hatalmas hálózata van a Jewish Community Centereknek (JCC). Igaz, egy amerikai JCC másképp néz ki: azok általában hatalmas létesítmények, bennük óriási fittness-termekkel, a miénk meg egy kicsi, belvárosi épület. De európai mintákat is tudok mondani: ismerek jól működő zsidó közösségi házat Krakkóban, Londonban, Varsóban.

Kik azok a rabbik, akikkel rendszeresen együtt dolgoznak?

Igyekszünk minél több rabbival kapcsolatban lenni, sokat segít nekünk Darvas István, Fináli Gábor, Radnóti Zoltán és Verő Tamás. Össze kell fogni a lehető legtöbb, elhivatott emberrel, mert az együttműködésben van az erő.

Végül beszéljünk a Raoul Wallenberg-díjról, amelynek idén ön volt az egyik kitüntetettje. Milyen elismeréseket kapott eddig, és ezek sorában hová helyezi a Wallenberg egyesület díját?

Zsidó ifjúságért végzett közösségi és oktatási munkáért kaptam Várhegyi György-díjat a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettől (MAZSIKE), pár éve Terézvárosért Díjban részesültem, most pedig a Raoul Wallenberg-díjjal tiszteltek meg, amit óriási örömmel vettem át. Olyan csodálatos emberek társaságában vehettem át a díjat, akik komoly hídépítő munkát végeztek a társadalomban. Úgyhogy csak álltam a díjátadón, s azt kérdeztem magamtól: mit is csináltam én, hogy ilyen nagyszerű emberek között lehetek? Megható volt hallgatni a laudációt, s habár közben eszembe jutott, hogy rajtam kívül még sok mindenki más megérdemelné ezt az elismerést, azért jó érzés volt egy pillanatra megállni a napi hajszában, s azt mondani: hm, ez klassz! Ezek szerint valamit már én is csináltam!

Kácsor Zsolt

cover_04_09.jpg

Egyéni döntések, közös értékek!
Idén is arra kérjük Önöket, hogy adójuk egyházaknak adható 1%-ával támogassák a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége munkáját, mert 1 döntés érteket teremt. Technikai szám: 0358!

Letölthető EGY-SZA nyomtatvány ide kattintva!