Elképesztő történet egy nővé operált magyar zsidó macsóról

Az 1927-ben született Friedman István 1946-ban elhagyta Magyarországot, és Steven C. Faludi néven Amerikában alapított családot. A férfi évtizedekkel később nővé operáltatta magát, agresszív macsóból finom mosolyú asszonnyá változott. Majd arra kérte a lányát, akit 27 évig nem is látott, hogy írja meg a történetét. A lánya, az időközben híres feminista újságírónővé lett Susan Faludi teljesítette apja kérését. Könyve a Libri Kiadónál jelent meg Előhívás – Mindent apámról címmel.

Az 1927-ben Budapesten zsidó családban született Friedman István túlélte a vészkorszakot, majd 1946-ban elhagyta az országot. Kalandos előzmények után Steven C. Faludi néven az Egyesült Államokban alapított családot, ebből a házasságból született meg Susan Faludi, az ismert amerikai újságírónő, több sikerkönyv szerzője. A házasság válással végződött, majd az apa és a lánya között annyira megromlott a kapcsolat, hogy 27 évig nem is beszéltek egymással.

Majd hihetetlen dolog történt.

Erről a Libri Kiadó honlapján az olvasható: Susan Faludi 2004-ben emailt kapott hetvenhat éves apjától, akivel addigra már elhidegültek egymástól és alig érintkeztek. Az apa a levél szerint nemrég tért vissza Thaiföldről, ahol férfiból nővé operálták, és ahol Istvánról Stefánie ra változtatta a nevét. Mint írta, elege lett abból az agresszív macsóból, akinek ismerték, s levelében arra kérte lányát, írja meg nem mindennapi életének történetét. Susan Budapestre utazott, ahová a kiváló fotós-retusőr apa a rendszerváltás idején, 1990-ben költözött vissza. Beszélgetéseik során egymásnak látszólag teljesen ellentmondó elemekből álló, elképesztő élettörténet rajzolódott ki. Susan a múlt emlékeinek felkutatásával, a magyar zsidóság történetének és Magyarország legújabbkori történelmének tanulmányozásával, illetve régi és új benyomásai alapján próbálta megérteni az embert, akit az apjának ismert.

„2004 nyarán nyomozni kezdtem valaki után; alig ismertem az illetőt: az apám volt az. A folyamat gyásszal kezdődött, egy lány gyászával, akinek megszökött az apja. Egy törvényen kívüli, trükkös svindlert hajszoltam, aki meglógott minden, a kötelességek, az érzelmek, a felelősség és a bűnbánat elől. Vádemelésre készültem, és bizonyítékokat gyűjtögettem a vádhoz. De valahol menet közben az ügyészből tanú lett. Az, aminek tanúja voltam, valahogy megfoghatatlan maradt. Élete során apám számtalan átalakulást hajtott végre, és számtalan személyiséget öltött magára. »Magyaaar vagyok«, hetvenkedett jellegzetes kiejtéssel, amely minden alakváltozását túlélte” – írja Susan Faludi, akivel telefonon készítettünk interjút.

Az édesapja magyar zsidó volt, de ön már az Egyesült Államokban született és amerikaiként nőtt föl. Ezzel együtt fontosnak tartja magyar zsidó gyökereit?

Rendkívül fontosnak, igen. De amikor gyerek voltam, az apám nem is nagyon beszélt arról, hogy zsidó, a vallást pedig soha nem is tartotta. Sőt, még karácsonyfánk is volt otthon.

Járt Izraelben is?

Igen, persze. Amikor ezen a könyvemen dolgoztam, fölkerestem a rokonaimat, akik Tel-Avivban és Netanyában élnek. Közel kerültem hozzájuk, éppen egy hónapja találkoztam velük Párizsban. Az egyik legnagyobb ajándék, amit ennek a könyvnek köszönhetek, hogy kapcsolatba kerülhettem a rokonaimmal. Kiterjedt diaszpórában élő családról van szó, amelynek tagjai megtalálhatók Ausztráliától kezdve Svájcon és Prágán át az Egyesült Államokig.

Mikor látogatott először Magyarországra?

Életemben első alkalommal egy családi vakáción 1970-ben. Megnéztük Budapestet, elmentünk vidékre, ahol az apám ragaszkodott hozzá, hogy felpróbáljak valami népi viseletet. Meg is vette nekem, hogy hordjam. Képzelheti, hogy amerikai tinédzserként ez mennyire zavarba ejtő volt számomra.

Hogyan döntötte el, hogy éppen újságíró lesz? Ez gyerekkori álom volt, vagy felnőttként, a különböző társadalmi problémákat látva választotta ezt a hivatást?

Engem nagyon korán elkezdett érdekelni az újságírás. Az általános iskolában felső tagozatos tanulóként már diáklapot szerkesztettem, és a női egyenjogúsággal foglalkozó, feminista tárgyú cikkeket írtam. Ezt folytattam később a főiskolán is. Az egyenjogúsági és alkotmányos kérdések foglalkoztattak leginkább, egy időben arra is gondoltam, hogy ügyvéd leszek, de másként alakult.

Beszéljünk az új könyvéről is, amely egészen hihetetlen történet az apja átalakulásáról. Sokat hezitált rajta, hogy a kettejük családi történetét megírja, vagy főleg úgy tekintett rá, mint egy érdekes sztorira, amit feltétlenül meg kell írnia?

Mindkét tényezőnek szerepe volt a könyv megírásában. Hiszen ez a könyv az én életemről is szól, arról, hogy ki vagyok, mit gondolok az apámról, és mit jelent nekem ez az egész, vele való kapcsolatom. Másrészt véget akartam vetni annak az elidegenedésnek, ami köztünk történt, és aminek következtében mi huszonhét évig nem beszéltünk egymással. Azt gondoltam, képtelen vagyok őszintén írni a feminista és nemi kérdésekről, ha nem tapasztalom meg személyesen apám küzdelmét ezekben az ügyekben. Ráadásul úgy akartam beszélgetni vele, hogy közben ne áruljam el az újságírói hivatásom szabályait, ugyanakkor tudatában kellett lennem, hogy ez nem csak az ő, hanem az én történetem is.

Mit gondol, mi a legfőbb üzenete ennek a különös történetnek az olvasók számára?

Van egy személyes és van egy politikai üzenete is. Személyes szinten egy lányról szól, aki nagyon erősen meg akarja érteni a rendkívül bonyolult, összetett személyiségű, sőt, titokzatos apját, hiszen a szüleink mindannyiunk számára titokzatosak valamilyen értelemben. A személyes szinthez tartozik annak bemutatása, hogy mit jelent egy férfi számára – aki ebben az esetben az én apám – a nemi identitás, a származás, a zsidóság kérdése, a holokauszt, és persze a magyarság. Hiszen az apám száz százalékosan magyar volt, méghozzá jobboldali, sőt, olyan jobboldali, aki nővé operáltatta magát, ami azért nem túl szokványos... Politikai szinten a könyv az identitás természetét igyekszik föltárni, hiszen fölteszem a kérdést, hogy mi az identitás, s mi választjuk-e saját magunknak? Kérdés az is, hogy a különböző identitások miként alakítják a politikát, vagy a politika miképpen hat az identitásunkra olyan szlogenekkel, mint például a Trump által használt Make America Great Again. Azaz az identitás kutatásának kérdése elvezet minket a migráció problémájának mélyebb megértéséhez is. Akárhová néz a világban, identitásproblémákkal találkozik, gondoljon csak az ISIS különböző helyekről származó tagjaira, vagy a Brexit kapcsán egymással szembenálló generációk eltérő szemléletére.

K. Zs.