Aki átlépte az árnyékát: Ezer Weizman, Izrael hetedik köztársasági elnöke

2016. Június 15. / 22:30


Aki átlépte az árnyékát: Ezer Weizman, Izrael hetedik köztársasági elnöke

A cionista arisztokrácia legelőkelőbb családjához tartozott, Moshe Dayan sógora, Izrael első elnökének unokaöccse volt: hetedikként követte székében. Földalatti ellenálló, a hatnapos háború hőse, aki élete utolsó harmadában már arról beszélt, hogy az ördöggel is leülne tárgyalni, ha azzal közelebb hozhatná a békét.


Tel Avivban született ma 92 éve, 1924 június 15-én, a zsidó államot „megígérő” Balfour-nyilatkozatot „kilobbizó” Chaim Weizmann későbbi izraeli államfő unokaöccseként. Agronómus édesapja az elsők egyikeként jutott autóhoz az egész jisuvban.

A ’40-es években a repüléshez szenvedélyesen vonzódó fiatalember az angol Királyi Légierőnél kap kiképzést és ennek kötelékében szolgál a második világháború idején. Londonban ismerkedik a háború után a földalatti Irgun harcosaival, itt kapcsolódik össze élettörténete vezetőjükkel, Menachem Beginnel. A Függetlenségi Háború idején egyike a születő ország légiereje első pilótáinak, ezekben az időkben a „múltját” jelentő királyi légierő gépeivel is csatába keveredik.

1958-tól ’66-ig az izraeli Légierő parancsnoka, sokat küzd ennek a kezdetben lenézett fegyvernemnek a fejlesztéséért. Az események őt igazolják 1967-ben, amikor az izraeli gépek meglepetésszerű rajtaütése még felszállás előtt megsemmisíti Egyiptom légierejének legnagyobb részét a háború első napján.

Amikor kiderül számára, hogy hiába várja vezérkari főnöki kinevezését (a légierőtől még évtizedekig senki nem kerül erre a posztra), leszerel és politikusnak áll.

Az 1977-es választások egészen drámaiak voltak, az ország biztonságérzete megrendült az 1973-as, nagyon nehezen megnyert háború miatt, amelyről jó darabig úgy tűnt, hogy akár vereséggel is végződhet. Ezen a választáson veszítette el először az ország történetében a baloldal kormányzati pozícióit. Ezen a választáson vezette a jobboldal kampányát Ezer Weizmann hihetetlenül pontos politikai üzenetekkel segítve a miniszterelnöki székbe egykori Irgun-beli harcostársát, a már fentebb említett Begint, aki hadügyminiszterévé nevezte ki.

És ettől a ponttól fokozatos, egyre látványosabb fordulatot vesz pályája. Politikusként összebarátkozik Egyiptom elnökével, Anvar Szadattal, aki egyenesen öccsének nevezi Weizmant és nagyon nagy szerepet visz az 1979-es békemgállapodás előkészítésében. A palesztinok jogainak szószólójává válik, ellenzi a ’67-ben elfoglalt területeken létesített telepek terjeszkedését, még azt is felveti, meglehetősen korán, hogy Gáza és Ciszjordánia egyes részeiről vissza kéne vonulnia Izraelnek.

A ’80-as évek elején szakít is az izraeli jobboldallal és később csatlakozik a Munkapárthoz, éppen ő, akinek a jobboldal a legelső választási győzelmét köszönheti: már a ’80-as években is úgy látja, hogy Jasszer Arafatot és a Palesztin Felszabadítási Szervezetet el kell fogadni tárgyalópartnerek, bár a Munkapártban soha nem érzi egészen otthon magát.

1993-ban választják meg köztársasági elnöknek és ebben a tisztségében még tovább megy, még elkötelezebben békepárti lesz: a Golán-fennsík visszaadását javasolja a szírekkel kötendő békéért cserébe,caesarea-i otthonában fogadja Arafatot 1996-ban. Sokat tesz azért, hogy Izrael jelenlegi miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu első miniszterelnöksége után megbukjon az 1999-es választásokon. Ezekben az években szögezi le, hogy a béke reményében magával az ördöggel is kész a tárgyalásra.

Második ciklusát, hiába választják újra, nem töltheti ki, kiderül, hogy pénzt fogadott el egy üzletembertől – még államelnöksége előtt, de már aktív politikusként – és, noha bűncselekményt nem követett el ezzel, le kell mondania.

Elnöksége idején rendszeresen felkereste az ország szegény arab falvait, a beilleszkedés és befogadás nehézségeivel küszködő orosz és etióp újbevándorlókat és a sebesült katonákat is feleségével. Utóbbira személyes oka is volt: fia, Saul is katonaként szenvedett súlyos agysérülést, mielőtt 1991-ben autóbalesetben meghalt.

Amikor 2005-ben, 80 évesen Ezer Weizman meghalt, nem az izraeli „Panteon” – ban, a Herzl-hegyen temették el, mint az állam vezetőinek legtöbbjét, hanem kérése szerint a fia mellett.

Katonából államférfivá lett, mert át tudta lépni az árnyékát. Legyen áldás az emléke.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek