Mi köze a rendszerváltásnak a holokauszthoz és az antiszemitizmushoz?

2022. Január 03. / 15:15


Mi köze a rendszerváltásnak a holokauszthoz és az antiszemitizmushoz?

Szerző: Kácsor Zsolt

„Lassabb hajnalt! Enyészpontok 4.0 – Kortárs reflexiók a rendszerváltáskori antiszemitizmusra és a zsidó identitásra" címmel nyílt meg a budapesti Trafóban az a kiállítás, amelyen öt alkotó – Gosztola Kitti, Gróf Ferenc, Kisspál Szabolcs, Nagy Csilla és Pálinkás Bence György –  munkáit láthatjuk. A január 31-ig megtekinthető tárlatot Turai Hedvig nyitotta meg, a kurátor Don Tamás. 


Az Enyészpontok eddigi kiállításai a holokauszttal, antiszemitizmussal foglalkoztak. Az első a trauma még fellelhető nyomaival, helyeivel; a második a 1945 utáni koalíciós évekkel, a „szomszédokkal”, akik a koncentrációs táborokból éppen hogy csak hazatérő zsidókat finoman szólva nem fogadták tárt karokkal, eltulajdonított javaikat nem akaródzott visszaadniuk, voltak pogromok is; a harmadik Enyészpontok  a Kádár-kor viszonyát vizsgálta a holokauszthoz és a zsidókhoz, az eltakarást, a ki nem mondott, de létező antiszemitizmust. Ez a mostani, a negyedik időben logikusan előrehaladva jut el a rendszerváltásig. Tehát a kérdés: mi köze a rendszerváltásnak a holokauszthoz és az antiszemitizmushoz? – mondta Turai Hedvig annak a kállításnak a megnyitóbeszédében, amelyet a Trafó Kortárs Művészetek Házában (Budapest, IX. kerület, Liliom utca 41.) láthatnak e hónap végéig. A szöveget az Artmagazin.hu tette közzé.

tr.jpgKépek a kállításmegnyitóról (Fotó: Trafó Gallery/Facebook)

Magyarországon az első szabadon választott kormányzat a két világháború közötti Horthy-korszak felelevenítésében találta meg saját identitását. A múltban találta meg a jövőt  – folytatódik a megnyitóbeszéd. –  A korábbi szocialisták hallani sem akartak a múltról, pontosabban a közelmúltról, ők múlt nélküli jövőt akartak, az egykori demokratikus ellenzék pedig a nemzetközi normákhoz akart csatlakozni, de őket terhelte legkevésbé a holokauszt felelőssége. Semelyik oldalról sem volt egyszerű a holokausztemlékezethez mint terhes örökséghez kapcsolódni, utódként felelősséget vállalni. 

Az itt kiállított öt művész öt művében, egy-egy tárgyban sűrűsödnek ennek az összetett, ellentmondásos, kaotikus helyzetnek a különböző aspektusai. 

A kiállítás közepén egy szellem lebeg, tehát mindenekelőtt szellemekről kell beszélnünk, halottakról. 1992-ben Szentjóby Tamás Lőrinczy Júlia koncepcióját megvalósítva, vitorlavászonnal letakarta a Gellérthegyi szabadságszobrot, amely valójában a szovjet függés szobra volt, a letakarás fedte fel a szabadság hazugságát. De úgy is értelmezhetjük ezt, mint utalást arra a szellemjárásra is, ami az új államok alapító gesztusává vált. Nem mellesleg 1989-et, a rendszerváltás kezdőpontját is három koporsó jelzi. Holttesteket ástak ki és ünnepi menetekkel vittek át új helyekre, hogy ott ismét eltemessék őket. Ha készülne olyan kimutatás, hol volt a legtöbb újratemetés, hol hordozták legtöbbször egyik helyről a másikra emberek földi maradványait, Magyarország előkelő helyet foglalna el ezen a listán – mondta Turai Hedvig.

A teljes beszédet IDE KATTINTVA olvashatják, a Trafó Facebook-oldala pedig ITT érhető el. 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Megemlékezések
Ma 75 éve halt meg Zsolt Béla író, újságíró
Ünnepek
Ha e szót hallom, magyarok: március 15. emlékezete