Frida Kahlóról, a merész önarcképeiről és mély kulturális büszkeségéről ismert ikonikus mexikói művésznőről sokáig az a hír járta, hogy zsidó háttérrel rendelkezik. Kahlo azt állította, hogy apja, Guillermo Kahlo magyar-zsidó származású volt, és ezt a tényt az 1930-as évek közepétől kezdve gyakran emlegette. A legújabb kutatások azonban megcáfolták ezt az állítást, és kiderült, hogy Guillermo családja német lutheránus protestáns örökségű volt, zsidó gyökerek nélkül.
Sokszor kiemelte, hogy apai nagyszülei aradi zsidók voltak, erre pedig az évek során több művészettörténeti munka is hivatkozott. Tényként kezelték származását, a New York-i Zsidó Múzeum még kiállítást is rendezett Frida Kahlo zsidó identitásokat vizsgálva és bemutatva többek között azt a festményét, amely Edward van Voolen rabbi és művészettörténész zsidó művészetről és kultúráról szóló könyvének borítóján is megtalálható.
Aztán 2006-ban végül egy német történészpáros a 16. századig visszavezette Kahlo származását, és megállapította, hogy Guillermo Kahlo német lutheránus protestánsok hosszú sorából származik. A kiállítás címe, Frida Kahlo: Making Her Self Up (Önmagát megalkotva - a ford.) kifejezetten találónak tűnik.
De miért vallotta magát zsidó származásúnak?
Gannit Ankori izraeli művészettörténész Kahlo munkásságának szakértője és a V&A kiállítás tanácsadója. Ő volt a Zsidó Múzeum kiállításának kurátora, és az ő kutatásai mutatták ki a hasonlóságot Kahlo 1936-os Nagyszüleim, szüleim és én című festményének kompozíciója között, amelyen a családfáját mutatja be, és a nácik által a nürnbergi törvények elfogadásakor használt genealógiai táblázatok között, amelyek tiltották a vegyes házasságokat. A festmény Kahlo vegyes származását ünnepli. Miután az új kutatások nyilvánosságra kerültek, Ankori felfedezte, hogy Kahlo 1936-tól kezdve a leggyakrabban apja zsidó származását említette. Kahlo lelkes kommunista volt, és felmerült, hogy talán azért találta ki a magyar-zsidó származást, hogy elterelje a figyelmet német származásáról, mivel németnek lenni abban az időben szégyen és kínos lett volna.
Nagyszüleim, szüleim és én (1936), Frida Kahlo
Egyesek szerint így akart elhatárolódni német származásától, különösen abban az időben, amikor a nácizmus borzalmai kibontakoztak. Kahlo talán sorsközösséget is érzett a zsidókkal, hiszen egész életében zsidó barátok, szeretők és mentorok vették körül. Például közeli barátja és szeretője, a fotós Nickolas Muray magyar zsidó volt, valamint bizalmas orvosa, Dr. Leo Eloesser szintén. Rövid viszonyt folytatott Leó Trockijjal, a zsidó forradalmárral is, aki mexikói otthonában tartózkodott.
Kahlo első és egyetlen New York-i egyéni kiállítása 1938-ban egy zsidó tulajdonosú galériában, Julien Levyben volt. A kiállításon olyan fotókat mutatnak be, amelyeket Levy készített Kahlóról, akibe saját bevallása szerint teljesen belebolondult, köztük olyanokat, amelyeken Kahlo felső nélkül, kibontott hajjal látható. Közeli barátai közé tartozott még Jacques Gelman, az orosz származású, Mexikóban letelepedett zsidó filmproducer, aki feleségével, Natasával együtt jelentős műgyűjteményt birtokolt, többek között Kahlo műveit.
Kahlo alkalmanként művészetébe is beemelt zsidó témákat, például „Mózes” című alkotásában, amely a teremtés és az emberi tapasztalat kérdéseit vizsgálja, bibliai és zsidó szimbolikát felhasználva. Apja hatása is gyakran megjelenik műveiben; ő fényképész volt, és részletes alapossággal dokumentálta a mexikói építészetet és kultúrát. Kahlo tisztelgett előtte, és gyakran úgy ábrázolta magát, hogy vegyes örökségét ünnepelte.
Akár valóság, akár fikció, mindenesetre Kahlo identitásához szorosan hozzátartozott a zsidósághoz és az életében felbukkanó nagy hatású zsidó személyekhez való ragaszkodása.
Számos közösségben él tovább öröksége és hatása, Frida Kahlo élettörténete mindig az ellenállás, a művészet és a kulturális büszkeség egyetemes szimbólumát képviseli majd.
Frida Kahlo fotógyűjteménye most megtekinthető Budapesten 2025. január 12-ig a Mai Manó Házban. Részletes program a képre kattintva.
A felhasznált források alapján írta: Zucker-Kertész Lilla
Források:
