Egy gyilkos-hivatalnok önvallomása

Fekete humorral átszőtt, félig dokumentarista, félig fikciós regényt írt Adolf Eichmann magyarországi tapasztalatairól Bikácsy Gergely. Az új könyv sajnos egy tragikus évforduló – március tizenkilencedike – kapcsán aktuális.

Március 19-e a német megszállás szomorú dátuma és évfordulója, ezúttal a hetvenötödik. Ez a dátum nem csak tragikus a múltban, de megosztó a jelenben is. Ugyanis ez a megszállás a magyarokat és magyar zsidókat nem terelte egy táborba, s nem rendezte át a magyar holokausztért felelős elkövetők és áldozatok szereposztását. Akkor sem, ha azóta sem sikerült összebékíteni a kétféle „kollektív emlékezetet”, s eredményeképp: nem indulhatott el a „békévé oldó” gyászmunka sem. Egy ilyenfajta kísérletre vállalkozott Bikácsy Gergely, aki 79 éves korában (semmit sem késő elkezdeni) írt erről igazi elsőkötetes frissességű és humorú regényt – a Múlt és Jövő Kiadó e szavakkal ajánlja az olvasók figyelmébe Bikácsy Gergely író, filmkritikus, filmesztéta, egyetemi tanár új könyvét.

Az Eichmann-csokoládé című kötet különös „féldokumentum" és „félfikció". A regény nagy részében maga Adolf Eichmann beszél a mai Duna-parton. Főleg kedves magyar barátjáról, „Endre Latziról”, meg a hullámzó Balatonról, és arról, találkozott-e Wallenberggel. Szól csodás pesti operettekről, szép színésznőkről. „Bor, dal, asszony” – dúdolja, mert hiszen a zsidók mellett a nőkhöz ért igazán. Argentínát is nagyon megszerette, de legszebb nyarát Magyarországon töltötte 1944-ben. „Tudtam élni” – mondja, talán humort is kihallva saját szavaiból. Fekete humor ez, az önmaga életével elégedett hivatalnok-gyilkosé. A jó magyar vörös bor mellett a csokoládét imádta leginkább. S mivel úgy hallotta, a győzelem után különleges jutalmat kérhet, előjegyzett magának egy szovjet csokoládégyárat. Derűs önvallomás a gonoszság bugyraiból.

(Forrás: Múlt és Jövő Kiadó)