A hét műtárgyai: Fényképek 1984-ből

A magyarországi deportálások negyvenedik évfordulóján, 1984-ben rendezett megemlékezés-sorozatról az Új Élet különszámmal emlékezett meg. A Kozma utcai temetőben elhangzó beszédeket, a társegyházak képviselőtől egészen a hivatalos Magyarország képviselőinek megszólalásáig, hiánytanul közlik, de a beszámolók mintha azt jeleznék, mennyire messze van mindez a korabeli zsidó élet mindennapjaitól. A 1980-as évekbeli erjedés és identitáskeresés egészen más világban zajlik.

Derült, hideg májusi nap volt, az órák éppen tizenegyet ütöttek, amikor Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal alelnöke, Nagy Richárd, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese és Dávid Katalin művészettörténész, az Egyházi Gyűjtemények szakfelügyelője a magyarországi deportálások negyvenedik évfordulóján rendezett megemlékezés-sorozat részeként megnyitották az Országos Magyar Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény újrarendezett állandó kiállítását – olvasható a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár pénteki magazinjában.

Ugyanezen a napon az Országos Rabbiképző Intézet aulájában megnyitottak egy másik kiállítást is, amely a római kortól a felszabadulásig tekintette át a magyar, értsd: a Magyarország területén élő zsidóság történetét. Ezt a kiállítást Landeszmann György főrabbi, levéltáros rendezte és Scheiber Sándor, a Rabbiképző igazgatója nyitotta meg. 

A két kiállítás a magyarországi holokauszt negyvenedik évfordulójára készült el, a napról az Új Élet különszámmal emlékezett meg. A Kozma utcai temetőben elhangzó beszédeket, a társegyházak képviselőtől egészen a hivatalos Magyarország képviselőinek megszólalásaiig, hiánytanul közlik, ezek perspektívája a szocialista Magyarország jelene és jövője, amelynek hivatása őrködni az emberség felett, éber antifasizmussal, és hirdetni, hogy a pusztulásból új élet sarjadt, immár háboríthatlan körülmények között, a teljes egyenlőség és szabadság körülményei között. 

De az Új Élet beszámolói a korszak újságírói bikkfanyelvén mintha azt jeleznék, mennyire messze van mindez a korabeli zsidó élet mindennapjaitól. A 1980-as évekbeli erjedés és identitáskeresés egészen más világban zajlik, még akkor is, ha a helyszín, a legendás Scheiber-kidusok és a kiállítás helyszíne, a Rabbiképző, azonos. 

A két megnyitó esemény további fényképei megtekinthetők a múzeum online adatbázisában, ehhez kattintsanakide.