86 éve született Garas Dezső, a hősies kisember, aki életre keltett egy hászid legendát

2020. December 09. / 17:19


86 éve született Garas Dezső, a hősies kisember, aki életre keltett egy hászid legendát

Grósz Dezsőke a Józsefvárosból legalább kétszer, két különböző okból halhatott volna meg már 11 éves korában. Nem véletlen, hogy ő lett a magyar film látszatra félénk, valójában hősies kisembere: Kőnig tanár úr az Abigélben vagy Minarik Ede a Régi idők focijában. 1934. december 9-én született Budapesten.

Grósz Lajos lókereskedő és a katolikus Sirger Ilona „szerelemgyermeke” volt, Hitler hatalomra kerülésének évében jött a világra: a szülei igazán jó ütemérzékkel döntöttek úgy, hogy nem katolikusnak nevelik, hanem a papája vallását fogja inkább követni. Aztán, amikor már tényleg teljesen mindegy volt, Dezsőke gyorsan kikeresztelkedett, szegény, és egy életveszélyes strúmával küszködve belevágott a holokausztba: 1944-ben műtötték, az operáció után leállt a légzése, csak a gégemetszés mentette meg. Későbbi legfőbb munkaeszköze, a hangja komoly veszélyben volt ezután, egész életében figyelnie kellett rá: mégis, minden józan számítás ellenére túlélte a ’44-es évet és megünnepelhette a 12. születésnapját is. 

Még főiskolás korában, 1954-ben feltűnik Makk Károly Liliomfijában: az ifjú Schnaps-szal „megcsinálja magát”, egy egész éltre megjegyzi a közönség. De nem is lett volna idő sem elfelejtetni: jön a Két emelet boldogság Herskó Jánossal, aztán a „focis” filmek közül a Két félidő a pokolban és a Régi idők focija, aztán a többi közös munkája nagy rendezőjével, Sándor Pállal. Herkulesfürdői emlék, Szabadíts meg a gonosztól, a Szerencsés Dániel a zsidó költő, Mezei András regényéből és a Ripacsok, Kern Andrással közös megdicsőülésük. Mert egyedül még ez, a megdicsőülés sem megy igazán. És mindehhez még hozzájön a bájos ’56-os film, a Szamárköhögés és az önfeledt idétlenkedés, a Legényanya, hogy tényleg csak a legjobbak közül említsünk néhányat. 

És ezekhez jön még, koronaékszerként, minden idők egyik legszebb és legnépszerűbb TV-filmje, az Abigél Kőnig tanár ura. Tudják, az a nevetséges, szerencsétlen, szórakozott bölcsész-tanár, akit a lányok folyvást kinevetnek, miközben imádják a titokzatos Abigélt, aki nyilván szép, vagány és vonzó, mint a Horn Mici, a gyönyörű Ruttkai Éva. Aki csúnya, félénk és jelentéktelen, az Gináék szerint nem lehet hős. És aztán kiderül mégis, hogy két hős van csak a Matula Intézetben: a szerény, háttérbe húzódó, kétbalkezes Kőnig tanár úr, aki igenis azonos a csodálatos, embermentő Abigéllel, aki épp azért tökéletes Abigél, mert á a jelentéktelensége miatt senki nem gyanakodna és a korlátolt vénember, Torma Gedeon igazgató úr: a két zsidó férfiszínész, Garas Dezső és Básti Lajos karakterei. Egyszerre zsidó és protestáns hitvallás ez: a puritán emberek, a hivalkodást kerülők a hősök, vagyis a látszólagos „kisemberek”. Ugyanilyen kisember hős a társadalom peremén élő mosodás a Régi idők focijából, akinek nincs semmije, csak a hite abban, hogy: kell, kell egy csapat. Ugyanilyen hősök ők ketten Kernnel a ripacsokban. Bohóc-hősök. Akik túlélik a gégemetszést, az ostromot, a holokausztot, akik „kis csúnya zsidógyerekként”, nem kimondottan színészi alkattal felépítenek egy fényes életművet. Nem lesznek miniszterek és színigazgatók, nem játsszák el túl sűrűn Rómeót hősszerelmesként, de megmutatják a mindannyiunkban ott lévő, valódi hőst. Nekünk szolgáltatnak igazságot a Grósz Dezsők a Józsefvárosból. 

Ennek a hőstípusnak volt nagy képviselője Garas, Charlie Chaplin méltó utóda. Ezekről a szürke, jelentéktelen, hétköznapi hősökről szól talán a 36 igaz ember hászid legendája is, akik itt járnak közöttünk minden nemzedékben és nemhogy mi, de talán ők maguk sem tudnak róla, hogy az ő vállukon nyugszik a világ. Garas Dezső, ahányszor csak a kamera elé állt, szinte bármilyen szerepben, a 36 titkos igaz ember egyikét játszotta: életre keltette filmjeiben a hászid mesét. Alighanem ezért döntöttek úgy a szülei Hitler hatalomra kerülésének évében, hogy zsidónak nevelik: valami megsúghatta nekik, hogy a kisfiuk nem csak nagy színész, de egy mélységesen mély és bölcs hászid mese „reklámarca” és koronatanúja lesz itt a földön. 

Garas Dezső 1961-ben / Forrás: wikipédiaGaras Dezső 1961-ben / Forrás: wikipédia

Garas Dezső szinte az utolsó pillanatig fellépett és volt ereje támogatni Az Élet Menete Alapítvány munkáját is. Sírjánál közösségünk nevében az alapítvány kuratóriumi elnöke, Gordon Gábor beszélt, ő búcsúzott tőle. Már kilenc éve, hogy elment és azóta senki nem emlékeztet bennünket, hogy a 36 cádik itt jár közöttünk, talán ott ülnek mellettünk a buszon reggelente. 

Mégse felejtsük el: nézzük meg minél többször Garas Dezső filmjeit és igyekezzünk mind úgy élni a „szürke, hétköznapi kis” életünket, hogy tudjuk: lehet, hogy a mi vállainkon nyugszik a világ. 

Garas Dezső a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 2011. december 30-án hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található. 

Kapcsolódó írásunk:
Emléktábla a színészóriás Garas Dezső szülőházán

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek