Alázat, munka, hagyomány: II. Erzsébet története

2022. Szeptember 19. / 11:14


Alázat, munka, hagyomány: II. Erzsébet története

Aki jel, az túlmutat önmagán. Aki egész életét jelként, a hagyomány folytatójaként éli le, lassan eltűnik amögött, amit felmutat. Ő maga válik azzá, aminek a szimbóluma. Élete tiszta elengedés lesz, alázat, kötelesség. És az, hogy minden perce túlmutat önmagán, remény, hogy kapcsolódhatunk valami nálunk nagyobbhoz és magasabbhoz, emelkedettebbhez.

A kilencvenhat év, amelyet a földön töltött, már bőven a Monarchia válságának ideje volt, ezek az idők több összeomlást hoztak, mint a régi múlt évszázadai. Ezeken az időkön keresztül ő volt a leendő, aztán a regnáló, az uralkodó királynő, II. Erzsébet. A világ változott, ő igyekezett a változásokhoz úgy alkalmazkodni, hogy nem adott fel semmit a lényegből, hogy a feladata a brit nemzetközösség szimbolizálása, hagyományainak megtestesítése. Ő maga szinte már nem is létezik, csak egy hagyomány láncszemeként. Annyi a fontossága, hogy az elszakadást megakadályozza, kitartson, amikor minden egész eltörött. Hogy legyen. És képviseljen. Azt tegye, amit a hagyomány, amely összeköt bennünket a múlttal és ígéretként előlegzi a jövőt, előír számára. A folytonosság reménye legyen a világ egyre komolyabb gyorsulása idején. Az, kitartása, jelenléte, hogy ennyire hosszú életet élt, még erősebbé tette a folytonosság üzenetét. A korszakok jönnek és mennek, ő pedig, II. Erzsébet uralkodik. És most már többé nem fog.

Éppen ezért fontos tudni, hogy az ő teljesen önzetlen hitvallása, eltűnni valami magasabb, fontosabb, nagyobb mögött, hiányában még érvényes lehet. Egyetlen szem volt a láncban, azért dolgozott, hogy a hagyomány tovább hasson majd, amikor ő már nem képviselheti alattvalói közösségét. A hagyomány közössége a zsidóság is, ami neki fontos volt, nekünk is fontos.

Köszönjük szépen!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek