„A történetek összeérnek”, avagy hogy kerül a családi múlt a múzeumba?

2019. Március 07. / 11:59


„A történetek összeérnek”, avagy hogy kerül a családi múlt a múzeumba?

Mit kezd a múzeum és a levéltár a családi emlékezettel? A kérdésre többféle választ is kaptunk a Zsidó Múzeum családi napján március első vasárnapján. Délelőtt frissen megnyílt és hamarosan látható, a családi emlékezet történeti és képzőművészeti aspektusaival foglalkozó kiállításokkal ismerkedhettek a látogatók. Délután pedig interaktív workshopok következtek a családkutatásról: hiszen a kérdezve tanulás a zsidó hagyomány szerves része. És ha már családi nap, a program több generáció számára készült: a délelőttöt a felnőttek ismeretterjesztő előadásokkal, a gyerekek pedig játékos foglalkozással tölthették.


A nap dramaturgiája néprajzi és történet kiállítások bemutatóival indult. Elsőként az MTA Kisebbségtudományi Intézetének munkatársa, Dr. Bányai Viktória ismertette a múzeum legfrissebb kiállításához kapcsolódó, forrás-szempontú kutatásait, amikor az Apákról az utódokra szállott elhivatottság. A Munk-Munkácsi család története című tárlat hátterébe nyújtott betekintést. Kiderült, mi minden kiolvasható egy egyszerű fotóból: hogy mennyire precízen vezették régen a családi ügyeket, hogy a zsidóság asszimilációjával párhuzamosan hogyan tűnik el a férfiak szakálla, vagy hogy milyen család-modellek voltak jellemzőek az egyes korszakokban. A Munkácsi famíliáról egyébként csak az egyik fontos tudnivaló, hogy közülük került ki múzeumunk egyik igazgatója is. A zsidó családok között ritkaság, ami a Munkácsiakra igaz, hogy generációkon és évszázadokon át visszakövethető családfával rendelkeznek. Így (család)történetük már-már tankönyvi példa a magyar zsidóság számos jellegzetes életútjáról. Arról már nem is beszélve, hogy tőlük származik a mondás is, hogy a családok ereje a többgenerációs, „apákról fiúkra és lányokra szálló elhivatottságban rejlik”. Hogy miben áll, hogyan tarthat ki e generációkon átívelő elhivatottság, arról Bányai Viktória előadása ízelítőt nyújtott, aki pedig még többet szeretne megtudni róla, azok előtt nyitva áll a múzeum azonos című kiállítása is.

Összeérő történetekről, a családtörténet „kiállíthatóságáról” szólt a jogász és szociológus Gyekiczki András előadása is, amely egy készülő kiállítás koncepcióját ismertette. A tárlat a közeljövőben átadásra kerülő Rumbach zsinagógában nyílik majd. Megtudhattuk, hogyan függ össze Misner Ignác arany zsebórája és egy egész családtörténet azzal, amikor az 1730-as évek Morvaországából menekülnie kell a híres hegedűsnek, Eisiknek, mert nem volt hajlandó sábeszkor játszani a szomszéd molnárnak, „még ha az ő Jézusa is jönne el ide Pullitzba.” És nem utolsósorban, hogy mit jelent kiállítani e családtörténetet egy múzeumban.

A múzeumi tematikát a társművészetek és társtudományok területe követte. „Privát emlékezet a film- és képzőművészetben” című előadásában Farkas Zsófia művészettörténész, a múzeum munkatársa szintén egy készülő kiállításról beszélt, amikor elsődlegesen a huszadik század második felének magyar képzőművészetében kereste a családi dokumentumok megjelenítésének okát és szerepét. De kitért néhány kulcsfontosságú nemzetközi és mozgóképes példára is, miközben a zsidó és nem zsidó magyar művészek család-reprezentációit megismerve, egy sajátos nézőpontú magyar történelemórával is gazdagodtunk.

Majd a harmincas évek magyar zsidó pszichológiai kutatásaiba kalauzolta a közönséget Gyimesi Júlia, aki Szondi Lipót megosztó és máig nagyhatású családi tudattalan elméletébe vezette be a közönséget. Egy elméletbe, amelyből később a transzgenerációs traumaátadás ma is ismert elképzelése bontakozott ki. Szóba került még a kriminálpszichológiában máig használatos Szondi-teszt, hogy milyen kereteken belül változtathatunk személyiségünkön (determinálja-e sorsunkat a családi tudattalan), és e folyamatok tudatosításán keresztül, hogyan tehetünk szert önálló döntésekre.

Ebéd után pedig mindenki legalább két workshopon kipróbálhatta magát. Az ortodox családok kutatásának korlátaival és nehézségeivel szembesülhettek azok, akik a téma szakértőjével, Bacskai Sándorral tartottak, és kaptak e kutatásokhoz forrásokat és gyakorlati segítséget. Intézményünk Családkutató Központjában ezalatt az általános családkutatás gyakorlati módszertanával is meg lehetett ismerkedni Gerő Szandrával és Udvarhelyi Anikóval egy interaktív workshopon. Ugyanebben az időben Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója pedig A nagymama héber neve címmel tartott foglalkozást, amely során kézírásos dokumentumokon, nevek és városnevek írásképein lehetett gyakorolni, hogyan ismerhetjük fel a levéltári források – olykor igencsak kacifántos – kézírás típusait.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek