A házelnök felelősségéről és felelőtlenségéről

Ha 2023-ban az egyik legfőbb magyar közjogi méltóság „Jézus gyilkosainak eszmei utódairól” beszél, az éppen olyan felelőtlen játék a tűzzel, mint 1923 Magyarországán a „zsidókérdés megoldásáról” értekezni. Ideje volna a házelnöki bocsánatkérésnek.
VÉLEMÉNY

Kövér László a magyar Parlament elnökeként a legfőbb közjogi méltóságok egyike, akinek tisztában kell lennie a saját felelősségével és a szavai súlyával. Már több mint harminc éve közéleti szereplő, tisztában kellene lennie vele, hogy egy ilyen magas pozícióban lévő állami vezető sem a nyilvánosság előtt, sem magánbeszélgetésben nem beszélhet „Jézus gyilkosairól”, és nem beszélhet azok „eszmei utódairól” sem. 

Méghozzá azért nem, mert „Jézus gyilkosainak” kétezer éven át a zsidókat nevezték, s nemcsak azokat a zsidókat, akik Jézus kortársai voltak, hanem azokat is, akik sok száz évvel később éltek.

A házelnöknek tudnia kell, hogy az általa használt kifejezés ellen maga a katolikus egyház is fölemelte a szavát az 1962-65-ös második vatikáni zsinaton, amelyen szó szerint deklarálták: „mindaz, ami Jézus szenvedésében történt, sem az akkor élő zsidóknak, sem a mai zsidóknak nem számítható be”.  

Ez a hatvan évvel ezelőtt kiadott deklaráció a szellemi alapja annak, hogy egy magyar közjogi méltóság 2023-ban nem beszélhet „Jézus gyilkosainak eszmei utódairól”. 

Ha jóhiszeműek vagyunk, azt is mondhatnánk: rosszul fogalmazott. De a legnagyobb baj éppen az, hogy akár felelőtlenül fogalmazott a házelnök, akár a felelőssége teljes tudatában, megdöbbentő kijelentése az antiszemiták  helyeslő visszhangjával találkozott. Ők ugyanis úgy értelmezik a házelnök szavait, hogy „Jézus gyilkosai” általában véve „a zsidók”, akik lám, most már „az istenhit elpusztítására” is törekednek. 

Még nem késő, hogy a házelnök korrigálja a szavait, a második vatikáni zsinat szellemében bocsánatot kérjen a magyar zsidóságtól, s egyúttal megüzenje az antiszemitáknak: nem nekik akart megfelelni. Ez az ő igazi felelőssége.

(A szerk.)