Kibuc – egy új típusú társadalom, ahol mindenki egyenlő

2023. November 22. / 19:47


Kibuc – egy új típusú társadalom, ahol mindenki egyenlő

Az elmúlt hetek tragikus eseményei miatt a figyelem középpontjába került egy izraeli településfajta: a kibuc. De mik is pontosan a kibucok? Hogyan és mikor jöttek létre, és mi volt a céljuk? Írásunkból kiderül.

A kibuc jelentése: gyülekezés, csoportosulás, többes szám: kibucim – egy olyan kollektív közösség Izraelben, amely hagyományosan a mezőgazdaságra épült. Amelyekben a vagyon egy jelentős része közös, és ahol az alapelv az egyenlőség.

Az első kibuc, amelyet 1910-ben alapítottak, a Degania volt.

Mára a mezőgazdaságot részben más gazdasági ágak, köztük ipari üzemek és high-tech vállalkozások váltották fel. A kibucok utópisztikus közösségekként indultak, a szocializmus és a cionizmus kombinációjaként. Az elmúlt évtizedekben egyes kibucokat privatizáltak, és változtattak a közösségi életmódon.

Az első Alija bevándorlói nagyrészt vallásosak voltak, a második Alija bevándorlói viszont főként világiak. A zsidó munkamorál így felváltotta a vallási gyakorlatot. Berl Katznelson, egy munkáscionista vezető fogalmazta meg ezt, amikor azt mondta: "Bárhová megy a zsidó munkás, az isteni jelenlét vele tart."

Az első kibucokat a felső Jordán-völgyben, a Jezréel-völgyben és a sharoni tengerparti síkságon alapították. A földet meg lehetett vásárolni, mert mocsaras és maláriával fertőzött volt. A cionisták úgy vélték, hogy az arab lakosság hálás lesz a földek fejlesztésével járó gazdasági előnyökért, és megközelítésük szerint az arab parasztok ellenségei az arab földbirtokosok (az úgynevezett effendik) voltak, nem pedig a zsidó földműves társaik.

Az első kibucnyikok azt remélték, hogy többek lesznek, mint földművesek. 

Egy új típusú társadalom létrehozására törekedtek, ahol mindenki egyenlő és kizsákmányolástól mentes lenne.

Nem a kibucok voltak az egyetlen korabeli közösségi vállalkozások: a háború előtti Palesztinában a moshavimnak nevezett közösségi falvak is kialakultak. Egy moshavban az értékesítés és a nagyobb mezőgazdasági vásárlások kollektívak, de az élet más területei magánügyek voltak.

Gyerekek egy észak-izraeli kibucban 1967 körülGyerekek egy észak-izraeli kibucban 1967 körül

Az egyenlőség elvét egészen az 1970-es évekig rendkívül komolyan vették. A kibucosok nem rendelkeztek egyéni szerszámokkal, de még ruházattal sem. A kívülről kapott ajándékokat és jövedelmeket a közös kasszába adták.

A "Buchenwaldi Kibuc" a náci koncentrációs tábor

Buchenwald 1945 tavaszán történt felszabadítása után a rugalmasság, az önmenedzselés és a mezőgazdasági képzés példája volt. Tizenhat túlélő fiatalember egy csoportja kezdetben a tábor barakkjaiban, majd a "Buchenwaldi kitelepítettek táborává" átnevezett táborban megszervezte és megalakította a "Buchenwaldi Kibucot", a háború utáni Németország első mezőgazdasági kollektíváját, hogy felkészítse a zsidókat a Palesztinába való kivándorlásra. Ez a hely több évig működött, és sok tagot fogadott. Izrael Állam megalakulása után, 1948-ban megalapították ott saját közösségüket, amelyet kezdetben szintén "Buchenwaldi Kibuc", majd "Netzer", végül Netzer Sereni néven emlegettek.

1933 és 1935 között Jugeals-Nazareth faluban működött Makhar, az egyetlen franciaországi zsidó kibuc. 1933 és 1935 között egy mezőgazdasági épületet bérelt Robert de Rothschild báró küldötte, hogy mezőgazdasági iskolát nyisson a fiatal francia zsidók számára, mielőtt elindultak volna Palesztinába, amelyet a britek 1917 decemberében, különösen Edmund Allenby tábornok Jeruzsálembe való megérkezésével hódítottak meg, és amelyet a Népszövetség 1920-as határozata alapján Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kötelező területévé tettek. Makharhoz zsidó menekültek csatlakoztak, főként németek, de lengyelek, litvánok, oroszok, magyarok, hollandok, csehek, sőt amerikaiak is. Körülbelül 500-800 kibucnyik művelte így a 75 hektáros (190 holdas) területet. Az antiszemitizmus erősödése Franciaországban és Roger Dutruch alprefektus idegengyűlölő fellépése azonban végül Makhart bezárására kényszerítette. A lakosok többsége ezután Ayelet HaShaharba távozott.

A jeruzsálemi árvaház 1949-ben kiadott ajándék haggadájával köszönték meg az árvaháznak adott támogatásokat.

Egy másik különlegesség, egy ingyenes haggada-melléklet a Ma'ariv című izraeli napilapból, az 1960-as évek tájáról.

A Ma'ariv című napilap melléklete, 1960 körülA Ma'ariv című napilap melléklete, 1960 körül

A Sefajim kibuc haggadája, amelynek a modern grafikán kívül az ad külön jelentőséget, hogy a kibuc neve egy Jesájá próféta (41:18) idézetre utal: „Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásaivá.” Ami azt a hősies munkát jelképezi, amivel az izraeli nép a kietlen pusztából virágzó kerteket, zöldellő mezőket létesített.

A Sefajim kibuc haggadájaA Sefajim kibuc haggadája

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár írása alapján

Kapcsolódó írásunk:
Kibuc – az eltűnő álom?

mazsihisz icon

Címkék

Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Hírek, lapszemle
Palesztinpárti szervezet tagjait vették őrizetbe Londonban
Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi a közelgő peszách-ról
Kultúra
Vasárnap Udvaros Dorottyának tapsolhatunk a Rumbach-ban