Izrael – hétköznapok rakétatűzben

2021. Május 16. / 13:06


Izrael – hétköznapok rakétatűzben

"Két riadó közben mindig felmegyünk két emeletet, eszünk egy falatot, kinyitunk egy sört, behozzuk kintről a ruhákat, ezek mégiscsak új pólók, még nem is voltak rajtunk, csak behozom őket a rakétázás elől, hát nem?" – Hogyan élik meg ebben a helyzetben a mindennapjaikat az Izraelben élő magyarok – Silló Sándor összellítása, a kint élő honfitársaink közösségi oldalairól.

Végeztél? 8:45 van, gyere, együnk valamit, azt ígérik, hogy kilenctől lőni fognak. Ú, ez de jól néz ki! Sietni kell, hogy még a sziréna előtt... Ó bakker, de még csak 8:50 van!
Jaj, hiba volt megpróbálni megfogni a macskát, most már tuti nem fog bemenni a dobozba, pedig máskor mindig magától bemegy. Cirmi, Mircike! Jaj Mirrmurr, légyszi maradj az asztal alatt, muszáj kimennünk.
Lemegyünk a pincéig? Á, álljunk meg itt az elsőn, itt van mindenki.
Üdv az új szomszédoknak! Végre találkozunk! Anyuka, három gyerek, a síró kislány ölben, a vagány kamasz(odó) fiú a sokadik riadónál valami kábelt is lehoz, zene is lesz?
A ház két kutyája is itt van. Valaki széket hoz ki. A közös képviselőnek szülinapja van, rövid éneklés, Boldog, boldog, boldog születésnapot! Torta nincs, de tűzijáték, az van. Csokit kap végül mindenki.
Hazajön a kárpátaljai szomszéd, őt nem érdekli, lifttel megy fel, útközben sem állt meg a szirénák miatt, jött haza egyenesen, ő is kihozza az öreg, tiszta ősz kutyát. Tavaly fogadta örökbe. Jólesik pár szót magyarul beszélni.
A kilencven pluszos lengyel néni és az idősebb iráni házaspár nem jönnek ki. Vajon mit csinálnak most, jól vannak?
Két riadó közben mindig felmegyünk két emeletnyit, eszünk egy falatot, kinyitunk egy sört, behozzuk kintről a ruhákat, ezek mégiscsak új pólók, még nem is voltak rajtunk, csak behozom őket a rakétázás elől, hát nem? Aztán pár perc múlva vissza a lépcsőházba. Mircike nem gondolja meg magát, nem akar velünk jönni.
Mintha vége lenne, család, barátok írnak, érdeklődnek. A macska is megnyugszik, a férjem is elaludt, csak én pötyögök még mindig. A lépcsőházba lemenős ruha bekészítve az ágy mellé. A rakétafigyelő app szerint a környék csendes, délen viszont még mindig lőnek.
Ha legközelebb költözünk, abban a lakásban legyen óvóhely-szoba, jó? Ahol tudunk aludni, és nem kell arra készülni, hogy az éjszaka közepén ki kell menni a lakásból. Bár a szomszédolás hiányozna. (Újvári Anna)

hétköznapok-izrael-cimlap.jpg

Soha nem láttam Tel Avivot ilyen csendesnek, mint most. Üres az utca, sehol egy busz, egy autó, nem hallatszik zene, trécselés, nevetgélés az erkélyekről és a hátsó kertekből. A macskák nem harcolnak. Tűzszünet van sehol egy vernyogás.Pedig nincs is kijárási tilalom. Csak várjuk a következő rakéta támadást. (Mandor Beatrix)

Itt éjjel 2... Egy órától 15 percenként felugrani álmodban szirènára, aztán pontosan 90 másodperced van, ha szerencsés vagy bunkerban, ha nem akkor egymásba kapaszkodva a lépcsőházban várni, hogy hova csapódik be, vagy vajon elfogja e a Vaskupola.
Hogy fellélegezve, hányingerrel küzdve, kómásan visszacsattogj az ágyadba.... Megúsztuk..., most meg... Néha nem is tudom milyen kategóriába soroljam magamat..., szerencsésnek, hogy láthatom az élet ronda oldalát? Amit az emberek álmukban sem tudnak elképzelni a béke oldalán? Ennyire a pokol bugyraira azért nem vagyok kíváncsi, pedig tudom, hogy még nem láttam semmit sem, de nem is akarom! Jó éjszakát nektek, és őrizzétek a békét! (Korbély Andrea)

Jó reggelt pajtikák! Meg volt a reggeli ébresztő! Közben szétmegy a fejem. Optalgin és sziréna. Jó kis párosítás.
Ja... Megkérdeztem a szomszédokat, messze van az óvóhely, úgyhogy marad a lépcsőház. Dolgoznom kéne menni, de lemondtam. Majd holnap. Van egy kis hányingerem is.
Ez az első "háborúnk". Az adrenalin dolgozik bennem. Nagyon vegyes érzelmeim vannak. Először eufórikus állapot, aztán kis pánik, aztán hányinger, aztán düh, aztán nyugi. Ez kb. percenként váltakozik bennem. Érdekes (Kútvölgyi Ágnes)

Megint lőnek, durrogtatnak. Az előzőnél sikerült a lakáskulcsot bent hagynom a lakásban, de a cuki szomszéd átmászott hozzánk, és még a következő riasztás előtt bejutottunk. Most velünk van a kulcs. (Roósz Ancsi)

Helyzetjelentés, csak mert rosszul érezném magam, ha nem írnék. Tegnap itt felénk egyetlen riadó volt csak, az is délután, az éjszakát sikerült végig aludni. Az élet úgy megy, mintha nem lenne semmi baj. Ha nem látnám a rakétafigyelő appon, hogy délebbre folyamatosan megy a rakétázás, csak azt venném észre, hogy kevesebben vannak az utcán, az utakon, edzésen, a szupermarketben. Üresebb a város, olyan, mint a lockdown alatt volt.
A délebbi városok lakói szinte az egész napot az óvóhelyen töltik. A válaszcsapások kemények.
Valószínűleg új kormány nem lesz, ez a kis háború lehetővé teszi, hogy ismét új választások legyenek. Az, hogy közben mi történik az emberekkel, nyilván másodlagos a politikai hatalom megtartása szempontjából.
Az izraeliek szokás szerint humorral (is) küzdenek a megbolondulás ellen. Ezt a képernyőfotót a telefonján készítette valaki.

hétköznapok-izrael-telefon.jpg

Vigyázzatok magatokra, és ne bántsátok egymást! (Újvári Anna)

hétköznapok-izrael-1.jpg

Sziasztok! Létrejött Jeruzsálemben és Beit Shemesben egy, ötvennél is több tagot számlaló, vallásos családokból álló csoport, akik a támadások elől menekülő családoknak adnak szállast (vallási nézetekre és hovatartozásra való tekintet nélkül) Ha bárkinek szüksége van egy nyugodt helyre gyerekkel, gyerek nélkül, kutyával, cicával, hörcsöggel, stb. kérem jelezze privát üzenetben és keresünk neki és a szeretteinek megfelelő szállást, amig kitör a béke. Vigyázzatok magatokra, Sabat Salom. (Dvora Adler)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek