Orosz zsidók: Hangos volt a hallgatás

2022. Szeptember 20. / 19:27


Orosz zsidók: Hangos volt a hallgatás

Amióta Pinchas Goldschmidt moszkvai főrabbi elhagyta Oroszországot, az interjúiban elmondta: úgy érezte, az a feladata, hogy segítséget, vigasztalást nyújtson a menekült ukrán zsidóknak. Többször is visszatért nyilatkozataiban arra, hogy az oroszországi és az ukrajnai zsidókat milyen erős szálak, mennyi rokoni, baráti kapcsolat fűzi össze, gyakorlatilag nehéz megkülönböztetni a közösségeket, azonosak a gyökereik, a múltjuk és a legutóbbi évekig azonos módon éltek. A JELEN hetilap írását ajánljuk.

Amióta Pinchas Goldschmidt moszkvai főrabbi a nyár elején isztambuli átszállással Budapesten keresztül elhagyta Oroszországot, egyre többet hallani arról, hogy a háború menekülésre késztet orosz zsidókat is. A zürichi születésű Goldschmidt rabbi, aki harminc évet élt és dolgozott az orosz fővárosban, több interjúban is beszámolt arról, milyen politikai nyomásnak volt kitéve a közössége és ő maga is a hatalom részéről. Azt akarták tőle, hogy nyíltan támogassa Oroszország Ukrajna elleni rablóháborúját. A moszkvai zsidó közösség pedig úgy döntött: nem foglalnak állást az ügyben, hallgatni fognak, s a rabbi sem szólal meg – kezdi elemző írását Miklós Gábor a Jelen hetilapban.

Mint fogalmaz: a hallgatás azonban túl hangosan szólt, s a nyomás egyre erősebb lett. A Goldschmidt-házaspár végül fejenként egy bőrönddel utazott el, azt mondták, hogy a rabbi betegeskedő édesapját látogatják meg. Az egyházi vezető a későbbiekben adott nyilatkozataiban megismételte: a rákényszerített csend elviselhetetlen volt számára. Úgy érezte, az a feladata, hogy segítséget, vigasztalást nyújtson a menekült ukrán zsidóknak. Goldschmidt többször is visszatért nyilatkozataiban arra, hogy az oroszországi és az ukrajnai zsidókat milyen erős szálak, mennyi rokoni, baráti kapcsolat fűzi össze. Gyakorlatilag nehéz megkülönböztetni a közösségeket. Azonosak a gyökereik, a múltjuk és a legutóbbi évekig azonos módon éltek.

A zsidókhoz, mint közösséghez való viszony végigkíséri az orosz és szovjet birodalmak történetét. A történészek és régészek szerint zsidók legalább másfélezer éve élnek olyan területeken, amelyek ma az Orosz Föderációhoz tartoznak, nagy számban azonban csak akkor jelentek meg, amikor a cárizmus három egymást követő felosztással a korábbi lengyel-litván állam keleti területeit bekebelezte.

A cárizmus zsidópolitikája, a pogromok kivándorlásra késztették a zsidókat százhúsz éve is – százezrek indultak el Amerika felé, s néhány ezren, az elkötelezett cionisták, a mai Izraelbe. 

Minden történelmi kataklizma újabb kivándorló hullámot küldött, míg végül a szovjet kor lezárta a határokat. Volt természetesen a szovjethatalomnak is zsidópolitikája. A bolsevik vezetők között és az egész apparátusban sok zsidó nemzetiségű személy volt. A párt eközben heves, sőt kegyetlen harcot folytatott a zsidó burzsoázia ellen (újabb kivándorlási hullám a húszas évek legelején), s burzsoá nacionalizmusnak minősítette a cionizmust, valamint küzdött a vallás és a vallási vezetők befolyása ellen. 

Elindította viszont a zsidók nemzetiséggé formálásának programját, ez volt az úgynevezett korennyizácija, „gyökeresítés”. Jiddis nyelvű iskolákat, szakiskolákat, szövetkezeteket, kolhozokat szerveztek, lapokat adtak ki, jiddis nyelvű színházakat tartottak fenn. Ezt az egészet aztán egy évtizeddel később betiltották, a kulturális aktivistákat pedig bebörtönözték. 1941-ben akkori becslések szerint a Szovjetunióban 4,8 millió zsidó élt. Nincs pontos adat arról, hogy a nácik mennyit ölhettek meg közülük, de a legtöbb kutató kétmillió és hárommillió közötti számokat emleget.

A szerző a mai viszonyokról ezt írja: az orosz-izraeli kapcsolat feszült. Különösen amiatt, hogy az orosz igazságügyi minisztérium be akarja tiltani a Szochnut tevékenységét. Arra hivatkoznak bírósági beadványukban, hogy az izraeli szervezet törvénysértő módon kezeli orosz állampolgárok adatait, valamint agyelszívást folytat Oroszország kárára. Az izraeli kormány próbálkozik azzal, hogy megállítsa ezt a folyamatot és megmaradjon az oroszországi Szochnut, de a jelek nem túl ígéretesek. Az orosz politika ma elzárkózó, Nyugat-ellenes, és feltehetően többet ér számára az Iránnal és Szíriával való jó viszony, na meg az „arab utca” helyeslése, mint a kapcsolat Izraellel.

Miklós Gábor írását teljes terjedelmében a JELEN hetilapban olvashatják.

(Címlapkép: Pinchas Goldschmidt moszkvai főrabbi Radnóti Zoltán főrabbi társaságában idén márciusban Záhonyban, ahol a moszkvai főrabbi a menekültek helyzete iránt érdeklődött. Fotó: Radnóti Zoltán/Facebook)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek