Már Újfehértón is emlékeztetnek botlatókövek az ártatlan áldozatokra

A holokauszt helyi áldozatai előtt tisztelegve avatták fel az első botlatóköveket a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Újfehértón a napokban. Az ünnepségen – amelyet az Újfehértó Zsidó Múltjáért Kulturális Egyesület szervezett – az elpusztított helyi zsidó közösségből elszármazottak közül ott volt dr. Eli Göndör Svédországból és Eva Shabtayt Izraelből (címlapképünkön).

1944. április 21-én, pénteken egy lovaskocsi gördült be a kertbe két rendőr kíséretében és két tisztviselővel a városházáról. Jól ismertük őket. Utasították anyát, hogy minden értékünket pakolja ki, melyekről ők gondoskodni fognak. Kizárólag könnyű poggyászra lesz szükség, csak annyira, amit könnyen tudunk vinni” – így emlékezett deportálásukra a családjával Újfehértóról elhurcolt Göndör Ferenc  az 1984-ben megjelent, A-6171  című könyvében. 

Ő és testvére, Katalin  emlékére, valamint a holokauszt helyi áldozatai előtt tisztelegve avatták fel az első botlatóköveket Újfehértón, az ünnepségen – amit az Újfehértó Zsidó Múltjáért Kulturális Egyesület  szervezett – Göndör Ferenc gyermekei is részt vettek, dr. Eli Göndör  Svédországból, Eva Shabtayt  pedig Izraelből érkezett az eseményre – írja a megyei lap internetes kiadása, a SZON.hu  portál. 

– Tizenhárom éves lehettem, amikor apám mesélni kezdett az életéről. Újfehértót úgy jellemezte, mint reménytelen szerelmét: szerette, de ez a szeretet viszonzatlan maradt. Apám egyrészt csalódott volt az iskolában tapasztalt antiszemitizmus miatt, másrészt tele volt szeretettel faluja iránt, ahol boldog gyerekkorát töltötte. Szerette volna, ha együtt ellátogatunk szülőföldjére – idézte fel dr. Eli Göndör, aki 1993-ban járt édesapjával Újfehértón.

– Megmutatta a házat, ahol gyerekkorát töltötte. Az utazás alatt végig szenvedélyesen és szívmelengetően mesélte történeteit. Világossá vált számomra, hogy a gyermekkori Újfehértót még tisztán őrzi szívében. Utazásunk végén megmutatta apja, dr. Göndör Lajos és húga, Éva sírját a zsidó temetőben. 

„Amikor már nem leszek, neked kell őrizni az emléküket” – mondta útban hazafelé. Akkor még nem tudtam, hogy később lesznek kedves és jó emberek, akik megőrzik nemcsak az ő, hanem apám emlékét is. 

Nagyon hálás vagyok Suhajné Szoka Margitnak , amiért lefordította a könyvét, ezzel bezárult a kör, apám visszatért Újfehértóra, egyben szeretete viszonzásra talál attól a helytől, ahol élete első 16 évét töltötte. Biztos vagyok benne, hogy ha még élne, szívesen lenne most közöttünk – mondta az újságnak dr. Eli Göndör.

A lap cikkét teljes terjedelmében  itt  olvashatják.

(Fotók: Pusztai Sándor – SZON.hu)