Hegyi Iván a zsidókat mentő Borbás Gáspárról, a magyar futball legendás alakjáról

„Alulírott zsidó munkaszolgálatosok hálásan emlékezünk meg Borbás Gáspár és (…) urakról, akik a század 180 tagját megmentették a Németországba való kihurcolástól, magukra vállalva a zsidóbújtatási vádat és a fennálló nyilas rendszer részéről kilátásba helyezett halálos büntetést. 1945. február 13.” Ezt a levelet Hegyi Iván idézi a Borbás Gáspárról, a magyar nemzeti tizenegy történetének első gólszerzőjéről szóló írásában.

– Százhúszas tempóban szalad az élet, immár százhúsz esztendős a magyar válogatott első „football-goalja”, ahogyan 1903 hazai lapjaiban írták. A szerző Borbás Gáspár volt, legalábbis az MLSZ kimutatása szerint, mert a magyar–cseh találkozót (2:1) a cseh szövetség Budapest–Prága városok közötti mérkőzésként tartja nyilván – olvasható Hegyi Iván Páhony a panteonban című írásában, amely a Népszava Szép Szó mellékletében jelent meg.

Borbás Gáspár (1884-1976). Forrás: Népszava

Mint a nagy sportújságíró fogalmaz: Borbás kilencvenkét évet élt, és jelképesnek tekinthető, hogy a labdarúgó-szövetség fennállásának 75. esztendejében, 1976-ban hunyt el. Halála előtt egy évvel interjút adott a Képes Újságnak, miután az FTC a Crvena Zvezda elleni 2-2-vel bejutott a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe. 

„Le a kalappal a zöld-fehér fiúk előtt a csodálatos belgrádi kilencven percért! – lelkendezett. – Ragyogó küzdőszellemről tettek tanúságot, olyanról, amilyet Toldi Gézáéktól meg Rákosi Gyuláéktól lehetett látni. Ilyenkor jólesik arra gondolni, hogy én is fradista voltam valamikor.” 

De még milyen fradista! 

Íróasztalán dekádokon át pihent a plakett ezzel a felirattal: „Dr. Borbás Gáspár – minden idők legjobb balszélsője.” A veretet 1929 februárjában kapta, miután a Nemzeti Sport 1928 karácsonyától megszavaztatta olvasóit „minden idők legjobb tizenegyéről”.

A cikkből megtudjuk:  amint azt dédunokája, a történész Borbás Barna kikutatta és nemrégiben megjelent Első gól című könyvében közzétette, a konzervatív dédpapa a Mauthausent túlélő, 1951-ben Füzesgyarmatra kitelepített Rassay Károly liberális Polgári Szabadságpártjával is kapcsolatot tartott a harmincas években. Vagyis az újabban fényesre polírozott Horthy-rendszer ellenzékéhez tartozott. Nem csoda: az zsidótörvényeket hozott, Borbás utóbb zsidókat mentett. 

Fennmaradt egy levél: „Alulírott zsidó munkaszolgálatosok hálásan emlékezünk meg Borbás Gáspár és (…) urakról, akik a század 180 tagját megmentették a Németországba való kihurcolástól, magukra vállalva a zsidóbújtatási vádat és a fennálló nyilas rendszer részéről kilátásba helyezett halálos büntetést. 1945. február 13.”.

A nagy formátumú labdarúgó egyéb ügyekben is az üldözöttek segítségére sietett; azokat a zsidó klienseit, akikkel ügyvédként kapcsolatba került, ugyancsak segítette a vészkorszakban, noha ezzel is az életét kockáztatta. De hát éppen a létezés az, ami felülír bármit, egy ember megmenekülése is többet ér minden – akár nemzeti hős – szélső valamennyi felejthetetlen elfutásánál. 

Hegyi Iván írását teljes terjedelmében itt olvashatják.