Könyvajánló: Homokból és hamuból – A zsidók és katolikusok nem lehetnek testvérek?

2019. Február 21. / 21:40


Könyvajánló: Homokból és hamuból – A zsidók és katolikusok nem lehetnek testvérek?

Mindent elsöprő történet szerelemről, háborúról – Az alábbiakban Amy Harmon: Homokból és hamuból című a Libri gondozásában megjelent regényből közlünk egy rövid részletet.  (Amy Harmon: Homokból és hamuból , Fordította: Gázsity Mila , Libri Kiadó 2019.)


Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti. Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól. Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket. A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.

homokbol-es-hamubol_szövegbe.jpg

***

„– Miért vagy olyan szomorú? – tudakolta Eva, és hosszú hálóinge alatt felhúzta a térdét az állához. Az apja könyvtárában talált rá Angelóra, aki a vihart nézte. A helyiség erkélyre nyíló ajtaja ki volt tárva, az eső folyamatosan verte a földszinten a rózsaszín kövekkel kirakott járdát. A lány egy percig sem hitte, hogy a fiú válaszolni fog. Eddig még sosem felelt neki. Pedig már három hónapja élt a villában a nonnójával és nonnájával, és Eva minden tőle telhetőt megtett, hogy összebarátkozzanak. Hegedült neki. Táncolt neki. Iskolai egyenruhájában beugrott tapicskolni a szökőkútba, emiatt jól leszidatta magát, csak hogy megmosolyogtassa, és a fiú néha valóban felnevetett. A lány ettől csak még elszántabban próbálkozott. Angelo azonban sosem szólt hozzá.

– Hiányzik édesanyám.

Eva szíve meglepetésében nagyot dobbant. A fiú beszélt! Méghozzá olaszul. Tudta, hogy Angelo érti, amit mondanak neki, de valahogy arra számított, hogy majd angolul szólal meg, mivel amerikai.

– Én nem emlékszem az édesanyámra. Négyéves voltam, amikor meghalt – bökte ki, és remélte, hogy a fiú folytatja a beszélgetést.

– Semmire sem emlékszel? – kérdezte Angelo.

– Apa mesélt ezt-azt. Anya osztrák volt, nem olasz, mint a babbóm. Adele Adlernek hívták. Szép név, ugye? Néha leírom a legszebb gyöngybetűimmel. Mintha valami amerikai filmsztár neve lenne. Egy kicsit úgy is nézett ki. Apa azt mondja, hogy első látásra beleszeretett.

Babbo először Bécsben találkozott mammával. Üzleti úton volt, a borospalackjait adta el. Tudod, babbónak üveggyára van. Minden borászat tőle veszi a palackokat. Ausztriában nagyon finom bort készítenek. Babbo megengedte, hogy megkóstoljam. – Eva úgy gondolta, fontos lenne Angelo tudomására hozni, hogy micsoda nagyvilági teremtéssel van dolga.

– Ő is hegedült? – kérdezte habozva a fiú.

– Nem. Mammának nem volt zenei tehetsége. De szerette volna, ha olyan nagyszerű hegedűs lesz belőlem, mint Adler nagypapa volt. Ő igazán híres. Legalábbis Felix bácsi szerint – vont vállat a lány. – Most te mesélj az édesanyádról.

Angelo olyan hosszan hallgatott, hogy Eva már azt hitte, újra visszatért korábbi némasága.

– A haja sötét volt, mint a tied – szólalt meg halkan a fiú. Lassan előrenyúlt, és megérintette a lány haját. Eva visszafojtotta a lélegzetét, amikor Angelo megtapogatott egy hosszú fürtöt, aztán újra lehullott a keze.

– Milyen színű szeme volt? – tudakolta kedvesen a lány.

– Barna… mint a tied.

– Szép volt, mint én? – A kérdésben nem volt semmi kacérság. Evának világéletében azt mondogatták, hogy milyen szép, így legfeljebb vállat vont, ha ezt hallotta.

A fiú félrebillentett fejjel eltöprengett.

– Azt hiszem. Számomra szép volt. És olyan lágy…

Az utolsó szót angolul mondta ki, mire a lány értetlenül ráncolva az orrát visszakérdezett:

– Lágy? Soffice o grassa?

– Nem, nem grassa. Nem kövér. Minden olyan… megnyugtató volt benne. Anya olyan gyengéd… olyan lágy volt.

Eva csak bámult, hogy a válasz milyen bölcs, milyen pontos és időtlen.

– No de… a nonnád is… lágy – vetette fel egy idő után, egyszerűen csak azért, mert szeretett volna mondani valamit, akármit.

– De nem ugyanúgy. Nonna állandóan sürög-forog. Azt akarja elérni, hogy boldog legyek. Sok szeretetet akar adni. Ez azonban nem ugyanaz. Mamma maga volt a szeretet. Még csak erőlködnie sem kellett. Ő… ilyen volt.

Aztán csak ültek, nézték az esőt, és Eva az anyákra gondolt, meg kedves, szeretni való dolgokra, és hogy milyen magányosnak érzi magát az esőtől, pedig nincs is egyedül.

– Nem akarsz a bátyám lenni, Angelo? Nincs testvérem. Pedig annyira szeretnék egyet – szólalt meg, és a mellette ülő fiú arcélére pillantott.

– Van egy húgom – suttogta Angelo, de nem Evának felelt, nem is fordult felé, továbbra is az esőt bámulta. – Amerikában. Ő megszületett… a mammám pedig meghalt. A húgom Amerikában van, én pedig itt.

– De legalább édesapád mellette van.

A fiú bánatosan ingatta a fejét.

– Apám a nagynénémre bízta, mamma húgára. Aki kisbabát akart.

– Te nem kellettél neki? – kérdezte összezavarodva Eva. Angelo úgy vont vállat, mintha nem számítana a dolog.

– Hogy hívják… a kishúgodat? – faggatta tovább a lány.

– Papà Annának nevezte el… mamma után.

– Viszont fogjátok látni egymást.

Angelo Eva felé fordult. A Camillo íróasztalán álló kislámpa árnyékában a szeme inkább szürkének tűnt, mint kéknek.

– Nem hinném. Papà azt mondta, hogy most már Olaszország az otthonom. Eva, én nem akarom, hogy Olaszország legyen az otthonom! A családomat akarom… – A hangja elcsuklott, és a fiú úgy meredt le a kezére, mintha szégyellné, hogy gyengének mutatkozott. Most először mondta ki a lány nevét. Eva a keze után nyúlt.

– Majd én leszek a családod, Angelo. Ígérem, jó húgod leszek. Ha akarod, akár Annának is szólíthatsz, amikor egyedül vagyunk.

A fiú nyelt egyet, az ádámcsutkája görcsösen megmozdult, a keze megszorította a lányét.

– Nem akarlak Annának hívni – bökte ki sírósra váló hangon. Könnyeit nyeldekelve felpillantott Evára. – Nem akarlak Annának hívni, de azért a bátyád leszek.

– Ha szeretnéd, akár a Rosselli család tagja is lehetsz. Babbo nem bánná.

– Akkor Angelo Rosselli Bianco lesz a nevem. – A fiú elmosolyodott, amikor kimondta, aztán a kezével megtörölte az orrát.

– Az enyém pedig Batsheva Rosselli Bianco.

– Batsheva? – Most Angelo homloka gyűrődött ráncokba.

– Igen. Így hívnak. De mindenki csak Evának szólít. Héber név – jelentette ki büszkén a lány.

– Héber?

– Igen. Mi ebrei vagyunk.

– Ebrei?

– Zsidók vagyunk.

– Az mit jelent?

– Én sem tudom egészen pontosan – vont vállat a lány. – Az iskolában nem járok hittanra. Nem vagyok katolikus. A legtöbb ismerősöm nem tudja az imádságainkat, és a zsinagógába sem járnak. Kivéve az unokatestvéreimet, Levit és Claudiát. Ők is zsidók.

– Te nem vagy katolikus? – meredt rá döbbenten Angelo.

– Nem.

– De hiszel Jézusban?

– Ezt meg hogy érted?

– Hiszed-e, hogy ő Isten?

Eva a homlokát ráncolta.

– Nem, azt hiszem, hogy nem. Mi nem Jézusnak hívjuk.

– Nem jársz misére?

– Nem. Zsinagógába szoktunk. De nem valami gyakran – ismerte be. – Az én babbóm szerint nem kell templomba mennünk ahhoz, hogy beszélhessünk Istennel.

– Én katolikus iskolába jártam, vasárnap pedig misén vettem részt. Mindig mammával mentünk – magyarázta továbbra is meghökkent arccal Angelo. – Nem vagyok biztos abban, hogy a bátyád lehetek.

– Miért? – kiáltott fel összezavarodva Eva.

– Mert nem ugyanaz a vallásunk.

– A zsidók és katolikusok nem lehetnek testvérek?

Angelo nem felelt azonnal, alaposan végiggondolta a kérdést.

– Nem tudom – ismerte be végül.

– Szerintem lehetnek – jelentette ki határozott hangon a lány. – Babbo és Augusto bácsi testvérek, pedig nem sok mindenben értenek egyet.

– Hát akkor… mi majd minden másban egyetértünk – mondta komoly képpel a fiú. – Hogy bepótoljuk ezt a hiányosságot.

Eva ugyanilyen ünnepélyes arccal bólintott.




– Minden másban.”

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek