Doktor Moll és az agysejt nélküli neonácik

A hétvégén újra megtapasztalhattuk, hogy Budapest utcáin szabadon flangálhatnak olyan neonácik, akik horogkeresztet viselnek, s akiknek valamiféle rejtélyes csoda folytán nem fejlődött ki egyetlen agysejtjük sem. De hogyan képes egy agysejtek nélkül élő ember megkülönböztetni egy horogkeresztet példának okáért egy gémkapocstól? VÉLEMÉNY

A hétvégén volt a kitörés napja, amit Doktor Moll elnevezett a betörés napjának, merthogy agysejtek nélkül vegetáló neonácik megtámadtak egy általuk nem neonácinak tekintett csoportot, s a társaság egyik tagját úgy megverték, hogy betört a feje, az orra, ráadásul odalett három foga is. 

Igen, Doktor Moll meg van győződve róla, hogy a neonácik a kitörés napjáról azt sem tudják, hogy micsoda, ők abban érdekeltek, hogy az úgynevezett évforduló a betörés, a balhé, a verekedés napja legyen. Bizonyos szempontból érthető ez az agresszió, hiszen vélhetően Doktor Moll is agresszív volna, ha egy nap arra ébredne, hogy nincsenek agysejtjei.

Márpedig a szegény (a szegény szót tessenek ironikusan olvasni), szóval a  szegény neonácik kénytelenek minden egyes reggel szürkeállomány nélkül nekiindulni a napnak – és agy nélkül eléggé nehéz lehet a társadalomban élni.

A neonáci ember például nem jut egyről a kettőre és ötről a hatra, merthogy szürkeállomány hiányában sajnos azt is képtelen felfogni, hogy boldogulni, azaz kiteljesedett, boldog, megfelelő minőségű életet élni csak agysejtek birtoklásával lehet. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor szegény neonácinak nem marad más, csak a betörés napján kitűzni magára egy horogkeresztet és elmenni verekedni. 

De hogyan képes egy agysejtek nélkül élő ember megkülönböztetni egy horogkeresztet példának okáért egy gémkapocstól? Fogas kérdés, és Doktor Moll tényleg nem tudja rá a választ, elvégre ahhoz, hogy az ember egy horogkeresztet megkülönböztessen egy gémkapocstól, először is kell egy látószerv, amely látószerv által felfogott ingereket az agy látvánnyá alakítja és értelmezi. 

Ám mi van abban az esetben, ha szegény (irónia) neonácinak csak látószerve van, de agya nincsen a látottak értelmezéséhez? Nos, akkor az történik, hogy a neonáci szorongani kezd, ettől ingerült és agresszív lesz, majd kénytelenné válik szorongását egy vadidegen nem-neonáci orrán levezetni. 

Igaz, Doktor Moll eleve nem érti azt sem, hogy miképpen járkálhatnak fényes nappal Budapest utcáin olyan alakok, akik önkényuralmi jelképeket aggattak magukra. A kitörés (akarom mondani, a betörés) napján miért nem mentek oda ezekhez az alakokhoz a rendőrök, s miért nem mutogatták el nekik, hogy azt a horogkeresztet le kellene venni, mert horogkereszttel az ember nem járkál nyílt utcán? 

A rendőrök miért nem cselekedték meg ezt a magyar haza üdvének és boldogulásának elősegítésére? Rejtély. Újabb rejtély, amit Doktor Moll nem ért. Föntebb egyébként azért szerepel az „elmutogatni” szó, mert Doktor Moll feltételezése szerint a szegény neonácik agy hiányában a szóból sem értenek. 

De akkor miből értenek vajon? Hogyan lehetne elérni, hogy legalább csak annyi kis eszük legyen, mint egy 1993-as évjáratú Nokia telefonnak?

Hiszen lehetséges, hogy egy neonáci már attól is boldog lenne, ha feleannyi memóriája volna, mint egy 30 éves telefonnak! Oh, meg kellene szerezni nekik ezt az örömöt! Tudósok, itt az új kihívás! Kéretik valahogy rákapcsolni ezeket a szegény neonácikat a 30 éves mobilokra! Annyiféle kábel létezik, valamelyik biztosan kompatibilis ezekkel a szegény emberekkel.

Doktor Moll ugyanis erősen hisz benne, hogy jelentősen csökkenne a társadalomra való veszélyességük, ha a neonácik legalább egy butatelefon rezgő üzemmódjába kerülnének – ez azért volna fontos, mert Doktor Moll emlékei szerint az 1993-as évjáratú Nokia telefonoknak volt annyi eszük, hogy a kitörés évfordulóján nem vonultak utcára és nem törték be senkinek az orrát.